Fradi újság (1998)

1998 / 4. szám

3 FRADI ÚJSÁG ÜNNEPELT KERÉKPÁROS budapesti titkárával, Száraz Ist­vánnal - az idősebbek biztosan emlékeznek rá... aki tudta, hogy kiskorom óta a Ferencvá­rosnak szurkoltam. Szemrehá­nyóan mondta, most már ideje volna a Fradihoz igazolnom. Nem kellett kétszer mondania..." Az ötvenes években az FTC kerékpároscsapata nem tartozott a jelentős erőt képviselő együtte­sek közé. A gárda gerincét fiata­lok alkották, két év után a rutinos versenyzőnek számító, ám még mindig csak huszonhat éves Schillerwein Istvánt rábeszélték, hogy vállalja el a szakosztály szakmai vezetését. „Azzal bíztak meg, hogy hazai szinten élvonalbeli szakosztályt hozzak össze. Ugyanebben az időszakban elhelyezkedtem a magyar édesipar elődjéhez, és a mai napig is ezen a területen dol­gozom. idén volt ennek is negy­ven éve, és most, hatvanöt éve­sen már biztosan mondhatom, hogy ez is marad az egyetlen munkahely az életemben. Szóval edzőként és szakosztályvezető­ként dolgoztam, eleinte egyedül, később edzővel, majd edzői gar­Az 1848-as forradalom 150. évfordulóján Göncz Árpád köztár­sasági elnöktől a magyar kerék­pársport érdekében ötven éven át kifejtett kiemelkedő tevékenysé­géért a Magyar Köztársasági Ér­demrend Kiskeresztje Polgári Ta­gozata kitüntetést kapta Schiller­wein István, a Magyar Kerékpár­sportok Országos Szövetségének elnöke. A kitüntetettek között egyedül ő volt „sportos”... „A pályafutásom alatt többször is szerencsém volt, de a legin­kább azért tartom szerencsésnek magam, mert versenyezhettem a Millenárison abban az időben, amikor még telt ház előtt zajlottak a kerékpáros-viadalok. Emlék­szem, a jegyeket táskából kínálták az árusok, mert a pálya pénztárai már nem bírták a nyomást. Imád­tam győzni! Óriási virágcsokrot kapott a győztes, és legalább húszezer ember ünnepelte a dia­dalát. És bizony - ez kiderült ak­kor, amikor a kitüntetésemet kap­tam - több jelenlegi miniszter is rendszeresen megtekintette eze­ket a versenyeket." 1933. december 13-án szüle- ■tett. De a már-már múzeumba il­lő, 1948-as MKSZ-tagságin, amely akkoriban személyazonos­ságként is szolgált, 1932. január tizediké van feltüntetve... „Felügyelet nélkül csak tizen­hat évesnél idősebb fiatalember kerékpározhatott az utakon klu­bomnál, a Szabadságharcos Szövetségnél - ez volt az MHSZ elődje - nagyon tehetségesnek tartottak, úgyhogy két évvel idő­sebbnek tüntettek fel. Egy évvel később megalakult a Honvéd, és átvette a szakosztályt. Emlékeze­tes évek következtek, 1950-ben, tizenhét évesen már magyar baj­noki címet nyertem. Aztán 1957- ben a forradalom után a gazdasá­gi nehézségek miatt a Honvéd jó néhány szakosztályát megszün­tette. Felszámolták a kajak-, a ké­zilabda-, a kosárlabda-, a vitorlá­zó- és a kerékpáros-szakosztályt is. A Budapesti Petőfihez kerül­tem, akkor még nem tudtam, hogy csupán néhány hónapra. Ősszel, egy városligeti séta alkal­mával összefutottam az ÉDOSZ nitúrával. A hátteret már az édes­ipar szolgáltatta, a versenyzőim onnan kaptak fizetést, de ekkor indultak olyan jelentős versenyek is, mint az Arany Mokka. Közel tízesztendős, rendkívül nehéz és fáradságos munka végre meg­hozta gyümölcsét, a hetvenes évektől egésze napjainkig az FTC lett az ország legeredményesebb kerékpáros-szakosztálya." A klubcsapat mellett a Magyar Kerékpáros-szövetség is igényt tartott a sportvezető munkájára. 1973-tól a pályaszakág vezetője­ként tevékenykedett, 1985-ben nevezeték ki szövetségi kapitány- nyá. 1996-ban a szövetség elnö­kének választották, egy évvel ké­sőbb pedig a sportág különböző szakágainak közös képviselete­ként megalakult köztestület, a Magyar Kerékpársportok Orszá­gos Szövetségének elnöke lett. Mint mondja, hihetetlenül nagy boldogságot szerzett neki a nemzeti ünnepen kapott állami elismerés, ám nem lenne Schillerwein István, ha ném a jö­vővel foglalkozna. „Van feladat bőven. A Stoll- werck-FTC szakosztályával meg kell próbálnunk megtartani veze­tő szerepünket, ez egyre nehe­zebb lesz. Törekednünk kell rá, hogy a klubnak legyen nemzetkö­zi szintű versenyzője, a jelenlegi­ek közül Víg Aurél nagyon tehet­séges, belőle az válhat. A szövet­ség elnökeként az a legfőbb cé­lom, hogy a magyar kerékpáros­ok is adjanak embert, embereket az olimpia megnyitóján felvonuló magyar csapatba. Víg mellett még két versenyzőnk, Bodrogi László országúton, valamint Sza­bolcsi Szilvia pályán 1999-ben a világbajnokságokon ki tudja har­colni az olimpiai részvételt. Fon­tos a hazai versenyrendszer, kü­lönösen a Magyar Körverseny, a Coca-Cola Tour de Hongrie ma­gas színvonalra emelése, hogy újra olyan kerékpárosok fejlődje­nek itthon, mint a jelenleg kül­földön versenyző Szekeres Csa­ba, Sipőcz Dávid, Arató Dávid és a többiek. Azért, hogy öt-tíz év múlva Magyarországnak is le­gyen erős felnőttcsapata." Gombkötő Roland (Nemzeti Képes Sport)

Next

/
Oldalképek
Tartalom