FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 7. szám

12 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Kedves szurkolóink könyvespolcára újabb ferencvárosi kiad­vány kerülhet - sőt barátaiknak, rokonaiknak egy kis Fradi „ér­zést” is ajándékozhatnak a szeretet ünnepére. A klub - az egy­más iránti szeretet, a hajdani szegény, de érzelemgazdagabb világ megnyilvánulásai, történései kapnak helyet a Fradi fut- ballmúzeum 29. kötetében. Az FTC mindenkori karácsonyi sportemlékei, nevezetes ta­lálkozói is talán meghitté teszik napjaink Fradi karácso­nyát. Névre szólóan ajándékozhatják rokonaiknak, bará­taiknak, de természetesen a könyv vásárlói önmaguk ré­szére is kérhetik az EX LIBRIS megörökítést. A kiadvány 50 oldalas(!) függeléke Fradi meccskönyv az FTC hazai díjmérkőzéseinek - köztük valamen­nyi^) Magyar Kupa találkozónak - az adattárával. Azt, hogy melyik játékosunknak, mi a kedvenc ka­rácsonyi étele - nos, már a könyv elején eláruljuk... A többféle témájú tartalomból most hármat idé­zünk: Sampon a szurkolóknak Az FTC—GoldStar mérkőzésre kilátogató szurkolóknak a koreai cég ajándék magnókazet­tákkal, pólókkal kedveskedett. Egy szurkoló mondta is, hogy ilyen még nem nagyon lehetett futballmeccsen. Én egy 1928-as hasonló esetről tudok - a Kohut cég az Üllői úti örökrangadóra kilátogató hölgyszurkolóknak ízléses kis papír­csomagban illatos sampontajándékozott. A nép­szerű válogatott balszélsőnek bizonyára jó rek­lám volt mindéi Persze, az az „igazi”, a szurkolók, egy-egy csapat tehetősebb rajongói szponzorálnak egy klubót. Egy „ősszponzor” 1902-ben pékmester lévén sóskifliket vitt a csapat öltözőjébe - egy Ideig az FTC-t ezért sóskiflis csapatnak is becézték... Napjainkban az esetet elmesélve Pelyvás péknek, már döntött is zöld-fehér szala­gos Fradi-kifliket hoz forgalomba - s a befolyt bevételből a labdarúgókra is áldoz... Olyan esetről is tudunk, hogy sikerek idején egy ferencvárosi hentesmester finom húsárukból nagy „futball-labdát” készített és azt küldte el kedvenceinek. 1929-ben egy Pfum nevű mozi tulajdonos lévén, nagy Pesterzsébet szurkoló, in­gyen engedte be az előadásokra a játékosokat, sőt az amszterdami olimpiáról készültfilm vetíté­sén befolyt összeget, tehát az egész bevételt a klubnak adta. A Kőbányai TK elnöke a harmincas években egy Valkony Ferenc nevű plébános volt. Amikor a KIK klubházának a teteje meghibásodott a kő­bányai kápolna tetejét „átrakatta" oda... A derék ember azzal is kitűnt, hogy a vasárnapi prédiká­ciók végén mindig kérte a hívőket, hogy menje­nek ki a csapat délutáni mérkőzésére... (1993) Villáminterjú Dózsa Attilával • Szép neve magyarosított változat?- Nem. Talán feltételezhető valamilyen kapcsolat, a legendás Dózsa családdal. A mi családunk székely eredetű, csakhogy Erdély­ben nem olyan ritka ez a név, mint nálunk. • Dózsa Györgyről mikor hallott először?- Nagyon kicsi lehettem, s azóta is büsz­ke vagyok a nevemre. • Van önálló lakása?- Nincs, Újpalotán a mamámmal lakom egy szép kis lakásban. • Pályafutásának eddigi állomásai?- Hosszú évek a Honvédban, aztán kitérő a' Kossuth KFSE-be, majd Dunaújvárosba. 1982 nyarán jöttem a Ferencvárosba. • Hogyan érzi magát az FTC-ben?- Köszönöm jól. Maximális lehetőséget kaptam Novák Dezső edzőtől, majd mindig szerepelhetek a csapatban. Már hosszú idő óta azért készülök hétről-hétre, hogy ne éljek vissza ezzel a bizalommal és ne okozzak ccsalódást. • Melyik volt eddig, a legjobb mérkőzé­se?-Nincs legjobb, de legsszívesebben az őszi Vasas elleni 5-3-ra gondolok, amikor egy teljes erőbedobással küzdő Vasast győz­tünk le, talán a szezon legjobb játékával. Gondolom a szurkolók is élvezték ezt a remek mérkőzést. • Ki a csapatban a legjobb barátja?