Fradi újság (1998)
1998 / 9. szám
5 hogy ismét érdemes a Fradi pólómeccseire járni. Eltelt két negyed, és 4-0-ra vezetett Godova Gábor legénysége. Aztán jött az, amiről már beszéltünk, a már-már szokásos hullámvölgy, és máris csak 5-3. Sőt, az utolsó játékrészben tovább faragta hátrányát az itáliai gárda - 6-5 a vége. Ezek után sokan azt hitték, vége az FTC menetelésének is, mert Rómában legalább két góllal ki fog kapni. Odakint eleinte tartotta magát a Fradi, de aztán már 7-4 volt az olaszoknak. Godova beküldte a tizenhét éves Nyéki Balázst, aki később kulcsfigurává lépett elő. Mindenesetre három perc alatt egyenlítettek a zöldek - és az összesítésben jobban álltak. Az utolsó negyed egygólos hazai vezetéssel indult, de ekkor jött Nyéki, aki lőtt két gyönyörű gólt, és a Roma Benedekestül, Ferrettistől kiesett, mert a döntetlennel a Ferencváros megőrizte a Budapesten szerzett előnyét. A KEK-döntőben egy régi ismerős, a görög Olympiakosz Pireusz várt a mieinkre, mert bár az elődöntő első mérkőzésén 10-6-ra kikapott a szlovák Novakytól, a visszavágón 14-7-re győzött - a hírek szerint a bírók nem fújtak a déliek ellen... Evés közben jön meg az étvágy, tartja a mondás, és a szurkolók már a kupagyőzelemről beszéltek. Godova azonban nem engedte, hogy lyukat beszéljenek a játékosai hasába, azaz végig hangsúlyozta, milyen nehéz dolguk lesz, és a fiúknak alaposan össze kell szedniük magukat, ha nyerni akarnak. Azt hiszem, régen hallgattak már annyian a rádióban vízilabda-közvetítést, mint május harmadikán este. A labdarúgók 3-2-es, ZTE elleni győzelme után az Üllői úton jártak többsége is sietett rádióközeibe kerülni, hogy végigizgulhassa az athéni huszonnyolc percet. Az Olimpiai uszodában hétezer fanatikus görög szurkoló várta a Fradit - meg egy Prljanovics nevű jugoszláv férfiú. Utóbbinak azért volt nagy jelentősége, mert ő volt az egyik játékvezető. Ennek ellenére szinte végig Székelyék vezettek egy góllal, és Pelle - ezúttal is - szenzációsan védett. Az utolsó percben természetesen ismét emberelőnyhöz jutottak a görögök - már a tizenkettedikhez, szemben a mi hat fórunkkal -, amelyet néhány másodperccel a meccs vége előtt kihasználtak, így egyetlen találattal megnyerték a KEK-finálé első összecsapását. A visszavágó előtt olyasmi történt, amire nagyon régen nem volt példa ferencvárosi vízilabda-mérkőzés előtt: elővételben a jegyek jó része elfogyott. A nemzetközi pólósikerre kiéhezett Fradi-tábor kupagyőzelmet várt kedvenceitől, és a szurkolók többségét az sem nyugtalanította különösebben, hogy egy Klarics nevű horvát urat jelöltek az egyik játékvezetőnek. FRADI ÚJSÁG A döntő második találkozója különös jelentőséggel bírt a Steinmetz család számára. Mint arról már esett szó, János 1979-ben már megízlelte a KEK-győzelem ízét. Most két fia, Barnabás és Ádám állt a nem mindennapi siker kapujában. A Batthyány téren már másfél órával a kezdés előtt hangoltak a zöld-fehér szurkolók. Még több mint egy óra volt hátra, amikor már majdnem megteltek a Komjádi uszoda lelátói, és húsz perccel később már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A játékosok még a parton melegítettek, amikor először zúgott tel elemi erővel a Hajrá, Fradi! A mintegy száz pireuszi drukker szavát csak a ritka levegővételnyi szünetekben lehetett hallani.- Tizenkilenc éve is pokolian nehéz volt nyernünk, mégis nyert a Fradi. Ma is így lesz - mondta az elegáns Steinmetz doktor, aki a már említett okok miatt talán mindenki másnál jobban izgult. Persze, nagyon szorított unokájáért, Hesz Mátéért, alias Móciért az egykori klasz- szis, Gyarmati Dezső és fiáért a volt kitűnő úszónő, Gyarmati Andrea is. Az 1979-es csapatnak tagja volt Wiesner Tamás is, aki most az FTC szakosztályvezetője.- Jobbak vagyunk, három góllal nyerünk - bizonygatta mosolyogva, de látszott rajta a feszültség. Godova Gábor, a fiaival együtt emelkedő mester ezúttal is szerényen mondta:- Egészséges harci kedv tüzeli a srácokat, mindenki győzni akar. Ilyen környezetben győznünk is kell. Remélem, nem okozunk csalódást ennek a csodálatos közönségnek. Mindenki tettre kész volt, azok is, akik sérüléssel bajlódtak a héten. Matajsz Márknak megrándult a nyaka, Balogh Gábornak beszakadt a dobhártyája, de mindketten bevetésre vártak. Amikor bevonultak a csapatok a bemutatásra, majd’ szétvetette az uszoda falait a ferencvárosi szurkolók hangorkánja. Időközben az eredményjelző felőli kapu mögött megtelt az „állóhely” is, több száz nézőnek ugyanis már nem jutott hely a lépcsőkön sem. A szurkolók elénekelték a Himnuszt, majd mindenki parádés Fradi- rajtot várt, a maroknyi görög tábort kivéve. Aztán alig kezdődött el a mérkőzés, és utóbbiak máris lengethették piros-fehér sáljaikat, mert az Olympiakosz szerzett vezetést. Matajsz azonban egyenlített, majd Székely a görögöknek is megmutatta, milyen a Csucsu-féle víziex- pressz. Európa-bajnokunk végigszá- guldott a medencén, és bevarrta első gólját. Aztán egy szép adogatás végén a „kis" Steinmetz, a kétméteres, másnap érettségiző Ádám lőtt a hálóba, és már 3-1 ide! Tombolt az uszoda népe, de előnyből szépítettek a vendégek. A második negyed hidegzuhanynyal, azaz két görög góllal kezdődött, és az összesítésben már kettő volt a Pireusz előnye. Nem, az nem lehet, hogy ne mi nyerjünk - gondolták a zöld-fehér szurkolók, és ha még lehetett fokozni az addigi hangerőt, ők fokozták. Szerencsére, a csapat is fokozta a tempót, és a két Steinmetz révén ismét a Fradinál volt a vezetés. Ez nem volt kis teljesítmény, tekintve, hogy a fentebb említett horvát úr és Simons nevű belga kollégája meglehetősen furcsán értelmezte a vízilabda szabályait. Amíg az egyik oldalon már az első szabálytalanságnál jelezték, hogy ki kell mennie a vízből a vétkes játékosnak, addig a kapu előtt nemegyszer még szabaddobás sem járt ugyanazért a tettért. ■ i# J3ßr. .1 W* AVIS AVIS AVIS
