Fradi újság (1998)

1998 / 6. szám

12 ATLÉTIKA Az FTC-ben az atlétikai élet már a kezdetek kezdetén ki­alakult, hiszen az első évek­ben nagyrészt a labdarúgók a nyári hónapokban különféle számokban versenyeket ren­deztek. A MASZ az FTC atléti­kai tagfelvételét 1903-ban el­fogadta, a szakosztály hivata­losan is megalakulhatott. Ad­dig már - 1902-ben - Manglitz Ferenc országos csúcsot ért el az 1 mérföldes gyaloglásban. Ez egyben az FTC első országos csúcsa (7:50.4), amelyhez négy év múlva az FTC első egyéni ma­gyar bajnoki címe következett. Ezt is - az egyébként váloga­tott labdarúgó Manglitz - érte el a 30 km-es gyaloglásban, amelyet Aradon rendeztek (1906. szeptember 10.). 1906 arról is nevezetes, hogy külföldön ekkor ért el először elsőséget ferencvárosi atléta: Maros József Bécsben meg­nyerte a 12 km-es gyaloglást. A kezdeti évek egyik aranydá­tuma: 1907. augusztus 4. Az FTC által rendezett atlétikai vi­adal az első országos méretű atlétikai verseny volt. A Mar­gitszigeti pályán 17 egyesület 130 atlétája vett részt! A szak­osztály nagy fellendülése per­sze csak 1911 után követke­zett be, amikor az új Üllői úti stadionban már külön atlétikai pálya is rendelkezésre állt. Bár az első időben zavaróan hatott, hogy a salakpálya ke­rülete nem volt szabályos mé­retű, a tizenhárom és fél mé­terrel hosszabb kerület ugyan­is körülményessé tette a rész­RÉSZLETEK A CENTENÁRIUMI FRADI ÚJSÁG idők megállapítását a távfutó versenyeken... 1911-ben már több nagyszabású atléti­kai versenyt rendeztek Schneider Béla vezetésével az FTC tisztségviselői. Az atléti­kai élet súlypontja a Margit­szigetről áthelyeződött az Ül­lői útra. Az már szinte termé­szetesnek tűnt, hogy az első Magyarország-Ausztria atléti­kai viadalt a MASZ 1912. szeptember 15-én szintén az Üllői úton rendezte. Az FTC atlétikai szakosztá­lyában a tízes évek elején olyan hírességek szerepeltek, mint az ötszörös gerelyvető magyar bajnok Kóczán Mór, aki egyben mindmáig egyet­len olimpiai érmesünk. Az 1912- es stockholmi olimpián bronzérmet nyert! Ez az FTC sportolók által nyert első olimpiai medál! 1914-ben az első angol gerelyvető bajnok­ságon újabb sikere volt: 58,72 m-es dobásával megnyerte az angol bajnokságot! Szintén híres dobóatléta volt Toldi Sándor, aki disz­koszvetésben és súlylökésben remekelt. 1913-ban Bécsben érte el legjobb eredményét: 46,86-os dobását másfél év­tizeden át nem tudták megja­vítani! Mivel külföldön érte el, nem hitelesítették országos csúcsnak... Stolmár Károly neve a ma­gyar gátfutás korabeli sikerei­vel fonódott össze. 1912-től 1922-ig hat alkalommal nyer­te meg a 110 m-es gátfutás magyar bajnokságát. 0 szorí­totta elsőnek 16 mp alá a ma­gyar rekordot. A BAK atlétái testületileg léptek át a jó viszonyok között sportoló ferencvárosiak közé. 1913- ban az FTC-atléták már 112 győzelmet arattak a kü­lönféle versenyeken. A már említetteken kívül Palotai Ottó középtávfutó, Némethy Jenő, a magas- és rúdugró Brausz Mihály, a hosszútávfutó Grósz István, Kovács Nándor, hogy csak néhány nagy nevet em­lítsünk. 1920-ban a MASZ jelvényrendszert vezetett be. A jelvények megszerzését meghatározott teljesítmé­nyekhez, szintekhez kötötte. Ebben az esztendőben a leg­magasabb fokozatot jelentő aranyjelvényt, az egyetlent(!) Németh Jenő kapta. Szabiár Péter, a gyalogló kiválóság - nyolcszoros magyar bajnok - ezüstérmet vehetett át. A szakosztály életében az 1921—21—22-es évek arany­dátumok, hiszen sorra szület­tek a magyar bajnoki aranyak. 1921-ben 6 egyéni bajnoksá­got nyertek (17 országos csú­csot javítottak!). 