Fradi újság (1998)
1998 / 2. szám
15 FRADI ÚJSÁG Aranycsapat — aranyütőkkel... Balról: Makiári, Poór, Mocsári, Jurikné, Petrnyi. Hátul: Pénzes György edző Es a. sikerek egy új generációval tovább folytatódtak! Újlaky edző fiataljai várakozáson' leiül. pótolták az eltávozottakat. A fiatal Heirits Erzsébet, majd Poor- Éva- is bejátszotta magát a válogatottba. Poór Éva már 1963-ban VB bronzérmes, Jurikné Heirits Erzsébet pedig tagja az 1964- ben ezüstérmet, majd az 1966-an Európarbajnokságot nyert csapatnak! 196b-bér imponáló biztonsággal nyerje az FTC csapata a bajnokságot, de ez csakegy szép “mesterhármas” kezdete volt. 1966-ban immár 26 mérkőzésből huszonhatot nyertek a ferencvárosi lányok, azaz 100%-os bajnokságot nyertek! Jurikné, Makiári, Petrányi, Poór, Makiári, Zacher - ekkor már Pénzes György edző vezetésével klubtörténelmet írtak! 1967-ben pedig a stockholmi VB bronzérmes Jurikné vezetésével sorrendben harmadszor nyerték meg a CSB-t. Majd következett a BEK-ben elért második hely, amely már kiemelkedő nemzetközi eredménynek számított. 1970-ben ismét második hely, ezúttal a WK-ban. Az 1972-es év ismét nagy eredményt hozott, a WK győztese Jurikné, Poór, Petrányi, Szendy összetételű csapat. Mint oly sok sikert, ezt is Pénzes György edző irányításával érték el a lányok. És duplázás következett: a Lisszabonban megrendezett WK döntőben FTC-TTC Kiel 5-3, és a kupa végleg az Üllői útra került! A Jurikné, Poór, Szendy hármas egy szakosztály utolsó nagy sikerét érte el ezzel a nemzetközi bravúrral. Szép búcsúja volt ez a győzelem a szakosztály legna- gyobb.egyéniségének, a WK aranynyal visszavonuló Jurikné Heirits Erzsébetnek. Szendy Katalin 1973-ban elért bajnoki címe (női párosban) pedig az utolsó magyar aranyérme az egykor szép sikereket elérő szakosztálynak. Az FTC női asztalitenisz szakosztálya ugyanis' 1980-ben megszűnt. TERMÉSZETJÁRÁS A szakosztály hivatalosan 1927- ben alakult, de természetesen túrázó fradisták már korábban is voltak. Talán az országos turista útjelzésháló- zat kialakítása is szerepet kapott a hivatalos formában történő szakosztályi élethez. A ferencvárosi természetjárók nem kisebb feladatot kaptak, mint a Keleti-Mátra útjelzései- nek megjelölését. Az FTC 1933-as évkönyvében minderről így számoltak be: „A turistaság fogalma kizárja egyrészt a versenyzést, másrészt pedig az eredményességet. Hogy azonban minden téren megfeleltünk a Magyar Turista Szövetség által nagyon szigorúan megállapított mértéknek, annak bizonyítéka az, hogy a keleti Mátra hegyvidékének az FTC által végzett lejelzéséért, karbantartásáért, a szövetség ismételten elismerését fejezte ki. A szakosztály túrakapitányának Róna Józsefnek vezetésével Fischel Géza, Lenzner István és Schatz Ferenc tagtársainkból alakult maroknyi csoport végezte el, bejárva a hatalmas és vad területnek minden részét és rendbe hozva jelzés tekintetében mindazokat a hiányokat, amelyeket az időjárás viszontagságai okoztak. Tagjaink nem csak a régi értelemben vett turistasággal foglalkoznak, hanem a nyári időszakban a vad evezés, téli havas napokon pedig a síelés sportját is űzték.” És itt a tájékoztatóban megemlítik, hogy Konrád Kálmán személyében 19 év után - tehát 1933-ban - Konrád Kálmán személyében ismét volt FTC síelő nyilvános versenyen... Ami pedig a vízitúrázást illeti, nos jó néhány fradista nyári szabadságát is így töltötte. A szakosztály első sikerévében 53 túrát szerveztek Magyarország különféle hegyvidékeire, s azokon összesen 678 személy vett részt. Ebben a szakosztályban