FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 10. szám
6 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Uj Fradi-fiúk • Uj Fradi-fiúk • Uj Fradi-fiú Alan Bjelics Ha Proszinecski nem is jön, azért egy korosztályos válogatottat is megjárt horvát játékost sikerült leigazolnia a Ferencvárosnak. A 24 esztendős baloldali középpályás, Alan Bjelics, a horvát élvonalban szereplő NK Zagreb együttesétől érkezett az Üllői útra.- Annak idején még a Croatia elődjének számító Dinamóban játszottál, mikor meghívtak az ifiválogatottba...- Igen, szépen végigjártam a szamárlétrát, az ifi és a juniorválogatottban szinte állandó tagnak számítottam. Egy csapatban léphettem pályára Simiccsel, aki most az Internazionale játékosa, vagy a Newcastle-ban remeklő Mariccsal. Sőt, a juniorok között engem választottak meg a csapatkapitány helyettesének, így mikor Simics hiányzott, én viseltem a karszalagot.- Legnagyobb sikereid, amit odahaza elértél?- Kupadöntőt játszottam a Dinamóval, ahol sajnos alulmaradtunk. Az ifiválogatottal pedig egy ízben megnyertük az Alpok-Adria Kupát.- Miért jöttél át éppen Magyarországra? Hiszen jelenleg a horvát futball előrébb jár a magyarnál.- A Ferencváros neve odahaza is jól cseng, sokat hallottam arról, hogy milyen patinás és eredményes a klub, s hogy milyen fanatikus a szurkolótábora. Édesapám is sokat mesélt például Albert Flóriánról. Másrészt pedig meghívtak próbajátékra, eszem ágában sem volt visszautasítani a lehetőséget.- Az egykori csapattársaid fényes karriert futottak be. Le- mondtál arról, hogy a felnőtt válogatottban is szerepelhess?- Nem mondtam le róla, hiszen a posztomon Járni már nem számít fiatalnak. Ha a Fradival kiléphetnénk a nemzetközi kupaporondra, talán újra magamra irányíthatnám a válogatók figyelmét.- Másra számítottál, mint ami itt fogadott Magyarországon?- Semmiben nem kellett csalódnom. Állítom, hogy ilyen feltételekkel a horvát csapatok többsége is bőven kiegyezne. Remekül érzem magam, nagyon jó, sikerre éhes játékosok alkotják a gárdát. Európa előttünk áll.- Hogyan érintkezel a társakkal?- Ez kicsit problémás, csak kevesen beszélnek angolul a csapatból. De ők sokat segítenek. A többiekkel meg elmutogatjuk kézzel-lábbal, mit szeretnénk közölni a másikkal. De majd belejövök, remélem lesz időm legalább társalgási szinten elsajátítani a magyar nyelvet. Bócz Tamás A húszéves támadó középpályás igen sok egyesületben megfordult már. A'BVSC serdülőben kezdett. Újpesten folytatta, majd a Hl. kerület, a Pilisvörösvár és a Pénzügyőr következett. Utóbbi csapatban figyelt fel rá Jaskó András, akinek javaslatára a Ferencvárosnál is kipróbálhatta magát. Úgy tűnik, megfelelt.- Hol érezted magad a legjobban?- Óbudán felejthetetlen két esztendőt töltöttem el még ifistaként, s nagyon sokat köszönhetek akkori edzőmnek, Márton Zoltánnak. A nagycsapatban edzőmeccseken már szóhoz is jutottam, csakhogy Rákosi Gyula bácsi távozása után nem kerültek kellőképpen előtérbe a fiatalok. Ezért kellett távoznom a Hévízi útról, pedig szívesen maradtam volna.- Azért nem bánod, hogy így alakult, vagy tévedek?- Természetesen nagyon örülök, hogy idekerültem a Ferencvárosba. De akkor éreztem rá csak igazán, mit is jelent Fradi-játékosnak lenni, amikor a BS-ben rendezett futballgálán rúgtam egy gólt. Semmivel nem lehet összehasonlítani azt, amit akkor éreztem. Még ma is lúdbőrzik a hátam, ha rá gondolok.- Ez a gól segített valamelyest a beilleszkedésben?- Feltétlenül, bár ha nem találtam volna be a kapuba, akkor sem lett volna semmilyen gond. Nagyon jó szellemű társaságba csöppentem.- Hogyan viselted a kemény alapozás megpróbáltatásait?- A Pénzügyőrnél, Bozsik Jóskánál sem volt egy leányálom, de itt természetesen más jellegű munkát végeztünk. Már most érzem, hogy taktikailag biztosan érettebb lettem, mint voltam két hónappal ezelőtt. Korábban csak sejtettem, hogy adott szituációban merre kell mozognom, mit kell csinálnom, ma már tudom is. Jó futballisták között egy kiváló edző irányítása mellett a tapasztalatszerzés is könnyebb egy fiatal játékos számára.- Vlak mester mivel bíztatott? Akár ár tavasszal is beleférsz az elképzeléseibe?- Csak annyit mondott, hogy az eddiginél sokkal agresszívebbnek kell lennem, puhánysággal nála senki nem viheti semmire. Majd megpróbálom ezután még jobban odatenni magam.- Tehát valószínűleg a kis- padon kezdesz?- Már az is szép lenne, de van még időm. Türelmesen várok a soromra. Tudod, azt az érzést minél többször át akarom élni, amit a BS-ben a gólom után. Eszenyi Dénes Régebben még szentségtörésnek számított, ha egy futballista Újpestről a Fradiba szerződött, vagy viszont. Mostanában legfeljebb csak meglepő... Az átigazolási időszakban korántsem az bizonyult a legnagyobb szenzációnak, hogy Eszenyi Dénes a Megyeri útról az Üllői útra költözött. „Dini” előzőleg 1985 és 1992 között hét évet játszott a lila-fehéreknél, majd némi bolyongást követően - tagja volt az ekkoriban még nagyhírű Mechelennek, később megfordult Kispesten, Pécsett, az izraeli Holon együttesében, majd német harmadosztályban szereplő Trier gárdájánál - visszatért ugyanoda. Régi csapatánál azonban nem volt sokáig maradása.- Amikor újfent az UTE-hoz kerültem, Nagy Laci ült a kis- padon, aki számított rám - kezdi a 31 esztendős támadó. - Az edzőváltás után viszont Várhídi Péter bizalmát már nem élveztem. Legalábbis nem kaptam tőle sok lehetőséget.- Pedig, amikor pályára léptél, általában jól ment a játék, gólokat is lőttél.- No éppen ez az! Egyértelműen gazdasági megfontolások miatt mellőztek. Mivel a csatársorban a vetélytársaim fiatalabbak voltak nálam, tehát piacképesebbnek tűntek, nekik kellett játszani. Ezzel nem azt mondom, hogy Herczeg, Koko vagy Korsós nálam rosszabb futballista, de belőlem már nem lehetett kiszedni pénzt, belőlük még lehet.- Haraggal váltál el a társaktól?- Dehogy. Ők is megértették a helyzetemet, mindenképpen játszani akartam.- Sokáig úgy tudtuk, hogy Verebes Mágus hivó szavára a Videotonhoz mész.
