FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 12. szám
8 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG A 70. éves DJl. DÉKÁNY FERENC fényképalbumáb isten eltessen dekám pofi: Valamikor régen... Balról: Sáros!, Szilágyi, Dalnoki, Dékány - azaz FTC-Vasas rangadó előtti virágcsokros köszöntés Vallomások Dr, Dékány Ferenc: „Szeressék, tiszteljék a Ferencvárost!” Mondta többek között az a Dékány Ferenc, aki 1945 óta az FTC tagja!- En a Fradi legsötétebb éveiben - a Kinizsi korszakban is itt, az Üllői úton rúgtam a labdát és erre ma is nagyon büszke vagyok. Életem legszebb éveit töltöttem az Üllői úton. Amit én szépet, jót az életben kaptam, azt a Fradinak köszönhetem. Ezt soha nem tud- tantés tudom elfelejteni. Majd Lipcsei felé fordulva folytatta:- Szeressék, tiszteljék a Ferencvárost! Legyenek ehhez a klubhoz hűek, legyen meghatározója életüknek minden Üllői úton töltött perc. Ennek az egyesületnek a szeretete nélkül fél ember az a játékos, aki az Üllői úti pálya gyepére lép. A Ferencvárosban én nem voltam bajnokcsapat tagja, a válogatottba sem kerültem be, és mégis azt kell mondanom, hogy én a Fradiban minden szépet és jót - főleg szeretetet - mindig kaptam. A Fradiban lenni örök dicsőség - örülhet az, akinek ez megadatik... A magyar B-válogatott tagjaként egy osztrákok elleni mérkőzés előtt. Balról: Budai, Palotás, Várhídi, Szusza, Sárosi, Dékány, Vilezsál, Fenyvesi, Szojka, Faragó, Buzánszky. Dékány a B-válogatottban 12 alkalommal szerepelt: 1950: Bulgária 2-0, 1953: Ausztria 7-3, 1954: Románia 1-2, Szovjetunió 0-3, Csehszlovákia 2-2, Ausztria 3-1, 1955: Ausztria 3-1, Olaszország 1-2, 1956: Lengyelország 6-3, Jugoszlávia 1-2, Szovjetunió 2-0, Ausztria 1-1 (Dékány három alkalommal volt ifjúsági és utánpótlás válogatott is). Öregfiúként a Fradi füvén... Balról: Horváth Ödön, Gyetvai László és Csikós Gyula társaságában Az ötvenes évek elején, amikor elég gyenge kis csapatunk volt, a mi hű szurkolóink akkor is tömegével tódultak a meccseinkre - mert szerettek bennünket, szerették a Fradit. Pedig még a Fradi nevet is tilos volt kiejteni... Egy Kinizsi-Vasas meccsen Pósa bíró azért szüntette be a játékot, mert a közönség Hajrá Fradival buzdított bennünket. Kijelentette, amennyiben a közönség tovább Hajrá Fra- dizik, lefújja a meccset! Ott ütöttek, bántottak bennünket, ahol csak lehetett. A megaláztatások sorozata érte a klubot. Mégis kitartottunk és hatalmas közönségünk egy emberként állt mellénk. Ezt az egyesületet a klubszeretet tartotta életben, azokban a nehéz években. És a hűséges szurkolók állandó jelenléte. Emlékszem ez Diósgyőr elleni sorsdöntő meccsünkre is; zsúfolt volt az Üllői úti pálya. Amikor középre vonultunk, a nagy hangzavarban így szóltam a bíróhoz:- Bíró úr! Látja a Springer szobrot? Ha ezen a meccsen kikapunk és ezzel kiesünk, akkor nem csak ezt a szobrot, hanem magukat is, ez a közönség beveri a földbe...- Ne félj Pofi. Ti itt ma nem kaptok ki - mondta Dorogi Andor - mert ő volt az az egyetlen bíró, aki nem ellenünk fújt. Ebben a kritikus helyzetben is mellénk állt - legszívesebben még a kapu mellé menő labdákat is gólnak ítélte volna... Egy évtized alatt ez volt az egyetlen eset, hogy bennünket bíró segített. De hát ma is azt mondom, hogy lehet ezt a Ferencvárost szeretni, gyűlölni - de azt senki sem vitathatja, hogy Fradi nélkül nincs magyar labdarúgás. Mert egy jó Ferencvároshoz egy jó válogatott tartozik és tódul a közönség a lelátókra. Irigylik is sokan a Ferencváros azért, mert milliók kedvenc csapata. És én remélem, hogy idén ezek a kedvencek az elsőségért, az aranyéremért játszanak majd. Mert egy Fradinak mindig az elsők között kell lenni - és szent meggyőződésem, hogy ott is leszünk! Lejegyezte: Nagy Béla, 1992 tavaszán, egy sporttörténeti stúdióbeszélgetésen.
