FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 2. szám
6 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Zsiborásné: „Zöld gránitból faragnák ki” Nemsokára öl esztendeje, hogy szegény Zsiborás Gábor eltávozott közülünk... A - még mindig nehéz leírni - hajdani válogatott kapus tragikus halála óta fél évtizednyi telt el, mégis csak most jött el az ideje, hogy sírkövet állítassanak nyughelyére.- Már korábban gondoltam rá, hogy saját költségünkre készítettek egy sírkövet - mondja Zsiborás Gáborné, Gabriella. - Aztán úgy jó mástél hónappal ezelőtt megtudtam, hogy Gábor régi játékostársa, Simon Tibi tőlem teljesen függetlenül ugyanezt tervezi. Felhívtam telefonon, s azt mondta, inkább a gyerekekre költsem a pénzt, majd ő ösz- szegyűjti a szükséges összeget.- Mekkora ez az összeg?- Úgy számoltunk, hogy mintegy 150 ezer forintra lenne szükségünk. Azért csupán ennyire, mert egy sírköves jelentkezett nálunk, hogy a munkadíjat nem számolja fel, anyagárból elkészíti a sírkövet. 0 is futballszurkoló és nagyon szerette a férjemet.- Hogy halad az ügy ?- Megmondom őszintén, nem tudom. Azóta nem sokszor találkoztunk Tibivel. De a tavasz végén az MTK elleni mérkőzésre kiadott Fra- di-újságban megjelent egy felhívás, és Dzurják Csöpi is beszállt a szervezésbe.- Mikorra tervezik a felavatást?- Két időpont közül kellene választanunk. Gábor szeptember 7-én halt meg, míg kéthónapra rá, november 12-én lesz a születésnapja. Minden attól függ, mikor lesz együtt a pénz. A sírköves megígérte nekünk, hogy egy hónap leforgása alatt végez a munkával, nyáron amúgy is kevesebb a megrendelése. Végülis mindkét dátum megfelelő lenne, de anélkül, hogy bárkit is siettetnék, jobban szeretném, ha minél hamarabb ott állna a kő.- Elképzelte már, mit ábrázol majd az emlékmű?- Nem akarok semmi hivalkodót. Zöld gránitból faragnák ki, a fejlécén egy kapufa díszelegne, az egyik fele elmosódva látszana, mintha ködbe veszne. Alatta egy labda és Gábor teljes neve. A zöld színt ugye nem kell magyaráznom... Mindannyian azt akarjuk, hogy ez a kő méltó legyen pályafutása során elért sikereihez.- Tudom, hogy kissé banálisán hangzik a kérdés, de az idő múlásával valamelyest elviselhetőbbé vált a család számára a családlő hiánya?- Fia mindig a halálra gondolnék még most is, egyfolytában zokognék A gyerekekkel, úgy fogjuk fel, hogy ma is közöttünk van, csak egy kicsit másként.- Sokat beszélnek róla?- Rengeteget, Gergő például már csak azért is gyakran emlegeti, mert focizik. Amikor felidézünk egy-két humorosabb történetét, néha már nevetni is képesek vagyunk.- Hány évesek az ikrek?- Már tizenegy, nagyon szalad az idő. Zsófi, a kislányunk valószínűleg röplabdázik majd, Balázs inkább zenét tanul, trombitaórákra jár, a magasságát tekintve könnyen lehet, hogy kosaras lesz belőle. Gergő meg ugye igyekszik apja örökébe lépni. Egyébként egyre jobban emlékeztetnek Gáborra, a mozdulatok, gesztusok, ahogy beszélnek... A múltkor Gergő véletlenül papucsban ment iskolába, ez a szórakozottság rá is abszolút jellemző volt, sőt, egyszer ő is papucsban indult edzésre.- Meccsre járnak?- Ott voltunk az Üllői úti stadionban rendezett futballgálán, de mérkőzésre inkább csak a Soroksár serdülőre megyünk ki, s ott biztatjuk Gergőt. De bajnoki találkozóra egyelőre nem tudnánk kimenni. Még túlságosan fájna... (naszály) Szeiler: Zsiborás nagyszerű sportember volt Szeiler József, a (volt) ferencvárosi kapus klubhűsége miatt mindig a kedvencek közé tartozott, csakúgy, mint egykori kitűnő elődje, Zsiborás Gábor. Mindkettő életéért aggódtak az emberek - nem csak a fradisták ám ma már csak egyikük él. „Zsiga’ elmondhatta azt magáról, amit rajta kívül talán senki sem: amikor már nem Fradi- mezben lépett pályára és a Ferencváros ellen kellett védenie, akkor is megtapsolták a zöld-fehér drukkerek, és kórusban kiabálták a nevét, a hajdani nagyszerű kapus öt éve halt meg, és két volt NB l-es klubjának soron következő mérkőzése előtt egykori tartalékjával, Szeiler Józsival rá emlékeztünk.- Mikor találkoztál először Zsiborás Gabival?- Már jóval azelőtt, hogy én is Fradi játékos lettem, Ugyanis mi másod unokatestvérek voltunk. Ő már ismert kapus volt, amikor egyszer súlyosan megsérült, ha jól emlékszem, keresztszalag-szakadást szenvedett. Akkoriban a József Attila lakótelepen lakott, és a rokonokkal meglátogattuk őt. Én tizenkét- tizenhároméves voltam, és azt kérdeztem tőle, hogy hogyan tudnék én is a Ferencvároshoz kerülni. Zsiga azt tanácsolta, hogy menjek el védeni egy kiscsapatba, és ha tényleg ügyes vagyok, akkor előbb-utóbb felfigyelnek rám. így is tettem, a Bp. Vegyiművek csapatának kapusa lettem, és aztán innen igazolt le a Fradi.- A felületes ismeretség után mikor kerültél vele közelebbi kapcsolatba?- Még csak tizenöt éves voltam, amikor az akkori cserekapus, Józsa Miki megsérült, és két meccsen én ültem a kispadon. Nem akármilyen mérkőzések voltak ezek: a híres met- rófogantyús Haladás-meccs az Üllői úton és a Dózsa elleni a Népstadionban. Aztán egy évvel később felkerültem harmadik harmadik kapusnak az első csapathoz, és akkor már, mint kollégák dolgoztunk együtt Zsigával az edzéseken. Amikor Szöulban megsérült, majd felépült, úgy gondolták az akkori vezetők, hogy már nem lesz teljes értékű játékos, és elküldték. Ezt követően hoztak engem vissza Veszprémből, Józsa mögé.- Sok közös vonás volt bennetek, és nem csak azért, mert mindketten kapusként futballoztatok.- Kétségtelen, hogy számos tulajdonságunk hasonló volt. Zsiborás Gabi kitartó ember volt, akárcsak én, olyan, aki soha nem adta fel, akármilyen bajba is került. A már említett súlyos sérülése után, amikor kény- szerűségből az MTK-ban védett, ismét megmutatta, hogy milyen nagyszerű kapus, és érdemes lett volna őt inkább megtartani. Mindketten a reformkonyha rabjai lettünk, és sok érdekes receptet adtunk át egymásnak. Sok zöldséget ettünk, és teljesen száműztük az étkezésünkből a sertés- és marhahúst. Amikor én kerültem nagy bajba, és megtámadott a rák, akkor Zsiga sokat biztatott, hogy ha nagyon akarom, meg fogok gyógyulni. És lám, megint csak igaza lett. Azt már nem érte meg, hogy még a Fradiból való távozásunk is hasonlóra sikeredett...- A magánéletben is találkoztatok? Ritkábban, de azért igen. Amikor az MTK-ban védett, is össze-össze- jöttünk egy kis beszélgetésre. Mindig volt közös témánk. Zsiborás Gabi nagyon szerette az embereket, és az emberek is őt. Vidám fickó volt, aki körül mindenki jól érezte magát. Ha röviden kellene jellemezni, azt mondanám: nagyszerű sportoló és nagyszerű ember volt. Ami pedig a fradis- taságát illeti egész életében a zöldfehér színek jelentették számára a világot.- Azon a végzetes napon ismét nagyon közel kerültetek egymáshoz. Hogyan érted meg azokat a perceket?- Szörnyű volt... Amikor betá- molygott az öltözőfolyosóra, egyedül én voltam ott. Segítettem neki lefeküdni, mert nagyon rosszul érezte magát, majd mások is bejöttek, és üzentünk az orvosnak. Tudtam, hogy légmelle volt, és először azt hittem ebből lett a baj. Aztán ahogy telt az idő, lehetett látni, hogy komolyabb a dolog. De arra nem gondoltunk, hogy már soha nem látjuk őt viszont a pályán, azt hittük, fel fog épülni ebből a betegségből is. Még akkor is bizakodtunk, amikor rossz hírek jöttek a kórházból. A halálának a híre mindenkit megdöbbentett, aki ismerte őt akár közelről, akár távolról.- Már említetted, hogy a Fradiból való távozásotokban is sok a közös vonás. Te azonban nem igazoltál sehová kapusnak, hanem a Buda- pest-bajnokság második osztályában szereplő Szabadkikötő csapatában játszottál csatárt. A korod alapján még bőven védhetnél akár az élvonalban is...- Én már sokszor mondtam, hogy Magyarországon nem akarok más csapatban védeni, csak a Fradiban. Most, hogy így alakult az életem, nem változtattam ezen az álláspontomon. A futballt azonban szeretem, és mindig szívesen játszottam az edzéseken csatárt. A csepelieknél úgy tűnik, megfelelek az elvárásoknak, nem lógok ki a sorból. Számomra ez hobbi, szórakozás, és jól érzem magam. Remélem, a bajnoki meccseken sem okozok majd csalódást. (margay) A napszerű • koleszterinmentes g • E-vitaminban és ■ ■" ■ .• ■ ■ telítetlen zsírsavakban gazdag • tiszta és természetes c Gyártja az FTC tornaszakosztá■ * ; lyának hivatalos szponzora: Cereol Növényolajipari Rt. Magyarország 1075 Budapest, Rumbach Sebestyén u. 21. Telefon: 268-1022Telefax: 268-1020
