FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 1. szám

4 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG „A dobogóra mindenképpen el kell jutni” Egy csapatnyi játékos elment, s egy másik csapatnyi játékos jött helyette. Rég volt ekkora vérátömlesztés az Üllői úton, talán még a legidősebb Fradi-szurkolók sem emlékeznek hasonlóra. A vezetőedzőnek, Nyilasi Tibornak is furcsa ez a szitu­áció, elvégre egy már kész együttes került el majdnem teljes egészében a keze alól, most ugye kezdheti elölről a csapatépítést. A szurkolók, talán még a játékosok és a vezetők is tudják, de saját maga is tisztában van vele, cseppet sincs irigylésre méltó helyzetben. A klub alapításá­nál 100. évfordulóján az elvárá­sok nincsenek, nem is lehetnek tekintettel a körülményekre.- Erre a helyzetre képtelenség felkészülni, de ha már így alakult, ezt a feladatot kell megoldanunk - mondta a mester.- Sajnálod a tavaly ezüstérmet szerzett gárdát?- Természetesen. De egysze­rűen nem tehettünk ellene sem­mit, hogy széthullott a társaság. Néha szükség van generációvál­tásra. Sikernek könyvelhetjük el, hogy játékosaink közül többen is nyugati klubokhoz szerződtek, hi­szen ez valahol a mi munkatársa­inkat is dicséri. Lipcsei Petit meg ugye visszarendelte a Porto. Aki meg el akar menni a Ferencvá­rostól, azt amúgy sem lett volna érdemes marasztalni.- Mire lett volna képes az a já­tékosállomány az irányításod alatti második esztendőben?- Nehéz ezt megmondani, de hogy egy-két emberrel kiegé­szülve aranyesélyesként várhat­nánk a rajtot, az biztos.- És most reálisnak tartod, hogy ez a vadonatúj csapat elő­deihez méltón a dobogó váromá­nyosaként fut majd ki a gyepre az első játéknapon?- Azért korántsem kilátástalan a helyzet. Igaz, hogy tűzoltó munka folyik, hiszen mindössze néhány hét áll csak rendelkezé­sünkre, míg az LITE, a Vasas, az MTK évek óta kész gárdával vág­hat neki a pontvadászatnak.- Na éppen ez az! A Fradi meg csak menet közben kezd majd igazán formálódni. De a bajnokság 34 fordulóból áll! Arra kell törekednünk, hogy amíg nem működik olajozottan a gépezet, ne maradjunk le nagyon az élmezőnytől.- Szóval az elején senki ne számítson nagy menetelésre...- Ősszel örülni kell majd a vé­res verejtékkel kiizzadott győzel­meknek is. Kérem is a szurkolók türelmét, ne számítsanak arra, hogy mindjárt olajozottan fog működni a gépezet. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne nyerhet­nénk meg sorra a meccseket. Az összeszokottság és túlnyomó- részt fiatalok lévén a rutin hiányát megalkuvást nem ismerő küzde­ni akarással próbáljuk ellensú­lyozni.- Szerinted a képességeket il­letően gyengült vagy erősödött a keret a tavalyihoz képest?- Válogatott labdarúgók men­tek el tőlünk, viszont korosztályos válogatottak, vagy a nagycsapa­tot is megjártak érkeztek helyük­re. Nem panaszkodhatunk, hiszen a kívánságlistánkon szereplő já­tékosok közül mindenkit sikerült idehoznunk az Üllői útra.-A klub sorsának bizonytalan­sága ellenére is.- Igen, és büszkeséggel tölt el, hogy az átigazolási időszak legkapósabb futballistái a gond­jainkat ismerve is minket válasz­tottak. Ez is bizonyítja, történhet bármi, a Ferencváros vonzereje mit sem kopott az utóbbi eszten­dőkben. Egyébként mindannyiu­kat figyeltem régről, s korábban elhatároztuk, hogy ha lehet, le­igazoljuk őket, arra viszont nem gondoltunk, hogy egyszerre...- Amikor '90-ben is nulláról indulva raktad le az évtized leg­eredményesebb magyar klub­csapatának alapjait, mennyiben volt könnyebb feladatod?- Akkor is új arcokkal és fiata­lokkal dolgoztam, csakhogy ak­kor több saját nevelésű játékost építhettem be az együttesbe. Egyrészt ismertem őket korább­ról, másrészt nekik már eleve nem volt szokatlan az itteni kö­zeg, ez a milliő. Ami ugye csodá­latos és egész Európában is ritka, ám egy ismeretlen számára bizo­ny néha ijesztő is lehet. Remé­lem, az új fiúknak nem lesz prob­lémájuk a beilleszkedéssel, s né­hány hónap múlva már ők is úgy éreznek majd a klub iránt, mintha kiskoruk óta a Fradiban nevel­kedtek volna.- Hogyan láttatok munkához?- Első lépésként megpróbál­tuk azonos szintre hozni a játéko­sok kondícióját, ami azért nem volt egyszerű, mert például Nyi­las Elek régóta nem játszott előt­te, Vincze Ottó az átigazolási ügyeit intézte, nem maradt ideje folyamatosan dolgozni, s a töb­biek is különböző helyekről, kü­lönböző edzettségi állapotban érkeztek. Rajtuk kívül a juniorok közül hoztunk fel néhány fiatalt, őket is alaposan leterheltük, a ré­giek amúgy is igen jó mutatókkal rendelkeztek a tesztelésen. Ezt követően igyekeztünk úgy szűkí­teni a keretet, hogy minden egyes posztra két azonos szintű jelöltünk legyen, egységes ver­senyt hirdetve a csapatba kerülé­sért. Végül a felkészülés harma­dik szakaszában már taktikai ele­meket, a követendő játékrend­szert gyakoroltattuk a játékosok­kal.- Mindent elvégeztetek, amit terveztetek?- Be tudtuk fejezni a munkát, bár apróbb sérülések, mint min­dig, idén is hátráltattak. A srácok vevők voltak a kemény munkára is, maximálisan elégedett vagyok a hozzáállásukkal. Persze ez a minimum.- A jubileumi esztendőben csakis a bajnoki cím lehet az elfo­gadható teljesítmény?- Nem kell ehhez ünnep, a Ferencvárostól minden évben el­várják a bajnoki aranyat. A dobo­góra mindenképpen el kell jut­nunk, hogy jövőre is kiléphes­sünk a nemzetközi porondra. Az UEFA-kupa esélyeiről meg csak annyi, az andorrai Principatit - nem lebecsülve az ellenfelet - kötelező kettős győzelemmel ki­verni, aztán biztosan nehezebb feladatok jönnek. Örülnék, ha legalább két-három fordulót túl­élnénk. Naszály György

Next

/
Oldalképek
Tartalom