Fradi újság (1998)
1998 / 4. szám
3 FRADI ÚJSÁG ÜNNEPELT KERÉKPÁROS budapesti titkárával, Száraz Istvánnal - az idősebbek biztosan emlékeznek rá... aki tudta, hogy kiskorom óta a Ferencvárosnak szurkoltam. Szemrehányóan mondta, most már ideje volna a Fradihoz igazolnom. Nem kellett kétszer mondania..." Az ötvenes években az FTC kerékpároscsapata nem tartozott a jelentős erőt képviselő együttesek közé. A gárda gerincét fiatalok alkották, két év után a rutinos versenyzőnek számító, ám még mindig csak huszonhat éves Schillerwein Istvánt rábeszélték, hogy vállalja el a szakosztály szakmai vezetését. „Azzal bíztak meg, hogy hazai szinten élvonalbeli szakosztályt hozzak össze. Ugyanebben az időszakban elhelyezkedtem a magyar édesipar elődjéhez, és a mai napig is ezen a területen dolgozom. idén volt ennek is negyven éve, és most, hatvanöt évesen már biztosan mondhatom, hogy ez is marad az egyetlen munkahely az életemben. Szóval edzőként és szakosztályvezetőként dolgoztam, eleinte egyedül, később edzővel, majd edzői garAz 1848-as forradalom 150. évfordulóján Göncz Árpád köztársasági elnöktől a magyar kerékpársport érdekében ötven éven át kifejtett kiemelkedő tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje Polgári Tagozata kitüntetést kapta Schillerwein István, a Magyar Kerékpársportok Országos Szövetségének elnöke. A kitüntetettek között egyedül ő volt „sportos”... „A pályafutásom alatt többször is szerencsém volt, de a leginkább azért tartom szerencsésnek magam, mert versenyezhettem a Millenárison abban az időben, amikor még telt ház előtt zajlottak a kerékpáros-viadalok. Emlékszem, a jegyeket táskából kínálták az árusok, mert a pálya pénztárai már nem bírták a nyomást. Imádtam győzni! Óriási virágcsokrot kapott a győztes, és legalább húszezer ember ünnepelte a diadalát. És bizony - ez kiderült akkor, amikor a kitüntetésemet kaptam - több jelenlegi miniszter is rendszeresen megtekintette ezeket a versenyeket." 1933. december 13-án szüle- ■tett. De a már-már múzeumba illő, 1948-as MKSZ-tagságin, amely akkoriban személyazonosságként is szolgált, 1932. január tizediké van feltüntetve... „Felügyelet nélkül csak tizenhat évesnél idősebb fiatalember kerékpározhatott az utakon klubomnál, a Szabadságharcos Szövetségnél - ez volt az MHSZ elődje - nagyon tehetségesnek tartottak, úgyhogy két évvel idősebbnek tüntettek fel. Egy évvel később megalakult a Honvéd, és átvette a szakosztályt. Emlékezetes évek következtek, 1950-ben, tizenhét évesen már magyar bajnoki címet nyertem. Aztán 1957- ben a forradalom után a gazdasági nehézségek miatt a Honvéd jó néhány szakosztályát megszüntette. Felszámolták a kajak-, a kézilabda-, a kosárlabda-, a vitorlázó- és a kerékpáros-szakosztályt is. A Budapesti Petőfihez kerültem, akkor még nem tudtam, hogy csupán néhány hónapra. Ősszel, egy városligeti séta alkalmával összefutottam az ÉDOSZ nitúrával. A hátteret már az édesipar szolgáltatta, a versenyzőim onnan kaptak fizetést, de ekkor indultak olyan jelentős versenyek is, mint az Arany Mokka. Közel tízesztendős, rendkívül nehéz és fáradságos munka végre meghozta gyümölcsét, a hetvenes évektől egésze napjainkig az FTC lett az ország legeredményesebb kerékpáros-szakosztálya." A klubcsapat mellett a Magyar Kerékpáros-szövetség is igényt tartott a sportvezető munkájára. 1973-tól a pályaszakág vezetőjeként tevékenykedett, 1985-ben nevezeték ki szövetségi kapitány- nyá. 1996-ban a szövetség elnökének választották, egy évvel később pedig a sportág különböző szakágainak közös képviseleteként megalakult köztestület, a Magyar Kerékpársportok Országos Szövetségének elnöke lett. Mint mondja, hihetetlenül nagy boldogságot szerzett neki a nemzeti ünnepen kapott állami elismerés, ám nem lenne Schillerwein István, ha ném a jövővel foglalkozna. „Van feladat bőven. A Stoll- werck-FTC szakosztályával meg kell próbálnunk megtartani vezető szerepünket, ez egyre nehezebb lesz. Törekednünk kell rá, hogy a klubnak legyen nemzetközi szintű versenyzője, a jelenlegiek közül Víg Aurél nagyon tehetséges, belőle az válhat. A szövetség elnökeként az a legfőbb célom, hogy a magyar kerékpárosok is adjanak embert, embereket az olimpia megnyitóján felvonuló magyar csapatba. Víg mellett még két versenyzőnk, Bodrogi László országúton, valamint Szabolcsi Szilvia pályán 1999-ben a világbajnokságokon ki tudja harcolni az olimpiai részvételt. Fontos a hazai versenyrendszer, különösen a Magyar Körverseny, a Coca-Cola Tour de Hongrie magas színvonalra emelése, hogy újra olyan kerékpárosok fejlődjenek itthon, mint a jelenleg külföldön versenyző Szekeres Csaba, Sipőcz Dávid, Arató Dávid és a többiek. Azért, hogy öt-tíz év múlva Magyarországnak is legyen erős felnőttcsapata." Gombkötő Roland (Nemzeti Képes Sport)
