Fradi újság (1998)

1998 / 5. szám

10 FRADI ÚJSÁG „A FRADI ÖRÖK SZERELEM MARAD...” Nagyon kevesek számára adatik meg, hogy gyer­mekkoruk kedvenc sportegyesületében később, felnőttként vezetők lehetnek. Debreczeni István e szerencsések közé tartozik. Kisgyerekként nagy Fradi-szurkoló volt, majd idővel többféle vezetői tisztséget is betöltött a Ferencvárosi Torna Club­nál. A csúcsot az jelentette, amikor a klub elnöke volt.- Még egészen fiatalon is a szí­vem csücske volt a Fradi, és ha nem is voltam jelen személyesen minden ferencvárosi vonatkozású sporteseményen, mindig figyelem­mel kísértem csapataink, verseny­zőink eredményeit - emlékezett a régi időkre a most hatvan eszten­dős egykori sportvezető. - A Fe­rencváros számomra mindig a leg­jobb volt, még akkor is, amikor va­lamelyik sportágban nem állt az el­ső helyen, nem nyert bajnokságot.- Mikor és hogyan került fel­nőttként közelebbi kapcsolatba szeretett klubjával?- A hetvenes évek közepén a Kőbányai Sörgyár vezérigazgatója lettem (majd később a söripari tröszté is), és mint élelmiszeripari vezetőt megkeresett az ÉDOSZ tit­kára, hogy lenne-e kedvem segíte­ni a Ferencvárosnak. Nem kellett sokat győzködnie, örömmel mond­tam igent. A sörgyár ettől kezdve a tekeszakosztályt támogatta, több versenyző, így a világklasszis Csá- nyi Béla is hozzánk került, mint al­kalmazott. A tekézők otthonra talál­tak nálunk, engem pedig megvá­lasztottak a szakosztály elnökének, így aztán bekerültem az egyesület elnökségébe is, ahol igyekeztem legjobb tudásom szerint segíteni másoknak is. Eredményes szak­osztály volt a miénk, soha nem kel­lett szégyenkeznem miatta. Amikor a Dréher márkanév visszakerült Magyarországra, csapataink éve­ken át FTC-Dréher néven szerepel­tek a hazai és a nemzetközi verse­nyeken.- A tekés korszakból mire em­lékszik vissza a legszívesebben?- Először is arra, hogy nemcsak sportolóként, hanem emberként is kiválóak voltak a tekézők. Ami pe­dig az eredményeket illeti, Csányi világbajnoki győzelmei, a lányok csapatsikerei felejthetetlen emlé­kek. Bár ma már messzire kerültem a sportágtól, figyelek rájuk, és na­gyon örülök, hogy ilyen jó csapa­taink vannak. Nemrég találkoztam a ferencvárosi tekézőkkel, és na­gyon boldog voltam, hogy néhány régi ismerőssel újra beszélhettem.- Hogyan lett a tekésből klub­elnök?- Az egyesület elnökségében végzett munkámmal elégedettek voltak azok, akik ilyen horderejű kérdésekben döntöttek, és felkértek a klubelnöki teendők ellátására. Ez nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, óriási és szép feladat.- Mennyiben volt más akkori­ban vezetni egy nagy klubot, mint manapság?- Azt hiszem, minden ország­ban, minden sportegyesületnél a legnagyobb feladat a finanszírozás korrekt megoldása, és nekem is er­re kellett a legtöbb energiát fordí­tanom. Hál' Istennek, sikerült min­dig megoldanunk a problémákat. Az akkor Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Minisztérium névre hall­gató felettes szervünkkel jó együtt­működés alakult ki. Ami jelentős különbség volt az akkori és a mai helyzet között, hogy nem voltak ennyire kiélezettek a pi­aci viszonyok, a dolgok mindig a realitások keretein belül történtek. A személyi kérdéseket is egysze­rűbben, emberségesebben tudtuk megoldani. Én nagyon örültem annak, hogy a klubban nagyon jó volt a közös­ségi szellem. Az ügyvezető elnök­kel és a kitűnő szakosztály-elnö­kökkel remekül tudtunk együtt dol­gozni. Az elnökségbe beválasztott szponzorok aktívak, konstruktívak voltak, és egymást is segítve min­denki tenni akart a Fradiért. Na­gyon jól éreztem magam a Ferenc­városban, életem talán legszebb korszaka volt ez.