- Inkább azt mondanám el, hogy én kiket kedvelek a legjobban: Zsiborást - kedves, bohém és szuper ta­lentum, Nyilasit - nagy egyéniség, remek dolog egy csapatban játszani vele, Szántót — a hozzáállását, akaratát, tanítani lehetne, Ta­kácsot - ritka játékostípus: észjátékos aki mindemelllett „cipeli a zongorát”, Ebedlit — egy fikarcnyi képmutatást sem találni benne, Rabot- az elején sokat segíytett, Pölöskeit — ha nem lép le erről az útról előtte a világ... • Az FTC-kiállításon szurkolókká talál­kozhatott. Mi maradt meg ebből a találkozás­ból?-Leginkább az, hogy, milyen hitetlenked­ve fogadták, amikor csapat nehéz anyagi helyzetéről, beszéltem nekik, de aztán mi­lyen segítőkészeknek mutatkoztak. És na­gyon jól esett a rokonszenvnek az a megnyil­vánulása, amit ott tapasztaltam. Ez az érzés már azóta is átsegített egy-egy perióduson. (1983) A Fradi karácsonyi könyve novemberben jelenik meg. A „vén csatár” PATAKI MIHÁLY az FTC örö­kös bajnoka volt. A klub 75 éves jubileuma idején természetesen őt is meghívtuk a díszközgyűlés­re. A „vén csatár” - ahogy ő ma­gát is nevezte - nem volt ott, he­lyette levél érkezett Harót János­hoz, az FTC akkori elnökéhez: Meghívásukat köszönöm, de sajnos az FTC 75. jpbileu mának ünnepségére, feleségem súlyos betegségi miatt elmenni nem tu­dok. Egy-két barátommal levele­zek csupán, találkozni velük sem tudok. Bolyongok életem útján, még néhány esztendőt talán? Amikor földi életünk végéhez kö­zel járunk, már 80 éves múltam - jólesik visszagondolni esemény­dús, gazdag múltú fiatal éveinkre, barátokra, ismerősökre az FTC-re! Jóleső emlékkel gondolok, múl­tam kedves emlékeire, szereplői­re, mert nemcsak jövőnk, de jele­nünk sincs már, csak múltunk van, szép emlékeivel. Nagy ma­gyar költőnk versének pár sora jut eszembe: „Hol vagytok Ti régi ját­szótársak, közület csak egyet is lássak?!" Hogy a boldog gyermekkora is emlékezzem, amikor 1908-ban az FTC-be léptem - 14-15 éves ko­romba. Vagy később a dalos ked­vű cimborákra, a szívhez szóló magyar muzsikának bús nótáknak daloknak szerelmeseire?! A győ­zelmek utáni bankettekre, Fradi- indulóra: 37 év alatt bőven volt részem benne. Régen elmúltak már azok a derűs, varázslatosan szép évek. Valamikor 14 arany-1 érem csillogott a vitrinemben és számtalan ezüst emléktárgy. A há­borús idők alatt és utána az ügyet­len, tehetségtelen vén csatár - ez én vagyok - eladogatta értéktár­gyait, érmeit, hogy családja szá­mára ennivalót tudjon biztosítani, mert keresete nem volt elég a megélhetéshez. Erős honvágyam fogva tartott, nem engedett külföldre menni, pedig többször is lett volna alkal­mam - mint ismert sportember­nek - külföldön elhelyezkedni, sok pénzt keresni. Az első világ­háború alatt még a szibériai hadi­fogságból is megszöktem. Sok ezer kilométert tettem meg élet­veszélyek között, hogy hazajut­hassak, de elfogtak. A jelentkező honvágy ereje -1918 áprilisában újból szökésre kényszerített. Ez egy rettenetes érzés és erő! Ne­héz annak ellenállni, aki ebben szenved. Nagy szerencsével vég­re sikerült hazakerülni! Szeretem Hazámat és legszebb drágakövét - Budapestet! Hű maradtam a pi- ros-fehér-zöld és a zöld-fehér szí­nekhez is, ahol 37 esztendőt töl­töttem el, mint játékos és vezető! Az Üllői úti sporttelep a magyar labdarúgósportnak büszke felleg­vára és erős bástyája volt mindig, ahol a legkiválóbb külföldi csapa­tok is gyakran vereséget szenved­tek. Amikor pedig már a tudás sem volt elegendő a győzelem megszerzéséhez, a szív, a kitűnő küzdőszellem, a győzni akarás sokszor döntötte el a mérkőzést a zöld-fehérek javára. Most amikor az FTC 75 éves jubileumát ünne­peljük, hatása alatt állok én is en­nek a megemlékezésnek. Mikor azonban örömteljes álmodozá­somból felébredek, kissé keserű szájízzel veszem tudomásul, az idő eljárt felettem is, mert életút­jának végét járja már a vén csatár! Bár személyesen nem lehetek jelen egyesületem 75 éves jubile­umának ünnepélyén, de lélekben, gondolatban ott leszek. Jelentő­ségét átérzem, amelyet pár soros levelemben is érzékeltettem. Megszállottja, hűséges szolgája voltam a zöld-fehéreknek és rajta keresztül, a magyar labdarúgó sportnak! Kívánom, hogy az FTC jövőbeli szereplése, sikerekben még gazdagabb legyen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom