FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 14. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 9 „Középcsatárt is játszottam” előtt is feltalálja magát. Az pedig Védő létére már nem a Gázszer elleni találata volt az első győztes, pontokat érő gólja. Vámosi Csaba szerencsére soha nem elégszik meg a kötelező feladatok megoldásai­val, az ellenfelek csatárainak sem­legesítésével. Bátran megy előre a támadásokkal, mi több, a kapu vitathatatlan, hogy rúgótechnikája átlagon felüli a hazai mezőnyben.- Korábbi csapataidban is meg­becsülték, hogy mennyire érzed a kaput?- Igen, Vácott és Diósgyőrött is gyakorta előrelopakodtam a kapu elé, valamint a szabadrúgások többségét is én végeztem el.- Két szabadrúgásodra talán a mai napig is sokan emlékeznek...- A Váccal 4—1 -re kikaptunk az MTK-tól, ám a becsületgólt én lőt­tem. A gólösszefoglalóban ezt sza­vazták meg a forduló legszebb ta­lálatának. A másik kísérletemből ugyan nem lett gól, a felső lécről sajnos kifelé pattant a labda. Azon a néhány centin múlt, hogy a Diós­győrrel akkor még elbuktuk a Vi­deoton elleni osztályozót.- Itt a Fradiban is gyakran te állsz a letett labda mögé. Hogyan osztjátok be a többiekkel, mikor ki végzi el a szabadrúgást?- Úgy beszéltük meg, hogy 25 méteren belül Vincze Ottó vagy Kulcsár Sanyi próbálkozhat, a távolabbiakat általában én lövöm.- Gondolom, sokat gyakorolsz pluszban.- Természetesen, a fakultatív edzéseken szinte mást sem csiná­lok, mint fejlesztem a rúgótechni­kámat.- A büntetőket azonban egy ideje nem vállalod. Miért nem?- Diósgyőrben még engem je­löltek ki a 11-esek elvégzésére. A Ferencváros színeiben egyszer, a Gázszer ellen elhibáztam egyet, s ez bizony pontokba került. Azóta más rúgja a büntetőket, szerencsé­re akadnak többen is a csapatban, akik magabiztos ítéletvégrehajtó­nak számítanak.- De ha úgy adódna, azért nem remegne meg a lábad?- Biztosan elvállalnám, az a baki nem befolyásolna semmiben.- Szembetűnő, hogy nem csak a pontrúgásoknál veszélyezteted az ellenfelek kapuját. Védő létedre sűrűn kerülsz gólhelyzetbe, s jó arányban ki is használod a lehető­ségeidet.- Serdülőkoromban középcsa­tárt játszottam. Ahogy teltek az évek, egyre hátrébb kerültem, ifi­ben már irányító középpályás vol­tam, felnőtt koromban találtam meg a helyem a védelemben. Úgy­hogy korábban sok helyzetből tényleg sok gólt lőttem, nem szo­katlan az a szerepkör sem a szá­momra.- Nem játszanál szívesebben legalább egy sorral előrébb?- Ott játszom, ahol a legna­gyobb szüksége van rám az együt­tesnek, ahová az edzőm kijelöl. De az az igazság, hogy ma már jobban szeretem az ellenfelek já­tékát rombolni, mint építeni a mi­énket. S ebbe még bőven belefér, hogy segítsem a csatárok munká­ját is.- Érdekes, hogy a 196 centimé­teres magasságod ellenére nem fejjel, hanem lábbal éred el a gól­jaid zömét.- Nyilasi Tibor edzősége idején a találkozó vége felé mindig fel­jebb léptünk Hrutka Rudival, hogy az előre ívelt labdákat lefejeljük az érkező csatárok elé. Valahogy akkoriban is gyakran kerültem a „földön" gólhelyzetbe, amikor a védőkről vagy a kapusról elém pattanó labdát kellett megjátsza­nom. De azért fejjel is sok gólt ér­tem el.- Ha Vlak mester megkérne, hogy csatárként szerepelj, ugye nem tiltakoznál?- Furcsa lenne, de vállalnám, legalább könnyebben teljesíthet­ném az ígéretemet. Schultz Leven­tével ugyanis megfogadtuk, hogy ha az idény összes tétmérkőzését beleszámítva ő tíz gólt ér el, akkor én legalább ötöt.- Meglesz?- Már csak kevés hiányzik. n- gy­Szakállt hivatalosan Bodnár Jó­zsefnek hívják, ám ezen a néven ugyancsak kevesen tudnák, hogy ki­ről is van szó, ha mondjuk telefonon így mutatkozna be. 0 az a szakál­las, copfos masszőr - kifejezetten kéri, hogy ne gyúrót írjunk -, akit a Fradi-meccsek közvetítésének jóvol­tából ország-világ megismerhetett. Szakáll rohan be a pályára szomjat oltani, fájdalmat csillapíta­ni, valóságos intézmény ő az Üllői úton. Úgy is mondhatnánk: így szület­nek a legendák. Amikor egy svájci, mozgásszervi rendellenességek kézi gyógyításával foglalkozó klinika tu­lajdonosa egyszer azt mondta neki, A MÁSSZOR hogy nála egy délután annyit keres­ne, mint itthon egy hónap alatt, Szakáll azt felelte. „A vérem zöld­fehér, a zászlóm pedig piros-fehér- zöld..." A Ferencvárossal nem masszőr­ként került kapcsolatba, hiszen a klub kilencszeres bajnoka - igaz, kerékpárosként. Amikor rövid időre kénytelen volt elhagyni a Ferencvá­rost - Varga Zoltán idején -, az a hír járta, hogy a Kispesthez szerző­dik. Szakáll ezt így kommentálta: „Kispestre csak egy esetben men­tem volna, ha elalszom a metrón..." Kicsit pszichológusnak is tartja magát, vallja, a masszőrpadon szin­te minden játékos kitárulkozik előt­te, és elárulja a legféltettebb titkait is. Szakáll ezzel sohasem él vissza, viszont minden játékosnak ismeri a rigolyáit. „Nyilasi Tibi például azt szerette, ha az edzőtáborban kávéval ébresz­tettem. Amúgy vele és Zsiborás Góbival alakítottam ki a legjobb vi­szont, a maiak közül pedig Simon Tibi, Lisztes, illetve Kokó áll hozzám a legközelebb." A legnagyobb gondja, hogy egy nap csak 24 órából áll, de szerencsé­re 4-5 órányi alvás elegendő a szá­mára. „Ez az életem, és akkor vagyok boldog, ha segíteni tudok valakin." (imre) (Vasárnap Reggel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom