FTC Centenáriumi újság (1999)
1999 / 7. szám
12 FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG Kedves szurkolóink könyvespolcára újabb ferencvárosi kiadvány kerülhet - sőt barátaiknak, rokonaiknak egy kis Fradi „érzést” is ajándékozhatnak a szeretet ünnepére. A klub - az egymás iránti szeretet, a hajdani szegény, de érzelemgazdagabb világ megnyilvánulásai, történései kapnak helyet a Fradi fut- ballmúzeum 29. kötetében. Az FTC mindenkori karácsonyi sportemlékei, nevezetes találkozói is talán meghitté teszik napjaink Fradi karácsonyát. Névre szólóan ajándékozhatják rokonaiknak, barátaiknak, de természetesen a könyv vásárlói önmaguk részére is kérhetik az EX LIBRIS megörökítést. A kiadvány 50 oldalas(!) függeléke Fradi meccskönyv az FTC hazai díjmérkőzéseinek - köztük valamennyi^) Magyar Kupa találkozónak - az adattárával. Azt, hogy melyik játékosunknak, mi a kedvenc karácsonyi étele - nos, már a könyv elején eláruljuk... A többféle témájú tartalomból most hármat idézünk: Sampon a szurkolóknak Az FTC—GoldStar mérkőzésre kilátogató szurkolóknak a koreai cég ajándék magnókazettákkal, pólókkal kedveskedett. Egy szurkoló mondta is, hogy ilyen még nem nagyon lehetett futballmeccsen. Én egy 1928-as hasonló esetről tudok - a Kohut cég az Üllői úti örökrangadóra kilátogató hölgyszurkolóknak ízléses kis papírcsomagban illatos sampontajándékozott. A népszerű válogatott balszélsőnek bizonyára jó reklám volt mindéi Persze, az az „igazi”, a szurkolók, egy-egy csapat tehetősebb rajongói szponzorálnak egy klubót. Egy „ősszponzor” 1902-ben pékmester lévén sóskifliket vitt a csapat öltözőjébe - egy Ideig az FTC-t ezért sóskiflis csapatnak is becézték... Napjainkban az esetet elmesélve Pelyvás péknek, már döntött is zöld-fehér szalagos Fradi-kifliket hoz forgalomba - s a befolyt bevételből a labdarúgókra is áldoz... Olyan esetről is tudunk, hogy sikerek idején egy ferencvárosi hentesmester finom húsárukból nagy „futball-labdát” készített és azt küldte el kedvenceinek. 1929-ben egy Pfum nevű mozi tulajdonos lévén, nagy Pesterzsébet szurkoló, ingyen engedte be az előadásokra a játékosokat, sőt az amszterdami olimpiáról készültfilm vetítésén befolyt összeget, tehát az egész bevételt a klubnak adta. A Kőbányai TK elnöke a harmincas években egy Valkony Ferenc nevű plébános volt. Amikor a KIK klubházának a teteje meghibásodott a kőbányai kápolna tetejét „átrakatta" oda... A derék ember azzal is kitűnt, hogy a vasárnapi prédikációk végén mindig kérte a hívőket, hogy menjenek ki a csapat délutáni mérkőzésére... (1993) Villáminterjú Dózsa Attilával • Szép neve magyarosított változat?- Nem. Talán feltételezhető valamilyen kapcsolat, a legendás Dózsa családdal. A mi családunk székely eredetű, csakhogy Erdélyben nem olyan ritka ez a név, mint nálunk. • Dózsa Györgyről mikor hallott először?- Nagyon kicsi lehettem, s azóta is büszke vagyok a nevemre. • Van önálló lakása?- Nincs, Újpalotán a mamámmal lakom egy szép kis lakásban. • Pályafutásának eddigi állomásai?- Hosszú évek a Honvédban, aztán kitérő a' Kossuth KFSE-be, majd Dunaújvárosba. 1982 nyarán jöttem a Ferencvárosba. • Hogyan érzi magát az FTC-ben?- Köszönöm jól. Maximális lehetőséget kaptam Novák Dezső edzőtől, majd mindig szerepelhetek a csapatban. Már hosszú idő óta azért készülök hétről-hétre, hogy ne éljek vissza ezzel a bizalommal és ne okozzak ccsalódást. • Melyik volt eddig, a legjobb mérkőzése?-Nincs legjobb, de legsszívesebben az őszi Vasas elleni 5-3-ra gondolok, amikor egy teljes erőbedobással küzdő Vasast győztünk le, talán a szezon legjobb játékával. Gondolom a szurkolók is élvezték ezt a remek mérkőzést. • Ki a csapatban a legjobb barátja?