valószínűleg mindig jó volt a hangulat, hiszen vereségek nem is következhettek be. Sikerek idején pedig a fél Fradi-tábor a turistákkal együtt ünnepelt... „Bensőséges, őszintén derűs hangulatú vacsorát rendeztek a ferencvárosi turisták és vadevezősök az óbudai Schrapler féle halászkertben. A zöld-fehérek többi szakosztályai és a kladnói csatából hazatért labdarúgók is részt vettek a vacsorán. A vendéglő kertjét ez alkalomra az FTC szigetmonostori vízitanyájának mintájára alakították át sátrakkal, csónakokkal, humorosan ferdített felírású táblákkal. Már a belépésnél is vígsá- got fakasztó környezetben közel 300 tag és vendég foglalt helyet a sátrak és a lombos fák közé ízlésesen terített zöld-fehér zászlócskákkal díszített asztalok mellé. Átadták Róna József túrakapitánynak az elmúlt évben legeredményesebb turisztikai munkát végzett tag részére kitűzött díjat, majd pedig Fazekas Dezső dr. ügyvezető elnök meleghangú baráti szavak kíséretében átnyújtotta Szarnék Zsigmondnak, az FTC alelnökének azt a fehér márványlapra helyezett művészi plakettet, amelyet az FTC turistái készítettek neki.” Az említett Róna József a következő években tájékozódási és térképolvasási tanfolyamokat is szervezett az érdeklődőknek... A hazai túraterepek - Börzsöny, Bakony, Gerecse, Mátra - után a Tátrába is elmentek a fradisták. Ugyanakkor Róna vezetésével tizenhárom lelkes turista a Mátrának Párád,j Saskő és Recsk által határolt részén! 23 km jelzést festett, útjelző táblá-' kát és nyilakat helyeztek el. A szakosztály a világháborús légkörben - 1941 tavaszán beszüntette tevékenységét, hivatalos működését. Tíz év múltán - immár Kinizsi néven újjászervezték. A szakosztály korai hangulatát nem nyerhette vissza, bár kétségtelen, hogy még a barlan- gászattal is bővült a tevékenységi kör. Ez a szakág később a Kinizsi Természetbarát Egyesület égisze alatt sok híres barlangtúrát, tudományos felfedező munkát végzett. Egyébként a hatvanas években rövid ideig - az FTC elnökségéhez is tartoztak. Az FTC 1966-os versenyeredményeit taglaló kis könyvben ezeket írták a mintegy 30 tagot foglalkoztató szakosztály tevékenységéről: „Nyári táborok során bejutottak az égerszögi Szabadság-barlangrendszer egyik régen keresett, eddig ismeretlen ágába. Sikeresen folytatták a Teresztnyei barlangrendszer feltárását. A Szabadság-barlang mélyén egy héten át térképezési munkát végeztek. Az ország különböző részein több kisebb barlangot tártak és térképeztek fel. Az év folyamán a szakosztály tagjai összegezték az előző évi délkeletázsiai expedíciójuk eredményeit és előkészítették az 1967. évi afrikai expedíciót.” Nos, ez még létrejött, de ahogy a jelentés is kimondta, hogy a szakosztály nem tartozik a verseny-szakosztályok közé, az FTC-nél beszüntették tevékenységüket. Sí 1913 telén síszakosztály létrehozásával gazdagodott az FTC tábora. Az egyesület vívói közül sokan űzték ezt a sportot, de igazi nagy versenyeken nem indultak. Kivétel volt Them Aladár szereplése, aki később a tátrai bajnokságokon is sikerrel szerepelt. A természetjárókkal karöltve folyt a sí élet - hangsúlyozottan kedvtelésből. 1933-ban a fradisták örömmel látták, hogy Konrád Kálmán nevű síelőjük is elindult egy nagy nyilvános versenyen... A későbbi évek sem hoztak jelentős sikereket - pedig még az ötvenes években is történtek próbálkozások, 1957-ben például Kékestetőn létrehoztak egy ferencvárosi síházat, ahol a Gyöngyösi Kinizsi mintegy 20 fővel FTC néven sportolt. E szakosztály próbálkozásai végül érdektelenség, részvétlenség miatt meghiúsultak.
