Fradi újság (1998)

1998 / 4. szám

17 Kettesben Géczi Istvánnal. a Ferencváros örökös bajnokával FRADI ÚJSÁG radt ebből a fradizmusból, de van egy kilenchónapos fiúunokám, aki biztos, hogy nagy Fradi-szurkoló lesz.-A futballon kívül más ferencvá­rosi sporteseményekre is jártál?- Természetesen. Ma már keve­sen mondhatják el magukról, hogy voltak nagypályás kézilabda-mérkő­zésen - én közéjük tartozom. Hatal­mas vízilabda- és jégkorongcsatákat láttam az évtizedek folyamán. Külö­nösen a hokit szerettem nagyon, Horváth Öcsi, Schwalm Béla, vagy Raffa Gyuri játékára ma is szívesen Fiatalos mozgását látva nehezen hihető, hogy a nyáron már hatvanhét éves lesz. Pedig Botlik Ferenc, aki foglalkozására nézve Fradi-szurkoló, személyi igazolványa szerint június­ban ünnepli 67. születésnapját. Azok közé tartozik, akik büszkén vallják: a vérük is zöld.- Minden tradistának megvan a maga története, hogy ő hogyan lett FTC-szurkoló. A tiéd hogyan hang­zik? - kérdeztem.- Az én igaz mesém 1942-ben kezdődött. Akkor jöttem fel ugyanis szülőfalumból, Vácszentlászlóról Pestre, a Zrínyi Miklós Gimnázium­ba. Ez a nyolcadik kerületben volt, a helyén ma a Kandó főiskola találha­tó. A közelben lakott Kocsis Sándor, akit nem kell bemutatni a fradisták- nak. Ö két évvel volt idősebb nálam, és az apja volt a csősz a Mátyás té­ren. Az öreg jóvoltából rengeteget fociztunk a téren. Hatalmas fejelő csatákat vívtunk, én többnyire Koc­kával voltam párban, és mindenkit megvertünk. Kocsis akkor már ját­szott a ferencvárosi kölyökcsapat- ban. így keveredtem el egy toborzó- ra, ahol fel is vettek.- Hogyan sikerült a játékos-pá­lyafutásod?- Sajnos, nagyon rövid ideig fut­ballozhattam a Fradiban. Kaptam egy gumilabdát Bécsből - ez fantaszti­kus dolog volt akkoriban - és 1943 októberében a Margitszigeten, a sportuszodában fociztunk. A labda berepült a Dunába, én meg mentem utána, elvégre egy ilyen kincset nem vihet el a víz. A labdát megmentet­tem, én viszont nagyon beteg lettem, és így vége szakadt ígéretes lab­darúgó-karrieremnek...- A Fradihoz azonban hűséges maradtál...- A Fradihoz és a sporthoz nem is lehet hűtlen az ember. Kijártam a meccsekre, így például ott voltam azon az 1944-es, téli Ferencvá­ros—Újpest mérkőzésen, amely légi­riadó miatt félbeszakadt. A következő évben két napon belül két ma­gyar-osztrák találkozót rendeztek, és az elsőn játszott először a válogatott­ban Puskás Öcsi. Aztán emlékszem arra az 1949-es magyar-osztrák összecsapásra, amelyen Puskás mellett négy fradista alkotta a csatár­sort, és 6-1 -re nyertünk. Már akkor is sok játékossal kerül­tem baráti viszonyba, és ez így volt a későbbiekben is. Persze néhányukkal különösen jóba voltam. Dalnoki Jenő egy évvel fiatalabb nálam, és érde­kes, hogy nemcsak mi, hanem a hú­gaink is barátok lettek. Az újpesti Szusza Feri felesége és az én nejem egy munkahelyen dolgozott, és a mi barátságunk így alakult ki. Aztán ott volt a felejthetetlen Kalap, azaz Zoliéi János, akivel sok Fradi-győzelmet szurkoltunk ki együtt. Munkáséveim­ben, az építőiparban dolgoztam Vácszentlászlón, és több ferencváro­si játékos volt sportállásban a cég­nél. Külön kell szólnom Kocsis Sanyi­ról, akivel külföldre távozása után is tartottam a kapcsolatot. Nem sokkal a halála előtt találkoztam vele itthon, és akkor már látszott rajta, hogy nem a régi.- Merre jártál a Fradi után?- Eleinte csak a fővárosi meccsekre mentem ki, de akkoriban sok budapesti csapat volt az első osztályban. Az idősebbek bizonyára emlékeznek a híres B-közép első zászlótartójára, Krampuszra. Arra ta­lán már kevesebben, hogy a baráti kör a háború vége felé, a Baross-ká- véházban alakult meg. Visszatérve a mérkőzésekre: 1952-től több évtize­den át minden vidéki Fradi-meccsen ott voltam Komlótól Salgótarjánig. A B-középpel mindenhová elkísértük a Ferencvárost.- Rólad az hírlik, hogy sok ember köszönheti neked a fradistaságát.- Büszke vagyok arra, hogy több mint ezer gyerekkel én szerettettem meg a Fradit. Például a felnőtt csa­pat technikai vezetőjét, Gál Lacit is én vittem először Ferencváros- meccsre, hétéves korában.- A családban mit szóltak ehhez a nagyfokú „Fradi-őrülethez"?- A feleségem így ismert meg, és elfogadott ilyennek. Egyébként ré­gebben gyakran eljött velem meccs­re. Nálunk a családi események min­dig a Fradi programjához igazodtak — még az esküvőnk is. A lányom kima­emlékszem. Ma már kevesebbet já­rok meccsre, mint fiatalabb korom­ban, de a futballt sohasem mulasz­tom el. No, és persze, a tévében minden Fradi-meccset megnézek.- Az Üllői úton honnan nézed a mérkőzéseket?- A pályaavatótói kezdve a né­gyes szektor huszonegyedik sorában volt a helyem egészen a közelmúltig. Mindig három helyre vettem bérletet, hogy a barátaim is velem legyenek, ha eljönnek velem egy-egy meccsre. Amikor elkészült a fedett tribün az Üllői út felőli oldalon, ott vettem há­rom helyet. Botlik Ferenc életében minden a zöld-fehér színek körül forgott. Még erre a beszélgetésre is talpig ferenc­városi színekben érkezett. Sőt, az au­tója rendszáma is a három legfonto­sabb betűvel kezdődik... M. S. Tizenhárom éven át 309 alkalom­mal védte a zöld-fehérek kapuját, öt­szörös magyar bajnok, kétszeres MNK-győztes, 23-szoros válogatott, nyert Vásárvárosok Kupáját, edző, sportvezető.- Véleménye szerint mi az oka annak, hogy a sport elveszítette egy­kori vonzerejét?- Sajnos ebben óriási szerepe van többek között a sajtónak, hiszen a kapott szólásszabadsággal olykor visszaélt, leggyakrabban úgy, hogy addig kutakodtak élsportolóink ma­gánéletében az újságírók, amíg nem találtak benne valamit, amit felfúj­hattak, és egy ideig elrágódhattak rajta. Nem véletlen tehát, hogy oda jutottunk: ma a gyerekeink egy Jordan-kártyáért cserélnek három Drexlert, ahelyett, hogy világhírű magyarokat bálványoznának. Persze mondhatja bárki, hogy ez csak egy kártyajáték, de sajnos valós helyze­tet tükröz: a magyar sportolót meg­fosztották attól a megbecsüléstől, amelyet hosszú évtizedek alatt kiví­vott magának, és amely erkölcsileg megilletné.- Azt hiszem, ez telvet egy másik kérést is, nevezetesen azt, hogy a sportágak többségében az utánpót­lással foglalkozó edzőket, szakembe­reket anyagilag nem ismerik el kel­lően. ..- A napokban olvastam a svéd modellről, amely szerint az ottani utánpótláskorúak edzői sokszor töb­bet keresnek, mint azok, akik az első osztályban tevékenykednek, a své­dek ezzel is hangsúlyozzák az érté­kes embereket nevelők munkájának fontosságát. Ez nálunk, sajnos, nem gyakorlat. Pedig el kellene végre is­merni azokat a műhelyeket, szakem­bereket, amelyek, illetve akik az utánpótlással foglalkoznak. Ennek a jelentősége azonos a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók vagy a biztonságért felelős emberek mun­kájának elismerésével, hiszen ők a jövő nemzedékét nevelik. Ha ezek az edzők a magas szintű munkájuknak, az egyre növekvő követelményeknek megfelelően lennének megfizetve, akkor számon lehetne és kellene kérni tőlük az eredményeket, illetve eredménytelenséget, továbbá az er­kölcsi megbecsülésük az elismert produktummal párhuzamosan nőne. Egy alulfizetett alkalmazottat nem le­het felelősségre vonni, hiszen majd­hogynem szívességből foglalkozik a rábízott gyerekekkel. A jobb anyagi elismerés mellett elvárható, megkö­vetelhető a magasabb színtű szak­mai munka. Attól, aki társadalmi munkában vagy autóbuszbérletért neveli a jövő generációját, semmit sem lehet számon kérni.-Ön az a típusú sportember, aki nemcsak elmondja, mit kellene tenni annak érdekében, hogy elmozduljon a labdarúgás a mélypontról, hanem dolgozik is érte. Kérem, mondja el, hol tart az a munka, amelyet öt évvel ezelőtt elkezdett.- A labdarúgással kezdődött, de ma már öt sportágban versenyezhet egymással a XV. kerületi önkor­mányzat jóvoltából a kerület három­százötven iskolása, akik a focin kívül a kézilabda, az asztalitenisz, a tollas­labda és az atlétika között választhat­nak. Arra törekszünk, hogy ezek a fi­atalok megkapják azokat az erkölcsi és szakmai alapokat, amelyek segít­ségével testileg és lelkileg egészsé­ges emberekké válhatnak.- A játék kedvéért térjünk vissza az élsporthoz! A totóműsorban sze­repel a Ferencváros és a nagy rivális Vasas összecsapása. Mit vár a rang­adótól, elmegy az Üllői úti meccsre?- Bár rengeteg az elfoglaltsá­gom, de megpróbálok időt szakítani arra, hogy élőben láthassam a meccset. A győzelem megszerzésé­re természetesen volt csapatomat tartom esélyesebbnek. Józsa Éva (Sportfogadás) OPEL GOMBOS 1039 Budapest, Szentendrei út 237. TeL: 160-9138, 160-9147, 250-4765 55 éve kezdődött...

Next

/
Oldalképek
Tartalom