1922-ben minden eddigit felülmúló ferencvárosi siker született: a ragyogóan felké­szült FTC atléták hét első és hét második helyet értek el az országos bajnokságokon! És ebben az évben Mekler Margit személyében ferencvárosi hölgyversenyző is megjelent az MTE versenyén. 1922 nemzetközi sikerei közül a legkiemelkedőbb, hogy fe­rencvárosi sportoló Párizsban ért el új országos csúcsot: Némethy 1500 m-es 4:04.2- es idővel ért célba. Sajnos Némethy az 1924-es olimpi­án nem indulhatott, Stolmár befejezte pályafutását, így csak Toldi Sándor képviselte a szakosztályt az ötkarikás játé­kon. Ö viszont mindjárt az el­ső napon - ő vitte a magyar csapat lobogóját... Gyaloglásban Hóra és Szabiár, rúdugrásban Brausz Károly, súlylökésben Forbáth Sándor sikerei mutatták az FTC-ben folyó atlétikai élet ki­válóságát. 1926-ban Hajdú 100 és 200 m-en remekelt, majd a hosszútávfutó Papp György is egyre többet halla­tott magáról. 1927-ben a 3000 m-es távon 15:17.8-as idővel új magyar csúcsot is felállított. 1929-ben a legnagyobb esemény: a női szakág létre­hozása. Első tagjai a TF-et végző testnevelő tanárok vol­tak: Kovácshegyi nővérek, Lukács Éva, Nadányi Ágnes - edzőnek pedig Dobler Antalt szerződtették. Az első szárny- próbálgatások után szép ered­ménynek számított, amikor Nadányi Ágnes 37,17-es diszkoszvető rekordja meg­született. Mintegy másfél évti­zedig nem tudták megjavítani! Az első női atlétabajnok ter­mészetesen Nadányi Ágnes volt. A férfiaknál viszont szűkebb évek következtek, az egyesület nem rendelkezett olyan anyagi erőforrásokkal, amelyekkel él­versenyzők boldogulását se­gíthette volna. 1934-ben azért volt egy szép bajnoki siker: a hármasugró Somló Lajos 14,38 métert ugorva bajnok lett, és ezzel jogot szerzett a torinói Európa-bajnokságon való indulásra - de sajnos sé­rülése ott nagyon akadályozta. Hosszú szünet után Selmeczi József személyében újabb FTC-s atléta került a csúcstartók táborába -1941, 1942-ben bajnokságot is nyert a 10 km-es gyalogló számban - és megjavította az 1 órás gyaloglás csúcsát is. Tordai Gyula magasugró bajnoki címe és Jánosi Rezső 10 km-es gyaloglásban elért aranyérme zárta ezt a korsza­kot. 1945 után a mostoha sze­relésellátottság szinte teljesen megbénította az egykor szép napokat megélt szakosztály életét. A gyenge eredmények és az élmezőnytől való lesza­kadás jellemezték az FTC atlé­tikai életét 1945—49-ben. 1951-től az atlétikai szakem­berek - Kalovits István, Né­meth Béla nagy erőfeszítése­ket tettek, hogy a Kinizsi-atlé­ták ismét az élvonalba kerül­jenek. Nagy létszámú gárdá­val dolgoztak, de egy-két jobb eredménytől eltekintve ez ke­véssé sikerült. Talán a szak­osztály legnagyobb sikerét az jelentette, hogy válogatott versenyzőket neveltek ki a tá­volugró Juhász Ilona és a hár­masugró Németh Róbert sze­mélyében. 1957 után elsősorban ifjú­sági atléták szerepeltek ered­ményesen. Az egyetlen atléta, aki nemzetközi versenyeken is megállta helyét, ebből az ifjú­sági gárdából került az élvo­nalba. Simon Attila a 3000 m- es akadályfutásban és a mezei bajnokságokon szerzett szép győzelmeket. Az 1962-es Eb- n ötödik volt, és kijutott a to­kiói olimpiára is. 1965-ig még az élvonalban tartotta magát a szakosztály, de a sok nehézség, elsősor­ban a pálya problémák hatá­sára szembetűnő hanyatlás következett be. Az FTC elnök­sége az 1970-es közgyűlésen bejelentette, hogy a szakosz­tály működését ideiglenesen beszünteti. Négyéves szünet után - szerződtetett versenyzőkkel - a népligeti Fradi-pályán ismét beindult az atlétaélet. Az “új­kori” bajnokok listáját Gresa Lajos 1975-ben indította be, aki egy évtized után nyert a Fradinak aranyat. Nem is

Next

/
Oldalképek
Tartalom