FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 11. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 11 A gól örök (Juhász Gyula után szabadon) Az évek jönnek, mennek, elsuhannak, A dolgok rendje ez volt, s mindig ez, Csak egy maradt, mi szivünket vidítva Szokott útján a háló felé fel-fel tünedez. Változik az élet rendje, Új és új nevek, csapatok tűnnek fel és el, Csak egy állandó: a szeletes bőr barnás színe A szürke napokba örömet lehel. Hány csapat választ védekező taktikát, Sok néző ezért joggal hőbörög, De ő nem csalt meg, hú maradt mihozzánk, A gól volt, van, lesz - a gól örök! Kovái Iván •I Május 19-én huszonötödik születésnapját ünnepli második (sokaknak az első) otthonunk, az Üllői úti Ferencváros-stadion. Aligha kétséges, hogy minden Fradi-szurkolónak rengeteg élménye van a pályával kap­csolatban: itt együtt örültünk, s néha sírtunk is. Természetes, hogy a ferencvárosi futballistáknak is soha el nem mú­ló kötődéseik vannak az arénával kapcsolatban. Lehet-e elfelejteni a megannyi nagy meccset, a csodálatos győzelmeket, a mindig remek hangulatot, a gólokat, ne adj Isten a kihagyott helyzeteket. Ezúttal két egykori Fradi-támogató beszélgetett a stadionról. Pogány Lászlót a Nemzeti Sport újságírója, Dzurják József (a fradistáknak csak Csöpi) faggatta.- Pogi, azt hétről hétre tapasztalom a Fradi öregfiúkban, hogy a bal lábad, és a játéktudásod még mindig a régi.- Most szórakozol velem, vagy ko­molyan beszélsz?- Hidd el, nem viccelek. Arra lennék kíváncsi, pályafutásod nagy pillanatai mennyire maradtak meg benned?- Sajnos, már halványodnak az em­lékek, de ha utánanézek a dolgoknak, akkor sok esetben fel tudom idézni a történéseket. Édesanyám egy album­ban gyűjtötte a rólam megjelent cikke­ket, és azt nekem adta, Így ebből előke­reshetem, ha valamire már abszolút nem emlékszem.- Tudom, nem könnyű több mint húsz évvel ezelőtti eseményeket felidéz­ni. Ám te egyike vagy azoknak, akik a legtöbb gólt szerezted a huszonöt éves Üllői úti stadionban.- Az új létesítmény szinte a szemem előtt épült, ugyanis 1973ban, amikor a Ferencvároshoz kerültem, a már elké­szült klubházban laktam. Az első eme­leten jobbra volt egy berendezett szoba, amit Engelbrecht Zolival ketten birto­koltunk. A nézőtér helyén még csak a betonpillérek álltak, akkor kezdték be­rakni a paneleket. Arra emlékszem, hogy Dóra János, a közismert „Necus", aki később szertáros is volt, locsolta a füvet, ami sokszor elég magasra meg­nőtt, azért, hogy minél erősebb legyen.- Hol étkeztetek?- Főzésre is volt lehetőség egy má­sik helyiségben, és körülbelül a mosta­ni múzeum helyén üzemelt egy büfé. Teljes összkomfort volt, sőt, minden hétfőn még a disco is házhoz jött. Az idősebb Harót-fiú volt a lemezlovas, és főleg a Fradi-sportolók látogatták a ta­nácstermi „szórakozóhelyet”...-A stadionavatónjátszottál?- Nem. Akkor pont katona voltam, de a lelátón azért helyet foglaltam.-Emlékszel, mikor játszottál először a szentélyben?- 1977 februárjában szereltem le, és március elején csereként, ha jól tu­dom, a Diósgyőr ellen. A visszatérésem után az első gólomat Kaposváron még cserejátékosként szereztem, és ezzel „bentragadtam” a csapatban, és április március 22. AZ FTC LABDARÚGÓ ÖREGFIÚK BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI -1999 TAVASZ Újpest, 15.30: Újpest-FTC március 29. Népliget, 6.30: FTC-MTK április 12. MALÉV pálya, 7.00: LRI MALÉV-FTC április 19. Real pálya, 17.00: Hotel Real-FTC április 26. Népliget, 17.00: FTC-RAFC május 3. MAFC pálya, 17.00: MAFC-FTC május 10. Népliget, 17.00: FTC—Pénzügyőr május 17. KHB pálya, 17.00: KHB SE-FTC május 31. Népliget, 17.00: FTC-Budafok június 7. Sport u„ 17.00: BKV Előre-FTC június 14. Népliget, 17.00: FTC—Fabulon június 21. Szőnyi út: BVSC-FTC Az FTC öregfiúk csapata csoportjának élén áll, és idén is a bajnoki címért ját­szik. Szeretettel várják mérkőzéseikre a ferencvárosi szurkolókat. elején a Győr ellen voltam először ered­ményes az új stadionban.