- Klubelnökként mennyire láto­gatta a labdarúgócsapat mérkőzé­seit?- A nagyobb meccseken mindig ott voltam, és sokszor találkoztam a játékosokkal. A labdarúgó-szak­osztály mindig is önálló életet élt a klubban, eredményei nagyban befolyásolták az egyesület megíté­lését. Mivel szakmailag nem értek a futballhoz, soha nem akartam be­leszólni a szakvezetők munkájába. Bár ma már ritkán jutok el egy-egy mérkőzésre, azért nagyon örülök a fiúk sikereinek. A Bajnokok Ligája szereplés rendkívül boldoggá tett, jó lenne, ha minél többször érné­nek el hasonló sikereket labdarú­góink.- Mivel foglalkozik napjainkban egy volt Fradi-elnök?- Mivel csomagolási területen is dolgoztam, jó kapcsolataim ala­kultak ki, így került szóba a nevem a Dunapacknál, ahol aztán felkértek egy igazgatói poszt betöltésére. Az­óta is itt dolgozom, Csepelen. A munkám elismerését jelenti, hogy megválasztottak a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövet­ség társelnökének. Két éve nagy megtiszteltetés ért, meghívtak a kormány tanácsadó testületébe. Ezeken kívül pedig figyelemmel kí­sérem a Ferencváros eredményeit, a klub történéseit. Ez utóbbi szá­momra örök szerelem marad. M. S. Tursics Sándor A Ferencváros női kosárlabdacsapata fennállásá­nak első évében megnyerte a Magyar Kupát, a má­sodikban pedig a bajnokságot. A szurkolók ezek után hasonló folytatásban reménykedtek az 1997- 98-as idényben is - pedig a nyári szünetben történt egy s más a szakosztály háza táján. A rövidesen befejeződő szezonról és a jövőről a bajnoki elődöntőben elszen­vedett harmadik soproni vereség után beszélgettünk Tursics Sándorral, a fel­nőtt csapat vezetőedzőjével.- Milyen tervekkel kezdtetek a har­madik ferencvárosi idényt tavaly ősz­szel?- A bajnoki győzelem után az egyik milliomos vetélytárs, a GYSEV megsze­rezte ponterős centerünket, Béres Tí­meát, Bíró Anikó pedig a BEAC-hoz igazolt. Az erősítési tervünket nem si­került megvalósítanunk; fogalmazzunk úgy, hogy elrontottuk a dolgot. Dénes Krisztina megsérült, szinte az egész szezont ki kellett hagynia. A rajt előtt úgy éreztem, hogy ennek a csapatnak nehéz lesz a végén a legjobb négy közé kerülnie, ezért konkrét helyezést nem tűztünk ki célul, inkább a jövő csapatá­nak építésén gondolkodtunk. Ilyen előz­mények után az első fordulóban Zalae­gerszegen súlyosan megsérült Újvári Eszter, aki végül öt hónapot hagyott ki. Akkor totális csődnek tűnt a helyzet. Jöttek sorban azok a mérkőzések, ame­lyek sorsdöntők voltak a rájátszásbeli besorolást illetően, és ezeket szinte menetrendszerűen elveszítettük.- Aztán talpra állt a csapat, bejutott a legjobb négy közé, és ott nagy küz­delemre késztette a sztárokkal teletűz­delt GYSEV-et... AVIS AVIS AVIS

Next

/
Oldalképek
Tartalom