Fradi újság (1998)
1998 / 9. szám
11 FRADI ÚJSÁG ZSIBORAS GÁBOR >■*$* Talán csak a tengerésztemetések hangulatához tudnám hasonlítani azt, ami tegnap este a magyar-orosz labdarugó vb-selejtező szünetében történt. Az Üllői úti stadion tízezer nézője a tragikus körülmányek között elhunyt kapusra, Zsiborás Gáborra emlékezett. Egy héttel a mérkőzés előtt éppen itt a válogatott edzőmeccse előtt lett rosszul Zsiga, és kedden hajnalban köszönt el tőlünk mindörökre. A Fradi-pályán soha nem felejtik majd el a nevét, ezt bizonyította a szünet tíz perce. Amint pihenőre tértek a csapatok, több ezer gyertya gyűlt a lelátón, és a nép végig felállva - hol néma csendben, hol a kiváló kapus nevét skandálva, hol a Himnuszt énekelve - emlékezett. Ha létezik futballista búcsta- tás, hát Zsiborás Gabié ilyen volt. A mérkőzés szünetében ezrek álltak a halott Zsiborás Gáborra emlékezve gyertyával kezükben a lelátókon. A mérkőzés szünetében százezrek várták, hogy ennek a keserves, ugyanakkor kor felemelő pillanatok szemtanúi legyenek a televízióban. A mérkőzés szünetében e- helyet reklám ment - két percig. Majd burleszk, Billy Bevan. Értik, emberek!?!? Burleszk és Billy Bevan a nagy nevettető! Amikor az Üllői úton és országszerte sok ezren könnyezték Zsiborást, aki ezen a mérkőzésen a vállo- gatott kapuját védte...volna. Nem, erre képtelenség mit mondani. Talán csak annyit: mindazok akik kitalálták e képtelenséget, és jóváhagyták, hogy adásba menjen, szégyelljék magukat. A halott kapus, az özvegy, az árván maradt gyermekek és minden jóérzésű ember előtt. De nagyon.
