FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 15. szám
6 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG A legendás Hohe Warte stadionban (jelentése: magas megfigyelőhely, vár- tel beöntötték és máris elfért 68 ezer ember a pálya körül... Ebben a stadi- ta). A húszas években épült. A domboldalba lépcsőfokokat vágtak, cement- ónban nyerte a Ferencváros első nagy nemzetközi trófeáját, a KK-t! A Soroksári úttól - a Hohe Warte stadionig Kis csapat, emlékezetes útja. Röviden így lehetne jellemezni az FTC centenáriumi nosztalgia túráját, amelyen a több évtized óta hűséges Fradi- drukkerek vettek részt. A résztvevők a négy nap során két szomszédos országban is járva, egy és mást megtudhattak a klub százéves történetéből, s közben hazai földön, a ferencvárosi futballisták két rettentően fontos vidéki győzelmének tapsolhattak. A gyülekező hol másutt lett volna, mint az Üllői úti Springer-szobornál. Még az autóbuszba szállás előtt kiderült, o csipet-csapat rendkívül összeszokott gárda. Nem csoda, jó néhány esztendeje együtt járják Európát, a kontinens szinte minden olyan országában megfordultak, ahol korábban, vagy éppen aktuális túrájuk idején játszott az FTC. Az indulás április 21-e, nevezetes dátumra esett: kilencvennyolc évvel ezelőtt, ezen a napon a labdarúgó csapat első bajnokiját játszotta, a Magyar Úszó Egylet ellen (3-5) a Soroksári úti pályán. Természetes, hogy ide vezetett az első út... Iskola és bérház között, vasúti töltéssel az oldalán - még most is megtalálható - húzódott a homokos pálya, amelyen most teniszezők ütik a labdát. A társaság kíváncsian kereste azt a helyet, ahonnan Borbás Gáspár először talált be az ellenfél hálójábo (érdekes: a doktor szerezte a magyar válogatott legelső gólját is), ám már semmi kiinduló pont nincs. Sem kapuk, sem vonalak. Aztán kiderült, a közállapotok sem a békebeliek. A múlt tiszteletére ferencvárosi centenáriumi zászló került kihelyezésre. Spontán egy vízcsapra, de mire a létesítmény kapujából visszafordultak, már csak hűlt helye volt. Azért a háromszoros éljen járt az ősöknek, aztán kiderült: piszkosul halad az idő és roppantul drágul az élet. Az utat szervező krónikás, Nagy Bélától mindenki megkapja az első bajnoki belépőnek a másolatát. Az emlékjegyen ott virít az akkori ára, mindössze húsz fillér. Ma pedig jó néhányszor, akár egy ezrest is le kell szurkolni a jegyért. Ami vidéken kincsnek számít, ha a Ferencváros érkezik vendégségbe. Győrben mi is már szerdán felvettük a szombati meccsre szóló jegyeket. Kertész Zsolt, a győriek PR-menedzsere nagy szeretettel fogadta a társaságot, mesélt a stadion történetéről is, majd a VIP-terembe invitálta a fradistákat. Vendéglátás, sörcsapolás, üdítő és kávé avándoroknak". Nagy Béla egy díszes FTC centenáriumi emléklappal honorálta a győri sportvezető gesztusát. Azután irány Szombathely. De nem a pálya, hanem egy estebéd a Magyar Tenger vendéglőbe, ahol a csoport minden alkalommal levizitel. Persze, hogy a finom falatok miatt, no és a tulajdonos, Molnár István kedvessége miatt. Az ebéd előtt azonban a szombathelyiek híres Fáklya Olimpiai Klubjának tisztségviselői - Gál László, Benyák András, Benyák Albert - köszöntötték a franzs- tadtiakat névre szóló emléklappal! Szép gesztus volt - láthatólag mindenkinek jólesett. Mint ahogy az ezt követő falatok is. No és a téma ezután már csak a futball volt... Az öregebbek egy 7-2-es történelmi győzelmet emlegettek. 1949 szilveszterén - szintén elhalasztott mérkőzésen - gázolta le a Fradi ilyen fölényesen a Haladást hazai pályán. S, mint kiderült, ezen a meccse játszott jó darabig utoljára zöld-fehérben a csapat. 1950 tavaszán már az EDOSZ, később a Kinizsi-korszak következett. De vissza a jelenbe! Szombathelyen a tavaszi hadjárat egyik sikeres állomásán a társaság nem hiába szorított, 2-1-es győzelemnek tapsolhattak. Nagy volt a boldogság, de már mindenki a három napra rá következő győri meccsről beszélt, sűrűn emlegetvén, ha itt is miénk a három pont, helyet cserélünk az ETO-val, a dobogó második fokára kerülünk. De hol volt még a rangadó? A túra második napján következtek a sógorok, átrucca- nás Ausztriába. Mindenhol kedves fogadtatás, cserébe zöld-fehér ereklyék ajándékozása a szíves vendéglátásért, így a modern grazi Schwarzenegger stadionban is. Amikor a Sturm Graz pályáján megtudták, hogy irodisták érkeztek, egyből a korábban itt légióskodott Szokolai Lászlót emlegették. Az egykori válogatott támadót istenítették, a túrázók meg a hazai anyaföldet, ezért este visszatértek Szombathelyre. Ahol a legnagyobb gondot a szálláshelyre való bejutás jelentette. A modern, mágnes- kártyás beléptetés jó pár percet elvett az életükből. Mégsem kerültek bosz- szankodva ágyukba, tudták, másnap óriási élményben lesz részük. Ugyanis a harmadik nap, Bécsben, az FTC egyik legfényesebb helyszínére mentek. Az osztrák fővárosban a Ferencváros történetei928-ban kuriózummal gazdagodott. A helyszín: a Hohe Warte stadion. Ma már különleges látvány, a domboldalba vájt ülőhelyeivel, a kapu mögötti állóhelyi beton közötti füveivel, virágaival. Ám, mint a korabeli beszámolókból tudható, hetven valahány éve, igazi arénának számított. Itt rendezték meg a KK döntő visszavágóját, s hatvanezer fanatikus néző szorongott a lelátókon. Az első meccsen az FTC 7-1-re verte a Rapidot, s az osztrákok erre a pályára - amely angol kertészek tervei alapján készült - hozták a mérkőzést. A vendéglátók ugyan 5-3-ra nyertek, de ez kevés volt az üdvösséghez. Ki is tört a népharag. Az elkeseredett hazai publikum a lefújás után elkezdett pfujolni. A tüntető tömeg miatt a mieink csak egy deszkaépületben vehették át a serleget. A fészer már nem áll, s szerencsére balhé sincs a környéken. Ellenben teniszpálya az van dögivei, az ezeket üzemeltető vállalkozó pedig éttermébe invitálta a túrázókat. Kiderült, a sör is kellemes, hát spontán megünnepelték a Béla-napot. Miközben a Fradi mindenes, Nagy Béla habos poharát emelte, a másnapi győri mérkőzésre gondolva figyelmeztetett: ne igyunk előre a medve bőrére... Bécs után, a másik szomszédos ország, Szlovákia fővárosa, Pozsony következett. Itt megálltak a Slovan Bratislava stadionjánál, ahol 1901-ben a irodisták ugyanígy tettek. Bécsből Pozsonyba utaztak - harmadosztályú vasúti kocsival. Itt Pozsonyban játszotta első vidéki mérkőzését az FTC és az 1-1- es eredménnyel elégedettek voltak az ősök. Valahol ezen a környéken volt a régi pálya. Az új pólyáról pedig a bru- talizmus jutott eszünkbe. 1994 szeptemberében a fekete csuklyás kommandósok aprították a zöldfehér szurkolókat. A brutalizmus emléke még élénken él egyesekben, volt, aki semmi pénzért nem volt hajlandó megtekinteni a kisebb átalakításon átesett pályát. Ám, amikor a szálláshelyre érkeztek, a szomorúság egy csapásra tovatűnt. Nem vórtismerősbe, Kemény Kázmérba botlottak, az ősfradista zenésszel éjfélig folyt a diskurálás a szeretett klubról. Ekkor még senki nem gondolta, amit másnap tudtak meg, hogy idehaza szinte az egész labdarúgó együttes, hasmenéssel, vírusfertőzéssel küszködött. A hírek hallatán apátiába esett a csipet-csapat, de a komáromi ebéd hatására, visszatért az optimizmus. A Fradi lerobbanva is képes a csodákra, porainkból is feltámadunk - hajtogatta a társaság. Komáromban még Czibor Zoltánnak az emlékére időztek az Aranycsapat és az FTC játékosának sírjánál, amelyre zöld-fehér zászló került. A szomorú kötelesség utón következett a centenáriumi túra utolsó programja, a Győr-FTC találkozó. A betegség-hullám megtette hatását, szinte a fél csapat hiányzott, de a legendás Fradi-szív a helyén volt. Az eső szakadt, mintha dézsából öntötték volna, a bosszantó sűrű égi áldást tetézte az izgalom. Nem sokkal a vége előtt egyenlítettek a hazaiak, de a hosszabbításban jött a csereként beállt Jagodics bólintása. A fiúk a pályán, a ronggyá ázott túrázók a lelátón voltak egy kupacban. Sikerült, amire annyira vágytak, megszerzett hat pont örömével és az út során szerzett rengeteg élménnyel a tarsolyukban indulhattak hazafelé, az Üllői útra. Arra a pályára, ahol az elmúlt száz év során annyi, de annyi örömet szerzett a csapat azoknak a hűséges drukkereknek is, akik most megismerkedtek a klub történetének egy apró darabkájával. Réső Gyula Nosztalgia túra -1999
