FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 17. szám

5 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Hat bajnoki cím- de a Fradival „csak” ezüst Bár játékos korában csupán egy évet töltött a Ferencvárosban és edző­ként is mindössze egyetlen idényben dolgozott a zöld-fehéreknél, dr. Kalocsay Géza neve minden fradista számára sokat mond. A ma már nyolc­vanhat éves egykori kiváló labdarúgó és edző az egyik legidősebb élő ferenc­városi sportoló. Kalocsay Géza a kárpátaljai Bereg­szászon született, és ott kezdte pályafu­tását is. A középiskola elvégzése után a prágai Károly egyetemen folytatta ta­nulmányait - szülővárosa ugyanis ak­koriban Csehszlovákiához tartozott. A fővárosba meghívta próbajátékra a Sparta, amely akkor is az ország egyik legjobb csapata volt, és azonnal leiga­zolta. A népszerű prágai együttesben öt évig játszott, és bekerült a csehszlo­vák válogatottba is. Tagja volt annak a csapatnak, amely az 1934-es olaszor­szági világbajnokságon döntőt játszott a házigazdákkal. A diploma megszerzése után Fran­ciaországba szerződött, ahol az Olympique Lille gárdájával az első év­ben bajnokságot nyert, a másodikban kupadöntőt játszott. A második világ­háború kitörése után hazajött az idő­közben ismét Magyarországhoz került Beregszászra. Innen igazolt a Kispest­hez, ahol nagyon jól ment neki a játék. Nem véletlen, hogy felkeltette a Fe­rencváros érdeklődését is, és a magyar válogatottba is meghívott kétlábas csa­tár a következő évben már zöld-fehér mezben ontotta a gólokat. Az 1940—41-es bajnokságot tizen­egy pont előnnyel nyerte a Fradi, töb­bek között dr. Kalocsay Géza remek já­tékának köszönhetően. A gólerős szél­ső azonban csak egy évet töltött az Ül­lői úton, az új évadot már Újpesten kezdte, ahol játékos-pályafutása utolsó két'évében futballozott. Fiatalon hagyta abba a játékot, mert mint jogászt, kinevezték az ung­vári bíróságra. A kárpátaljai városban egy egykori labdarúgó volt a polgár- mester, aki megkérte a neves futballis­tát, hogy munkája mellett foglalkoz­zon a helyi csapattal. 0 szívesen végez­te ezt a feladatát, és néha még maga is beállt játszani a másodosztályú együt­tesbe. Sikerrel járt a munkája, hiszen a csapat feljutott az NB l-be, ám a szov­jet támadások miatt félbeszakadt a bajnokság. Kalocsay Géza Budapestre jött, s az itteni bíróságon dolgozott. A magyar fővárosban találkozott a kitűnő edző­vel, Sebes Gusztávval, akivel hajdanán többször is farkasszemet nézett a Sparta—Hungária Közép-Európai Ku­pamérkőzéseken. A szerény keresetű jogászt ő csábította vissza az edzői pá­lyára, aki ettől kezdve évtizedeken át számos klubnál ért el kisebb-nagyobb sikereket. Az első csapata az NB ll-es Nyíregy­háza volt. Ezután dolgozott többek kö­zött Pápán, Debrecenben, az NB l-es Szegedi Honvédnál, az Izzónál, a Pécs­nél. Az 1954-es svájci világbajnokság­ra Sebes Gusztáv szövetségi kapitány, mint a legfiatalabb edzőt kivitte magá­val Kalocsay doktort. Ezután kezdődött a szakember igen sikeres külföldi edzői pályafutása. Irá­nyította a Partizán Belgrádot, ahol já­tékosa volt a később edzőként nemzet­közi karriert befutó Bora Milutinovics, valamint a Belga Standard Liége gár­dáját; az utóbbi együttessel bajnoksá­got is nyert. Hazatérve, Újpesten tevé­kenykedett, majd az afrikai kitérő - Algír - után a lengyel Górnik Zabrze következett, és a bányászcsapattal két­szer is aranyérmet szerzett. Ekkor kereste meg a szép eredmé­nyeket elérő mestert a Ferencváros. A zöld-fehérekkel egy évig foglalkozott, és ezalatt a gárda bejutott az 1970-es egyidényes bajnokság döntőjébe. Kalocsay Géza edzősködése idején ke­rült be a Fradiba a később stabil csa­pattaggá váló Kű Lajos, Mucha József és Vépi Péter. Az FTC-től Székesfehér­várra, a Videotonhoz vezetett a kiváló szakember útja, majd az MTK-tól vo­nult nyugdíjba. Persze a nyugállomány Kalocsay Géza számára nem jelentett ténylege­sen nyugodt öregkort, hiszen rövidesen már a pakisztáni válogatott szakveze- tőjeként dolgozott. A két év egyiptomi munka két újabb bajnoki címet hozott a mesternek, és ezekkel az érmekkel fejezte be rendkívül sikeres edzői pá­lyáját.- Mindig a legjobb csapatoknál edzősködtem, és így mindenütt a do­bogós helyezés megszerzése volt a fel­adat - emlékezett eredményekben gazdag munkásságára - Kalocsay doktor. - Tolmácsra sehol sem volt szükségem, ugyanis négy nyelvet isme­rek jól a magyaron kívül. Prágában megtanultam csehül, és aki egy szláv nyelvet tud, az könnyen elboldogul a többivel is. A németet az iskolai tanul­mányaim alatt sajátítottam el, franciá­ul lille-i játékosként tanultam meg, és beszélek angolul is. így aztán nem okozott gondot sehol sem a futballis­tákkal való kommunikáció. Bár hat bajnoki címet nyertem a csapataim­mal, igazán büszke arra vagyok, hogy hagyományt teremtettem minden egyesületnél; pályafutásom során vé­gig arra törekedtem, hogy minél több fiatalt építsek be a csapatba. Én soha nem kértem, hogy vásároljanak nekem játékosokat, inkább külön is foglalkoz­tam a fiatalokkal, és ez a munka ké­sőbb mindenütt bőségesen megtérült az adott klub számára. Az egykori kiváló szakember nehe­zen viseli, hogy a hajdan remek ma­gyar labdarúgás ilyen gyenge manap­ság. A legnagyobb bajnak azt tartja, hogy alig vannak feljövő tehetségek, pedig régebben egymást szorították ki a válogatottból! Úgy véli, hogy a kiút csak az utánpótlás-nevelésen keresztül vezet. A hangsúly a képzésen van, mert egy futballista pályafutását nagy mér­tékben, a gyermekkorban kapott kép­zés határozza meg. Ha az időjárás engedi, a nyolcvan­hat éves dr. Kalocsay Géza gyakran ki­látogat az edzésekre, és néha a mérkő­zésekre is. S bízik abban, hogy láthat még jó magyar focit... (margay) Egyik gól szebb volt, mint a másik 1930 tavaszán nem vala­mi jól ment a fradistáknak. A közönség is egyre fogyott, sokan elpártoltak a csapat­tól. A Kispest elleni meccset is mindössze háromezren látták. Aki viszont kinn volt az Üllői úton, sok-sok Fra- di-gólnak tapsolhatott - a zöldek 9-1-re győztek! A 40. percben már 6-0-ra ve­zettek a zöld-fehérek, s a gólgyártásból a T-betűs csatársor tagjai (Táncos, Ta­kács II, Turay, Toldi, Kohut.) a továbbiakban is kivették részüket. 7-0 után esett a kispestiek egyetlen gólja, de ezt is fradista rúgta: Ta­kács I. lábáról védhetetle- nül vágódott a labda a hálóba... Schlosser Imre, aki ekkor már a Kispest edzője volt, így nyilatko­zott:- A Ferencváros szenzáci­ósan játszott és teljesen megzavarta védelmünket. Egyik gól szebb volt, amint a másik. Slózi, a Fradi hajdani gólkirálya pedig nagyon ér­tett a gólokhoz... Fradi futballmatiiié 1927. szeptember 4-én szokatlan időben játszották a Ferencváros- Kispest bajnoki mérkőzést. „A délelőtti mérkőzés nem bukott meg. Dacára annak, hogy kora reggeltől esett az eső, mégis több mint 6000 néző ment ki az Üllői úti pályára, hogy megnézze a Ferencváros első otthoni bajnoki mér­kőzését. A pénztáraknál tolongtak, a tribünökön zajongtak, kiabáltak, mintha csak délután lenne. Helyesen jegyezték meg többen: ez a kö­zönség akkor is kijön, ha este tízkor vagy reggel ötkor kezdődik a Fradi mérkőzése! A délelőtti mérkőzésen Szedlacsek tizenegyesével indult a gólgyártás, igaz, félidőig csak 1-1 volt az eredmény. Szünet után más, újszerű mezben jött ki a Ferencváros. Öt percig álltak a félvonal körül, mert nem volt labda, nem tudtak kezdeni..." Aztán az új mezben és a megkerült labdával még három gólt rúg­tak a fradisták és végül 4-2-re győztek. Takács II mesterhármasát a szegények nem látták 1933 márciusában az Ül­lői úton rendezték a Ferencváros- Kispest mécs­esét. „Hideg szél csapdosta az érkezők szemébe a már^ ciusi havat. De a nézősereg kedvét nem szegte, mely a komisz időt és a hétközna­pot tekintetbe véve, igen te­kintélyes számban lepte el a nézőteret. A szomorú idők, a ke­gyetlen pénztelenség jele, hogy a pálya kerítésén kí­vül közel ezer futballrajon­gó didergett, s a hóvihar­ban türelmesen várta, míg a II. félidő elején megnyílt a kapu, s betódulhatott az állóhelyre." A szó szerint szegény szurkolók azonban a II. fél­időben már nem láthattak Fradi-gólt. Takács II. mes­terhármasával már az első játékrészben eldőlt a mér­kőzés és szünet után már csak egy kispesti gól esett Honvéd-év... 1950-ben a Honvédnak kétszer is kiabálhatták szur­kolói a Baj-nok csa-pat! ki­tüntető titulust. Ugyanis az 1949-50-es bajnoki év vé­gén, a tabella élén fejezték be a mérkőzés-sorozatot. Csak a tavaszi idényben 44 gólt szereztek! 1950-ben - a naptári éves bajnokságra való áttérés mi­att - egyidényes őszi bajnok­ságot tartottak. Ezt szintén a - drasztjkusan megerősített - Honvéd nyerte. Az őszi idény­ben a 67 gólt szerző Honvéd­nak 32-őt a Fradiból „átiga­zolt" Budai II—Kocsis jobb­szárny szerzett!

Next

/
Oldalképek
Tartalom