Fradi újság (1998)
1998 / 1. szám
81 Ezúttal szokatlanul korán, még a karácsonyi ünnepek előtt megkezdődött a ferencvárosi labdarúgók évi rendes téli alapozása. Sok minden belefért ebbe a bő két hónapba: teremtornák, népligeti edzőtábor napi négy edzéssel, aztán a chilei túra, előkészületi mérkőzések sorozata, s mindeközben persze az erősítésnek szánt kiszemeltek sikeres és kevésbé sikeres próbajátéka. A futballisták számára nem a legszívderítőbb, ám mindenképp fontos időszak tapasztalatairól, no és persze a zöld-fehér reményekről faggattuk Nyilasi Tibort, a csapat vezetőedzőjét.- Míg az NB l-es mezőny többsége január első vagy második hetében kezdte meg a felkészülést, a Fradi-játéko- sok már december 20- án átmozgatták izmaikat. Egy meglehetősen vegyes élményekkel teli, viharoktól sem mentes ősz után nem volt túl rövid a pihenő?- Azért jutott idő a regenerálódásra. Különben is, az ünnepekig csupán köny- nyed edzéseket tartottunk, mégsem mehettünk ki úgy a bécsi teremtornára, hogy ott találkozzunk először. Egy oldal egy kérdés 7. Az FTC 2000. bajnoki mérkőzésén ki végezte el a kezdőrúgást7- Nehezen lendült bele, de aztán egyöntetű közönségsikert aratott a gárda a Császárvárosban.- Utólag is nagyon örülök, hogy elfogadtuk a meghívást, hiszen nagyszerű körülmények között, neves ellenfelekkel, sok néző előtt játszhattunk. A torna elején valóban botladozott a csapat, ám miután a mi játékosaink is megszokták a légkört, a terem adottságait, már kifejezetten jó teljesítményt nyújtottunk. Az a pár győzelem és a szurkolók rokonszenve önbizalom-növelőnek sem volt utolsó.- A BS-ben rendezett futballgálán sem okozott csalódást az együttes. Attól függetlenül, hogy a döntőben az UTE visszavágott a bécsi vereségért, látszott, hogy a Fradi nagyon érti a teremfocit.- Sajnáltuk, hogy végül csak másodikok lettünk, mégis azt mondom, az a nap mindannyiunk számára kellemes emlék. Kitűnő volt a hangulat a zsúfolásig telt csarnokban, bebizonyosodott, hogy itthon az emberek igenis szeretik a labdarúgást.- Ezután azonban következtek a legkevésbé sem ünnepi, dolgos hétköznapok. Két és fél hétig, napi négy edzés a Népligetben. Akkortájt aligha irigyelte bárki is a fiúkat...- Mit mondjak, én sem. De ez a munkamennyiség ma már alapkövetelmény, e nélkül tervezgetni sem lenne érdemes, milyen célokat tűzhetünk ki magunk elé tavasszal.- Elégedett voltál a játékosok hozzáállásával?- Nem adtak okot a panaszra, mindenki becsülettel végezte a dolgát. Nem lepődtem meg, hiszen ez az elvárható minimumok közé tartozik. Az viszont bosz- szantott, hogy sérülések miatt jó néhányan nem dolgozhattak végig teljes intenzitással. Bízom benne, hogy a rajtra pótolni tudták a kiesést.- A népligeti monotonitást egy távoli utazás törte meg. Magyar futballcsapatot elég régen fogadtak Chilében.- Szerencsére minket ért a megtiszteltetés, hogy részt vehettünk azon a hatcsapatos tornán, ahol rangos mezőny gyűlt össze. A helyi La Serena elleni győzelmet követően az európai elithez sorolandó horvát Croatia Zagrebbel szemben sem játszottunk alárendelt szerepet, szoros küzdelemben szenvedtünk 3-2-es vereséget. A Colo-Colotól azonban alaposan kikaptunk. Távol álljon tőlem, hogy mentségeket keressek, de arra a mérkőzésre a bennünket rendre sújtó sérülések miatt majdnem- hogy elfogytunk, így a tudásbeli különbségek is szembetűnően kijöttek.- Összességében sikeresnek tekinted a kint töltött napokat?- Igen, bár az összeállítását illetően a kép nemhogy tisztult volna, kissé zavarosabbá vált... Hiába, amíg az állomány jelentős hányada szinte folyamatosan nincs százszázalékos egészségi állapotban, nehezen állhat össze az általam ideálisnak vélt kezdő tizenegy. Szakmai szempontból sokat jelentett, hogy a zágrábiakkal egymás melletti pályákon edzettünk, rengeteget beszélgettünk az edzői team-