- Inkább azt mondanám el, hogy én kiket kedvelek a legjobban: Zsiborást - kedves, bohém és szuper talentum, Nyilasit - nagy egyéniség, remek dolog egy csapatban játszani vele, Szántót — a hozzáállását, akaratát, tanítani lehetne, Takácsot - ritka játékostípus: észjátékos aki mindemelllett „cipeli a zongorát”, Ebedlit — egy fikarcnyi képmutatást sem találni benne, Rabot- az elején sokat segíytett, Pölöskeit — ha nem lép le erről az útról előtte a világ... • Az FTC-kiállításon szurkolókká találkozhatott. Mi maradt meg ebből a találkozásból?-Leginkább az, hogy, milyen hitetlenkedve fogadták, amikor csapat nehéz anyagi helyzetéről, beszéltem nekik, de aztán milyen segítőkészeknek mutatkoztak. És nagyon jól esett a rokonszenvnek az a megnyilvánulása, amit ott tapasztaltam. Ez az érzés már azóta is átsegített egy-egy perióduson. (1983) A Fradi karácsonyi könyve novemberben jelenik meg. A „vén csatár” PATAKI MIHÁLY az FTC örökös bajnoka volt. A klub 75 éves jubileuma idején természetesen őt is meghívtuk a díszközgyűlésre. A „vén csatár” - ahogy ő magát is nevezte - nem volt ott, helyette levél érkezett Harót Jánoshoz, az FTC akkori elnökéhez: Meghívásukat köszönöm, de sajnos az FTC 75. jpbileu mának ünnepségére, feleségem súlyos betegségi miatt elmenni nem tudok. Egy-két barátommal levelezek csupán, találkozni velük sem tudok. Bolyongok életem útján, még néhány esztendőt talán? Amikor földi életünk végéhez közel járunk, már 80 éves múltam - jólesik visszagondolni eseménydús, gazdag múltú fiatal éveinkre, barátokra, ismerősökre az FTC-re! Jóleső emlékkel gondolok, múltam kedves emlékeire, szereplőire, mert nemcsak jövőnk, de jelenünk sincs már, csak múltunk van, szép emlékeivel. Nagy magyar költőnk versének pár sora jut eszembe: „Hol vagytok Ti régi játszótársak, közület csak egyet is lássak?!" Hogy a boldog gyermekkora is emlékezzem, amikor 1908-ban az FTC-be léptem - 14-15 éves koromba. Vagy később a dalos kedvű cimborákra, a szívhez szóló magyar muzsikának bús nótáknak daloknak szerelmeseire?! A győzelmek utáni bankettekre, Fradi- indulóra: 37 év alatt bőven volt részem benne. Régen elmúltak már azok a derűs, varázslatosan szép évek. Valamikor 14 arany-1 érem csillogott a vitrinemben és számtalan ezüst emléktárgy. A háborús idők alatt és utána az ügyetlen, tehetségtelen vén csatár - ez én vagyok - eladogatta értéktárgyait, érmeit, hogy családja számára ennivalót tudjon biztosítani, mert keresete nem volt elég a megélhetéshez. Erős honvágyam fogva tartott, nem engedett külföldre menni, pedig többször is lett volna alkalmam - mint ismert sportembernek - külföldön elhelyezkedni, sok pénzt keresni. Az első világháború alatt még a szibériai hadifogságból is megszöktem. Sok ezer kilométert tettem meg életveszélyek között, hogy hazajuthassak, de elfogtak. A jelentkező honvágy ereje -1918 áprilisában újból szökésre kényszerített. Ez egy rettenetes érzés és erő! Nehéz annak ellenállni, aki ebben szenved. Nagy szerencsével végre sikerült hazakerülni! Szeretem Hazámat és legszebb drágakövét - Budapestet! Hű maradtam a pi- ros-fehér-zöld és a zöld-fehér színekhez is, ahol 37 esztendőt töltöttem el, mint játékos és vezető! Az Üllői úti sporttelep a magyar labdarúgósportnak büszke fellegvára és erős bástyája volt mindig, ahol a legkiválóbb külföldi csapatok is gyakran vereséget szenvedtek. Amikor pedig már a tudás sem volt elegendő a győzelem megszerzéséhez, a szív, a kitűnő küzdőszellem, a győzni akarás sokszor döntötte el a mérkőzést a zöld-fehérek javára. Most amikor az FTC 75 éves jubileumát ünnepeljük, hatása alatt állok én is ennek a megemlékezésnek. Mikor azonban örömteljes álmodozásomból felébredek, kissé keserű szájízzel veszem tudomásul, az idő eljárt felettem is, mert életútjának végét járja már a vén csatár! Bár személyesen nem lehetek jelen egyesületem 75 éves jubileumának ünnepélyén, de lélekben, gondolatban ott leszek. Jelentőségét átérzem, amelyet pár soros levelemben is érzékeltettem. Megszállottja, hűséges szolgája voltam a zöld-fehéreknek és rajta keresztül, a magyar labdarúgó sportnak! Kívánom, hogy az FTC jövőbeli szereplése, sikerekben még gazdagabb legyen!
