Fradi újság (1998)

1998 / 9. szám

13 kupagyőztes Ferencváros tagja­ként egykoron boldogan ölelték. A szomorú szeptemberi estén már aggódó karok ölelték és hív­ták vissza az életbe, a pályára, a kapuba. A kapuba, ahová, amikor beállt, ezrek köszöntötték tapssal és éljennel, ütemes Zsiborás Ga­bi kiáltással. A szakállas kapus pedig felintett övéihez és szívét dobta a lelátók lelkes népének. A hangszóróból pedig szólt a róla írt dal: „Győzni kell, ez nem lehet vi­tás! Mert minden lövést megfog Zsiborás!" Azután távol kerülhetett az Ül­lői úttól, de nem a szurkolói szí­vektől. Amikor beállt a kapuba, immár ellenfélként - a franzstad- tiak akkor is barátként köszöntöt­ték. A szurkolói szeretet és emlé­kezet azt a Zsiborást őrizte, aki több mint négyszázszor védte a ferencvárosi kaput! A kapu most árván áll, a válo­gatott meccsen egy gyertya égett benne. A lelátón pedig ezerszám gyertyák gyúltak, azokban a ke­zekben, amelyek éveken át őt tapsolták. A gyertyák immár csonkig égtek, de sütő fájdalmuk felejthetetlen. Már csak emléket őrizhetünk, s azt tesszük is. Az Üllői úti pálya B-közép előtti ka­puja legyen hát Gabi emlékére örökkön örökké ZSIBORÁS-KA- PU! Ahogy egy fradista írta: „Ga­bi bizonyára őrangyala lesz e kapunak...” Most, amikor majd koszorú­inkkal és nagy fájdalmunkkal utolsó útjára kísérjük - elme­renghetünk azon is, hogy az Élet, e nagy Rendező - a tőle távozók­nak is merít aranykosarából. Zsiborás Gabi végső nyughelye ugyanis annak a Schlosser Imré­nek a sírja mellett lesz, aki egy­koron szintén szerepelt mind az FTC, mind az MTK aranycsapata­iban. A hajdani legendás gólki­rály, és a tegnap kiváló kapusa így egyazon földben álmodják az örök életet. A Fradi-pályán még gyászlo­bogót lenget a franzstadti szél, FRADI ÚJSÁG egy utolsó Istenhozzádra eljöt­tünk hozzád és zokogó szívvel, torokszorítóan mondunk búcsút a mi szeretve szeretett, örökös ka­pusunknak. Népszava (1997): Futballgála Zsiborás emlékére Több mint három esztendeje már, hogy távozott az élők sorá­ból Zsiborás Gábor, az FTC, az MTK és a válogatott kapusa. A sportember 1993 szeptemberé­ben a Magyarország—Oroszor­szág mérkőzés előtti napon úgy­nevezett ráhangoló tréningen lett rosszul, majd több napig feküdt kómában, míg végleg itt hagyta ezt az árnyékvilágot. Tragédiája szinte sokkolta a futballtársadal­mat. Hármas ikreik, felesége, szülei és a magyar labdarúgás gyászolta és gyászolja ma is. De vajon miként él az özvegy a há­rom kis Zsiborással Pestszenter- zsébeten?- Isten őrizz, hogy panaszkod­jak - mondta Gabi asszony -, mert tudom, rengeteg hasonló sorsú asszony vagy férfiember él az országban, akik szintén ma­gukra maradtak gyerekeikkel, mi több, alig tudtak valamit a kará­csonyfa alá helyezni az idén. Meg különben is, annyi eladóso­dott, elszegényedett ismerősöm van, hogy hozzájuk képest az 50 ezer forint özvegyi nyugdíjam egy vagyon. Ennek ellenére eb­ből az összegből képtelenség ha­vonta kijönni, így már régóta a tartalékokat éljük fel. Amíg van. Elvégre Zsófi, Gergő és Balázs már tízévesek, iskoláztatásuk, ru- háztatásuk pedig igencsak költ­séges manapság. Természetesen a gyerekek gyakran emlegetik apjukat, hiszen nap, mint nap hallhatják, hogy az emberek mi­lyen elismerően emlékeznek meg Gabiről. Egyelőre egyikük sem sportol rendszeresen, in­kább a zene vonzza őket, főként a fiúkat, de megeshet, hogy vala­melyikük egyszer apjuk nyomdo­kaiba lép és futballra adja a fejét. Egy szó, mint száz, békében él­degélünk itt, Erzsébeten, nekem van egy autóm, a gyerekeknek van mit enniük, rendes ruhában járnak, csak... Szóval szegény Gabinak kellene már egy normá­lis sírkövet állítanunk. No majd talán tavasszal. Vagy nyáron... A sírkőállítás és egyáltalán a segítségnyújtás módja felől megkérdeztük Zsiborás Gábor egykori klubjait, az FTC-t és az MTK-t, no meg az MLSZ-t, ter­veznek-e valamilyen akciót a cél érdekében. Mint Czékus Lajos, az MLSZ főtitkára elmondta, nem­rég egyeztetett dr. Horváth Gá­borral, a Hivatásos Labdarúgók Szakszervezetének főtitkárával, hogy az egyik tavaszi válogatott mérkőzés előtt látványos gálát rendeznek, a bevételt pedig ter­mészetesen az özvegynek ajánla­nák fel. Mindezt dr. Horváth Gábor is megerősítette, sőt már időponttal is szolgált. Ezek szerint a ma­gyar-norvég vb-selejtező előtt nyolc nappal, május 31-én, a Magyarországon szereplő külföl­diek a Csank-csapattal játszaná­nak, remélhetően sok néző előtt. Fülöp Ferenc, az MTK szakosz­tályvezetője is támogatásáról biztosította az elképzelést, és a kék-fehérek azzal szeretnének hozzájárulni a Zsiborás család megsegítéséhez, pontosabban a sírkőállítás költségeihez, hogy a stadiont, valamint a rendezőgár­dát ők adnák. Dr. Orosz Pál, az FTC technikai vezetője szerint a mérkőzés szín­helyével kapcsolatban még egyeztetni szeretnének az MTK- val, hiszen egykori saját nevelésű játékosukról van szó, így a zöld­fehérek szerint az Üllői úton kel­lene megrendezni az összecsa­pást. Persze dr. Orosz szerint is a lényeg a segítségen van, hiszen nem lehet kérdés, hogy Zsiborás Gábornak méltó síremléket kell állítani. SIMON TIBOR, AZ FTC ÖRÖKÖS ANYAGILAG IS SEGÍTSE AZ EGYEDI BAJNOK LABDARÚGÓJA KÉRI AZ EMLÉKKŐ LÉTREHOZÁSÁT - KE- EGYKORI JÁTÉKOSTÁRSAKAT RESSÉK MEG ŐT, HOGY A MEGFE- MIND AZ FTC-BŐL, MIND AZ MTK- LELŐ ÖSSZEG ÖSSZEGYŰJTÉSE BÓL, A VÁLOGATOTTBÓL, HOGY UTÁN SZEPTEMBERRE ELKÉSZÜL- AKI ZSIGÁT SZERETTE, ÉS MOST HESSEN A KAPUHÁLÓS, KAPUS­LEHETŐSÉGE VAN ARRA, HOGY KESZTYŰS ZSIBORÁS-EMLÉKMŰ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom