FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 26. szám
FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 9 Kiskorában saját elmondása szerint mindent közvetített, ami csak mozgott. Végig kommentálta az ádáz gombfoci csatákat, a téren vívott vagy az iskolai meccseket, pótolta a szpíkert, ha elment a tévé hangja. Persze, hogy sportriporter lett. Hajdú B. István az előző számunkban bemutatott "ikertestvérével" Faragó Richárddal együtt a Komlósi Stúdióból kinőve lett immáron évek óta a képernyők állandó vendége.- Hat-hét éves koromtól kezdve még kívülről fújtam az összes NB I- es csapat kezdő tizenegyét. - Ma, amikor ez a megélhetésem, már gyakran rá kell pillantanom a papírra. De azt hiszem, manapság ez tényleg nem az én feledékenysége- men múlik...- Neked is a dédelgetett gyerek- kon álmod teljesült, mikor először köszönthetted a kedves nézőket egy stadion riporterállásából?- Egyértelműen igen. Nem mintha az elejétől fogva tudatosan készültem volna erre a pályára, egyszerűen messze a labdarúgás, a sport érdekelt a legjobban.- Futballista karrier nem is szerepelt a terveid között?-Jobbára csak iskolai bajnokságokon vettem részt. Gimnazista koromban az akkor másodosztályú Ganz-MAVAG ifi gárdájának voltam igazolt játékosa, csatárként, majd középpályásként, sőt, ritkán beállásként riogattam az ellent, de hamar rájöttem, az én fizikai adottságaimmal nagypályán aligha lehetek majd az aranylabda egyik nagy várományosa.- Feltárod a széles nyilvánosság előtt, hogy melyik együttesért dobogott régebben a szíved?- No, ez egy furcsa dolog. A Ferencvárosban laktunk a szüleimmel, a kerületben nőttem fel. Édesapám megmagyarázta, hogy a focit nem lehet csak úgy általában szeretni, nekem is muszáj csapatot választani. A kedvenc rádióműsorom természetesen a körkapcsolás volt, s nekem rendkívül megtetszett a Videoton név. Olyan jól hangzott: Vi-de- o-ton. így hát elhatároztam, hogy Vidi-drukker leszek, holott bevallom, soha előtte nem jártam Székesfehérvárott mérkőzésen, s azóta sem buzdítottam egyetlen alkalommal sem Sóstón a fiúkat.- De IX. kerületi lakosként az üllői útra csak eljutottál néha.- Életemben először a 70-es évek közepén egy Fradi-Videotonra vitt ki a papám, arra a legendás kilencven percre, amikor az Üllői úton a két csapat között dőlt el a bajnoki cím sorsa. Ha jól emlékszem, 1-1 lett a vége, s a döntetlen a Fradinak kedvezett. Onnantól kezdve a többi fővárosi stadionba is gyakorta ellátogattunk a barátaimmal. Sokat jártunk kettős rangadókra, amikor még nagyszerű hangulat uralkodott a néha zsúfolásig telt Népstadionban. Annak idején még mindenki annak és ott szurkolt, akinek, és ahol akart, nem verték agyon egymást csak úgy kedvtelésből a drukkerek. Rég volt.- Hogyan kezdődött a tévés pályafutásod?- A hangomat először egy tájékozódási búvárúszó Világ Kupa tudósításakor lehetett hallani. Érkezett egy nem túl mozgalmas képi összefoglaló, de három vagy négy aranyérmet nyert a magyar válogatott. Arra kértek, hogy Borbély Zoltán kollégámmal dobjuk fel egy picit, nehogy olyan unalmas, semmitmondó legyen a tudósítás, mint amit a képanyag ígért. Nem arattunk vele osztatlan sikert, mert a szokásostól igencsak eltérő alámondást sikerült produkálnunk. Többek között mindjárt azzal kezdtük, hogy "Fecseg a felszín, hallgat a mély", ami akkoriban felért egy szentségtöréssel, mert nem a résztvevők és az országok számát közöltük elsőként. Szerintem kifejezetten színes anyag jött össze, mármint ahhoz képest, amit a képekből ki lehetett hozni, mégis akadtak olyanok a sportosztályon, akik ször- nyülködtek. A záró sorainkat nem is engedték adásba, pedig csak a következő Vk helyszínére is utaltunk: "Búvársportunk nincsen pácban. Viszlát, legközelebb Svájcban!" Kivágták, merthogy komolytalan...- Szép számmal közvetítettél Fra- di-meccseket is. Melyik volt a számodra legmaradandóbb élmény?- Hű, melyikkel kezdjem? Nekem jutott a "szerencse", hogy a '94-es Kispest—Fradi kupadöntő visszavágót tudósíthassam. Úgy számoltuk, hogy a kupaátadásig enyém marad a szó, így élőben kellett kommentálnom a rendőrök lovas attakját a pályára ünnepelni tóduló ferencvárosi drukkerek ellen. Nem voltam erre felkészülve, komolyan mondom, nem is értettem, mi miért történik. Addig még nem is láttam ilyesmit magyar pályán. De megbirkóztam a feladattal.- Nyilván akad kellemesebb emléked is.- Ni Anderlecht elleni BL-sele- jtezők is nekem jutottak. A kinti 1-0-s győzelem ugye bombameglepetés volt a maga nemében. Az indulástól kezdve a csapat közelében tartózkodtam, valahogy érezni lehetett, hogy abban a Fradiban benne van a bravúr. Csak az tűnt kérdésesnek, benne is marad, vagy sem. Úgy hajtottak, mint még soha, meg is lett az eredménye. A visszavágó örömünnepét sem feledhetem, fantasztikus volt a hangulat a lelátón. Aztán a csoportmeccsekből már csak a kinti Ajax-meccset közvetítettem.- Még annak a 0-4-nek is hogy tudtunk örülni... Legutóbb melyik Fra- di-meccset tudósítottad.- Talán a debreceni 1-6-ot. Mit mondjak, az is jókora meglepetésnek számított.- Végül áruld el, mit jelent a nevedben az a B betű?- Még '91-ben, amikor feltűntem a TS műsoraiban, egy debreceni tévés kolléga, bizonyos Hajdú István levelet küldött a sportosztályra, hogy ha lehet, valahogy különböztessem meg magam, mert ő is dolgozik néha az MTV- nek. Ekkor döntöttem a Hajdú B. verzió mellett. Egyébként, ha mások is felteszik ezt a kérdést, csak annyit válaszolok, hogy: B., mint Bűbájos. naszály PARKETTA Kispest, XIX. kér., Nyáry Pál u. 7. Csepel, XXI. kér., II. Rákóczi F. út. 277, Óbuda, III. kér., Szentendrei u. 113. Újpest, IV. kér., Fóti út 81/b Szombathely, Borostyánkő Áruház Kecskemét, Spar Áruház Székesfehérvár, a Sárbogárdi úton a MOL*kút mellett Siófok, Dózsa György u. 25. Pécs, Skála Konzum Áruház Miskolc, Kis Tábornok u. 53. SS nyitu~. DIEGO TECHEM Kft.
