FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 15. szám

3 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG » FRADI VOLT. FRADI LESZ Kiss Ernő erdélyi Fradi-szur- koló egy szépmívű fafaragásos FTC-címerrel kedveskedett klubjának 100. születésnapjá­ra. A messziről hozott címer odakerült a múzeumi tárgyak sokaságához. Ott, ahol Nyilasi ezüstcipője, Toldi Géza, Sárosi Gyurka, Páncsics Miklós portré szobra látható, ott, ahol Albert utolsó góllövő futballcipője pompázik. A századik születésnapon1 természetesen reflektorfénybe került a Fradi. A lapok hasáb­jain, a televíziós csatornákon,: rádióadókban „zöld hullám" vonult végig - méltatva a pati­nás klub évszázados dicső múltját. Mily nagy dicsőség hordozói voltak az egykori Fradi futballkedvencek: Schlosser, Pataki, Toldi, Sárosi és a többiek. Az „újkor" arany­\ 00* nevei még a teljesség igénye nélküliem sorolhatók fel — ^helyhiány miatt... Két európai díj tulajdonosát azonban min­denképpen méltatni illik. aIP** P& $ if ^ Albert Flórián 1968-ban át­vett Aranylabdájával az egyet­len ilyen magyar kitüntetett! Európa legjobb labdarúgójá­nak lenni, és az Aranylabdán látni a tulajdonos neve alatt a I Ferencváros feliratot, nos, ez a fradistáknak különösen szív­melengető érzés. Flóri egy napra - a 100. születésnapra - kölcsönadta a Fradi Múze­umnak. így több százan meg­csodálhatták a centenáriumi kiállítás megnyitónapján.- Ez az a labda, amelyet egyetlen védő sem tudott tőlem elvenni - mondta az egyik él­ménybeszámolón' a hallgató­ság tapsától kísérve.- Őrizd is „Császár" az idők végtelenjén át... * v Flórival ellentétben Nyilasi Tibor nem otthon.őrzi élete És csak jöttek, jöttek az emberek, hosszú sorok kígyóztak a folyosókon, rengetegen kíváncsiak vol­tak a Ferencvárosi Torna Club jubileumi kiállításá­nak megnyitójára. Harminc évvel ezelőtt, 1969-ben került sor az első ilyen jellegű klubtörténeti kiállí­tásra, azóta többször és több helyütt megteltek már a falak és a vitrinek értékesebbnél értékesebb Fra- di-relikviákkal. Ám ez a gyűjtemény minden eddi­ginél átfogóbban öleli fel a zöld-fehérek történel­mét. Május 3-án, délelőtt 10 órától immáron kereken száz esztendő dicsőségét hirdető tárgyak kerültek bemutatásra a klub székházában. Sok-sok sportoló, szurkoló, gyűjtő ajánlotta fel féltve őrzött kincsit, egy-egy érmet, jelvényt és más ereklyéket, megis­mételhetetlen pillanatokat megörökítő fényképek, sztárportrék, sárguló plakátok, tablók, különböző makettek, emlékezetes összecsapásokon klasszisok által viselt mezek, csodálatos diadalokkal kiérde­melt kupák, híres mérkőzések labdái. Mindegyikből árad a semmi mással össze nem téveszthető életér­zés, a fradizmus. Az emberek talán a szívüket is el­hozták ide az Üllői útra. A megszámlálhatatlan emléktárgy közül is külön említést érdemel egy míves fafaragás, amelyet egy erdélyi, Sepsiszentgyörgyben élő fradista, Kiss Ernő készített, és egy zöld színűre festett, eredeti kitö­mött sasmadár, karmaiban egy labdatartó hálóval. Különleges ötletek, különböző területekről, mégis egy minden képpemközös bennük: a Fradi határta­lan szeretete.if**** — A megnyitón az ünnepi beszédet a klub ügyveze­tő elnöke, dr. Fenyvesi Máté mondta el, ezt követő­en a kiállítás megálmodója, kivitelezője, és gondo­zója Nagy Béla köszöntötte pár szóval a megjelen­teket. (A kivitelezésben Murányi István és Murányi' Albert segítették.) Hogy Aztán a „Császárral", a mindmáig egyetlen magyar aranylabdással, Albert Flóriánnal együtt dedikálhassa Fradi Nosztalgia cí­mű sorozatának második és