- A sok emlékezetes összecsapás közül van-e olyan találkozó, amely a mai napig élénken él az emlékezetedben?- Az első Üllői úti villanyfényes meccsre tisztán emlékszem. Igaz, a Népstadionban és Spanyolországban többször játszottunk este, de ez akkor is nagy esemény volt számunkra, amit na­gyon vártunk. Október elején a Pécset fogadtuk, 4-1 -re győztünk, nekem pe­dig nagyon jól ment a játék, két gólt szereztem, adtam egy-egy gólpasszt Nyilasinak és Takácsnak.- Nem rossz statisztika, erre én is emlékeznék...- A pécsi gólban nem voltam benne...- És számodra melyik volt a legem­lékezetesebb gól az új létesítményben?- Valahogy egy Dunaújváros elleni MNK-meccsen szerzett gól nagyon megmaradt bennem. Az utolsó percben a jobbösszekötő helyéről szabadrúgás­ból kipókhálóztam a bal felső sarkot, és azzal jutottunk tovább.- Én akkoriban, kamaszként, ha te­hettem, vidékről is eljöttem a Fradi meccseire, de bennem a „kis Pogi" nem úgy maradt meg, mint ellenállha­tatlan gólvágó, hanem mint nagy előké­szítő.- A szélsőjáték nagyon jellemző volt a Ferencvárosra abban az időben. A jobb oldalról Pusztai Laci, a balról pe­dig én próbáltam kiszolgálni az érkező­ket. Előbb Szabó Feri, majd Szokolai Laci volt a center, és hát tudjuk, arrafe­lé Nyíl is sokszor megfordult... A sza­badrúgásokat, szögleteket is én végez­tem el, Így néhány gólban tényleg „benne" voltam, és valóban ez volt az igazán jellemző rám. Azonban a gól­szerzés sem volt idegen számomra, volt olyan is, hogy tizennyolc gólt lőttem fél idény alatt, azonban utána megsérül­tem. Amire még büszke voltam, hogy viszonylag sok gólt értem el fejjel. A magasságom révén ez meglepő lehet, de akkoriban vezették a fejesgólok listá­ját, és én egy időben ott az élen voltam.- Csak nem azt akarod mondani, hogy a felhőfejesek voltak jellemzők rád?- Hát, azt nem mondhatták rám: Pogikám, úgy felmentéi, hogy deres lett a hajad, de tény: sokszor megelőztem a védőket fejjel.- Apropó védők. Ki ellen nem sze­rettél futballozni?- A honvédos Paróczai kimondottan durva bekk volt, mindig agyba-főbe rugdosott.-A Fradiban ki volt az, akivel a leg­jobban megértetted magad?- Takács Lacival, azaz a kis Takival nagyon éreztük egymást, sokszor kita­láltuk, mit fog csinálni a másik. Vele ké­sőbb Ausztriában is hosszú ideig együtt játszottam.- Jelenleg mivel foglalkozol?- A Pest megyei első osztályban szereplő Budaörs edzője vagyok. Ebben a városban élek, és ezért még jobban a szívemen viselem a csapat sorsát. Egy­előre még albérletben játszunk, mivel nincs pályánk, de az öltözőrendszer már elkészült, és őszre elkészül az új játék­tér is. Vannak tehát céljaink, elkezdtem a csapatépítést.- Családodról mondanál néhány szót?- Bernadett húsz, Anett tizenhét esz­tendős, vagyis lassan akár nagypapa is lehetek... Mint mondtam, Budaörsön élünk, egy családi házban, ahol nagyon jól érzem magam, de néha eszembe jut, hogy én valaha az Üllői úti klubház­ban aludtam... Valaha az üllői úti klubházban aludt

Next

/
Oldalképek
Tartalom