FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 3. szám
FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 11 A tábornok maradt ^ Nyilasi Tibor és a forgószél ki -I ■ -r-u i ' ■« rí, -i dóm, az elmúlt csatákban kiNyilasi Tibort nem akármilyen fából faragták. Kemény, hajlíthatatlan. A tavalyi bajnokság állandó viharfelhői elől sem menekült fedél alá, állva maradt, példát, erőt mutatva megannyi ál-Tiborcnak. A most induló első (!) profi bajnokságban ismét leült a kemény edzői padra, annak ellenére, hogy volt hadserege az öt világtáj felé szaladt, és alig maradt közülük egykét hírmondó. A tábornok maradt - tucatnyi újonnan toborzott katonával. Azt se feledjük, hogy közben Nyilasit tárt karokkal várták a szomszédos császárváros dúsgazdag (!) sztárklubjánál, az Austriánál. Őt azonban valami itthon tartotta. S most mosolyogjanak meg jól: nem a pénz! Hanem klubhűsége, emberi tartása. Nem kis feladatra vállalkozott, nem a Csupaláb 11-et küldi hétről- hétre a pályára, hanem a FERENCVÁROS-t. A bajnokság startja előtt egy héttel beszélgettünk az FTC népligeti sportbázisán. Jókor érkezem. Délidő van, a játékosok a délelőtti edzésadagjukat letudva, jól megizzadva baktatnak az öltözők fel.-Nem érzi, hogy csapdába került?- Arra gondol, hogy teljesen új csapatot kell építenem? Ez kihívás, inkább inspirál. Az újak zömében fiatalok, akik éhesek a sikerre. Velük lehet dolgozni. Emlékezzen csak- : a hetvenes években, amikor játékosként a nagycsapathoz kerültem, az Albert-féle aranycsapat „kiöregedőben’’ volt. Albert, Rákosi, Novák, Juhász, Szűcs, Páncsics akasztotta sorra szögre a focicsukáját. A szurkolók fogták a fejüket! Aztán jött egy Ebedli, Rab Tibi, Magyar, Pogány, Takács összeállítású csikócsapat. Rajtunk múlott, hogy vagy elfogad bennünket a közönség, vagy egyre csak a régi csillagokat sírja vissza. Most hasonló a helyzet, a még nem agyonsztárolt játékosokból igazi focisták nőhetnek ki.- Ez az év lehet az ön „diplomamunkája"?- Kilencvenben edzőként is így kezdtem. Az edző mindig minden mérkőzéssel vizsgázik. Beavatna kortesbeszédébe? Mit mondott először a játékosainak?- Mindenki, aki felveszi a Fradi zöld-fehér mezét, annak - előbb-utóbb - a klub szellemiségét, tradícióit is magába kell szívnia, sajátjának kell éreznie. Tavaly túl sok rossz „zsoldosom” volt. Ha maradhatok ennél a hasonlatnál, az a jó katona, aki atűzvonalban, ha kell, az életét-vérét adja a győzelemért. Keserűen monégett zsoldosaim voltak, akik már mérlegelték, hogy a golyó elé álljanak, vagy sem. A világ íutballjában ma már az a tendencia: ha már nem lehet annyi saját tehetséget kinevelni, akkor a játékosbörzén kell értéket vásárolni egy-egy posztra. A klubszeretet nem pénzzel mérik. Dolgom az is, hogy megpróbálom mindenki szívébe-agyá- ba elültetni: ő most a Fradiért, a Fradi színeiben játszik.- Nem tart a zöld-fehér hívők türelmetlenségétől, hogy hamar kikezdik a csapatot? Tavalya Milan dollármilliókért tizenöt sztárt vásárolt össze, emellett szuperedző vezényelte a zenekart, mégis csak a mezőny közepén végeztek. Természetes, hogy kérem a Fradi-tábor türelmét. Edzünk, dolgozunk. Maximális akarással, sok futással, „egy percig fel nem adni” gondolkodásmóddal talán megnyerhetjük a nézők ro- konszenvét. ha sikerül igazi, egyet akaró csapatszellemmel pályára lépnünk, az már fél győzelem. Megjegyzem, ehhez a játékhoz szerencse is kell. Aki egy kicsit is ért a focihoz, tudja, mit jelent egy pechsorozat vagy egy jó széria, a kapufáról befelé pattanó labda. Tavaly sok minden összeesküdött ellenünk... De ha a szél megfordul! Azt is tudom, csapatom csak lépésről lépésre juthat előre... Amióta világ a világ, ha a Ferencváros netán negyedikötödik helyen végez a bajnokságban, ezt földrengés követi.-Kijavítom: kevés a második hely is. Tiszta szívvel mondom: idén bajnokságot akarunk nyerni.- Ennyire bízik új „zsoldosaiban"?- A legnagyobb-legerő- sebb kapaszkodóm maga a Fradi „család”, amelyben dolgozom. A közvetlen munkatársaim, akikben bízhatok. S érzek magamban is erőt, hitet a cél eléréséhez - soha nem szeretem veszíteni! -, és nem utolsó sorban már most látom játékosaimban azt a tüzet, ami sok mindenen átsegít.- Nem ússza meg a kérdést. Önt hetekig bécsi val- cerre kérték, de kikosarazta az osztrákokat. Hogy finoman fogalmazzak, sokan megmosolyogták a döntését.- Mondja csak ki: nem sokan, hanem mindenki bolondnak tartott. Amikor Bécs- ben jártam, megható volt az osztrák szurkolók rajongása, s minden, ami ott körülvett. Halkan mondom: úgy tűnik, ott még most is jobban szeretnek, mint itthon a megosztott Fradi-közönség. megmaradt a kiskapu Ausztria felé, tárt karokkal várnak ezután is... de én itt szeretnék bizonyítani. Most nem hagyhatom cserben a Fradit.- Számomra roppant megnyerő az optimizmusa, hite, ereje, megköszönve a beszélgetést, hadd mondjam a szemébe: milyen kár, hogy a Ferencvárosnak csak egy Nyilasi Tiborja van. Módos István (Képes Európa) TECHEM Kft.