harmadik kötetét. A hatalmas érdeklődés miatt a dedikálás időtartama a tervezettnél vagy fél órával hosszabbodott, de az aláírásokat sajgó csuklóval is lelkesen osztogatta az egykori klasszis középcsatár és a szerző. Még a délutáni órákban is nagy létszámban ér­keztek csoportok, hogy megtekintsék az ereklyéket, s valószínűleg nem lesz ez másként a jövőben sem. A jubileumi kiállítás egyébként stílszerűen éppen száz napig tart nyitva, déli 12 órától 18 óráig, s a belépő óra is pontosan száz forint (nyugdíjasok és diákok ingyen jöhetnek be). A Ferencváros mindenkit szeretettel vár! Naszály nagy trófeáját. Nyíl az 1980-81-es bajnokságban el­ért 30 góljával az európai gól­lövőlistán a második helyen végzett, és ezért Ezüstcipőt ér­demelt! Párizsban, az Olympia színpadán vehette át egy nagy gálaműsor keretében. Azután évek múltán az Üllői útra ke­rült-végleg! A Fradi Futball- múzeum megnyitása után Nyi­lasi átadta, és merengve mondta:- Otthon csak a család lát­ná, itt viszont az egész nagy Fradksalád, szurkolók, vendé­gek ezrei csodálhatják. Én is időnként megjelenek majd, hogy lássam, őrzitek-e életem e darabkáját. .. Őrizzük Tibi, a többi aján­dékoddal együtt, hiszen elhoz­tad például azt a labdát is, amellyel első válogatottságod idején rúgtál és fejeltél. Nos, ez a mérkőzés Iránban volt és a találkozó végén még kézbe véve a focit, egy kört futott. Az történt ugyanis, hogy a bíró is szerette volna megszerezni - neki az utolsó mérkőzése volt —de Tibi nem adta a labdát. Amire a játékvezető a futásnak indult Nyíl után lohol?, de hát a mi fiúnk volt a gyorsabb... * Toldi Géza bácsitól, a hajda­ni] legendás futballistától is hallottam „futástörténeteket". Ők egy-egy Zsidenice elleni KK meccsen a közönségtől voltak megkergetve és bizony, aki nem futott elég gyorsan az öl­tözőbe, azt kődarabokkal megdobálták. Egyszer ő is ka­pott egyet a fejére - így vérez- ve ért be az öltözőbe. Persze, más kellemesebb történeteit is hallottam, amelyeket azután kiadványainkban publikál­tunk. A Fradi századik születés­napjára adtuk ki azt a Fradi Nosztalgia című könyvet, amely a valaha élt legnagyobb fradisták egyikének állít emlé­ket. Egy kis ízelítő a nosztalgia csokorból... Toldi és a gomba­mérgezés A nagy győzelem után a nézők elözönlötték a Hungá­ria úti pályát, és Toldit a vál­lukon vitték az öltözőbe. Az­tán az öltözőben „a hatalmas ember eldőlt a pádon, elájult. Lehúzták róla a ruhát, éleszt­getik, borogatják. A doktor magyarázza: - gyomorbeteg­séggel játszott a fiú..." a másnapi újságok azt írták, hogy Toldi Géza gombamér­gezéssel játszotta végig a ta­lálkozót, sűrű hányinger kö­zepette. Sőt, a lelátón ilyenek hangzottak el:- Micsoda gól, és hozzá még beteg szegény Toldi! ' Ezt már nem bírta ki egy Hungária-szurkoló: És mi a baja?- Mi? Gyomormérgezése van, ha éppen tudni akarja. Olyan hányingere van, hogy alig áll a lábán.- Hányingere? Mitől van hányingere?- A maguk játékától...- Hogyan kapott gomba- mérgezést?- Sehogy! Nem volt nekem gombamérgezésem, csak a mérkőzés előtti este váratla­nul úgy alakult, hogy rokona­immal kicsit többet ittam és másnap nagyon rosszul érez­tem magam. Nem mertem az igazat bevallani - így ráfog­tam a gombára. Ezt csak most, öfven év távlatából me­rem elmondani, akkor nagyon „kikaptam" volna. A meccs alatt lelkiismeret furdalásom is volt, éreztem, hogy „bűnös" vagyok, hajtottam is, ahogy csak erőm engedte, küzdöt­tem, mint a megszállott... Nagy Béla Centenáriumi ***^*^1? ipMHHM kiállításunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom