Fradi újság (1998)

1998 / 7. szám

16 FRADI ÚJSÁG Gól§zerző: Vámosi Parádés belépő volt, annyi bizonyos. A Békéscsaba elleni mérkőzés második félidejében kritikus időszakban -1-0 ve­zetésnél ugyan, de emberhátrányban - Nyilasi Tibor cserére határozta el magát. Vámosi Csaba bejött és pár másodpercre rá góllal hálálta meg edzőjének a beléve- tett bizalmat. Mint kiderült, ez a találat pontokat jelentett a Ferencvárosnak.- Valóban fontos gól volt...- A Fradiban eddig mindenképpen a legfontosabb. Annál is inkább, mert baj­noki találkozón annak előtte csak a Vác- nak sikerült gól fejelnem. Tehát most má­sodszor iratkoztam fel a góllövőlistára. Igaz, egy védőjátékosnak nem is elöl kell jeleskednie.- Igazad van. Csakhogy ebben a baj­noki idényben a tavalyihoz képest megle­hetősen kevésszer jutottál szóhoz az első csapatban, tehát hátul sem jeleskedtél oly gyakran.- Amikor Novák Dezső invitálására idekerültem az Üllői útra, Varga Zoltán keze alatt állandó kezdőembernek számí­tottam. Ráadásul kedvenc posztomon, a centerhalf helyén játszottam. Ősszel másként alakult, leigazolták Dragóner At­tilát, aki korábban már a válogatottban is bizonyított. Engem jobbára emberfogó­ként, vagy védekező középpályásként vett számításba a mester.- Ráadásul a chilei túrán meg is sé­rültél.- Sajnos az első edzésen beszakadt a térdszalagom, sokat kellett pihennem. Szerencsére már behoztam a lemaradá­somat. Először tíz, utána húsz perc játék- lehetőséget, majd félórát kaptam. Aztán következett egy teljes félidő...- A fokozatosság elvét betartva nincs messze a kilencven percnyi játék sem.- Nagyon remélem.- S akkor már nemcsak az lehet a cé­lod, hogy állandósítsd a helyed a csapat­ban. Az óltözőbeli honfitársaid közül csak kevesen nem játszottak a magyar váloga­tottban.- Utánpótlás válogatottsággal már magam is büszkélkedhetek, csak pechem volt, hogy éppen elkerültük az olimpiai szereplés lehetőségét, (gy Ubrankovics Mihály együttese nem élvezett akkora nyilvánosságot, mint előtte az atlantai, vagy most a Sydneyre készülő Dunai-gár­da.- S titkon bízol benne, hogy Bicskei Bertalan neked is postáz majd egy meg­hívót?- Az még azért odébb van. Nem ma­radtam még le semmiről, 22 éves va­gyok. Két jó év a Fradiban, s jelentősen nőnének az esélyeim a címeres mezre is.- Mikor e sorok papírra kerülnek, hét pont a bajnokságban az Újpest előnye. Szerinted be lehet még hozni a hátrányt?- Sajnos már nemcsak rajtunk múlik. Az a baj, hogy nem elég csupán megver­ni a lilákat, ahhoz nekik többször is vere­séget kell szenvedniük, hogy mi kerül­jünk az élre. Az ezüstérmet azonban nem szabad kiengedni a kezünkből, minden­képpen ki kell jutnunk a nemzetközi kupa­porondra.- S ott szerinted meddig juthatunk el?- Jó lenne, ha legalább egy vagy két körrel többször izgulhatnánk a sorsolás­kor, mint tavaly.- S biztos vagy benne, hogy itt az Ül­lői úton lesed majd kivel sorsolt össze Fortuna? Télen élénken érdeklődött irán­tad egy azóta bajnokságot nyert nyugati Idub.- Az osztrák Sturm Graz vezetőedző­jének tetszett a játékom a decemberi bé­csi teremtornán. Azóta állítólag már tár­gyaltak a klubvezetőkkel, s annyiban ma­radtak, hogy nyáron visszatérnek a kér­désre. Velem ezügyben még nem beszélt senki.- Kimennél, ha hívnának?- A szerződésem még egy esztendeig ideköt, de ha kedvező anyagi feltételeket ígérnek, elgondolkodnék. Elvégre a Sturm már biztosan a Bajnokok Ligájáért játszhat...- Azért nyilván nem az osztrák első osztály az álmaid netovábbja...- Legszívesebben az olasz vagy a spanyol bajnokságban futballoznék, de azzal is tisztában vagyok, hogy addig ren­geteget kellene fejlődnöm. Ha nem sike­rül külföldre szerződnöm, akkor a játékos­társaimhoz hasonlóan leginkább a Fradi­ban maradnék. Aki bekerül ebbe a kröbe, ebbe a nagy családba, az nem hiszem, hogy magától bármikor is elkívánkozna innét. n. Handel- a kempós Bármibe lefogadom, hogy az Üllői úti törzsközönség tagjai kö­zül csak nagyon kevesen tudják, milyen sportág az a kempó. Akad­nak azonban olyan Fradi-szurkolók is, akik az idehaza kevésbé is­mert keleti önvédelmi rendszer minden csínját-bínját elsajátították már. Hiszen az 1990-ben alakult Kinizsi Technika és Tömegsport­klubok Köre, népszerűbb nevén a Kinizsi TTK kempózói túlnyomó többségben Ferencváros-hívők. Miként a klub elnöke, Handel Károly ereiben is régóta zöld-fe­hér vér csörgedez.- Apám és öcsém az Újpestnek szurkolt, úgyhogy fradistasá- gommal magamra maradtam a családban, de mindig kiálltam a szeretett csapatomért - mondja az elnök. A „renitens" kisöccs egyébként nem más, mint Handel György, becenevén „Hangya”, aki a 80-as évek derekán több NB l-es klub­ban is megfordult. Újpesten nevelkedett, majd játszott a Volánban, az MTK-ban, Siótokon, Győrött, sőt kétszer a válogatottban is sze­repelt. Jelenleg Máltán idegenlégióskodik.- Te is futballoztál?- Igen, de csak alacsonyabb szinten, én csak a BLSZ l-ig jutot­tam el. Az egykori FMSZ gárdáját erősítettem, s már ott sem csak játékosként ténykedtem, egy idő után a sportkör elnökehelyettesi funkcióját is betöltöttem. így indult sportdiplomáciai pályafutá­som.- S hol folytatódott?- Vidékre költöztem, a Borsodi Volánnál vállaltam feladatot, visszatérve a fővárosba - így utólag is vállalva - KISZ-vonalon dol­goztam. Ezt követte az MHSZ-nél töltött időszakom, majd 1990- ben megalakítottuk a Kinizsi TTK-t.- Ahol többek között ugye a kempó szakosztály is működik. Bi­zonyára tudod, honnan származik ez a kempó?- A kempó tulajdonképpen a saolin kung-fu Japánba átmenekí­tett változata...- Sejthettem volna...- Szóval, amikor a saolin templomokat felgyújtották, a szerze­tesek magukkal vitték tudományukat. A kempó a karate elemeit, ütéseket, dobásokat is magába foglalja, s úgy kerültek rá az évek során a különböző koroknak megfelelő technikák. Mindenkinek ajánlom, nagyszerű sport, ugyanakkor aki űzi, annak nem kell attól tartania, hogy az utcán bárki csak úgy letámadja és helyben is hagyja.- Régebben viszont biztosan a futballt szeretted a legjobban.- Ez nem is vitás, rendszeresen jártam a meccsekre, s remek já­tékosoknak szurkolhattam a lelátón. Manapság inkább a külföldi adókon nézek labdarúgást, mert másutt általában lényegesen job­ban művelik ezt a sportágat.- Akkor a régi élményeid közül tudsz csak kiválasztani valami maradandót.- Szenzációs volt a Ferencváros KEK-menetelése a 70-es évek közepén. A sálamat pörgetve ott tomboltam magam is a nézőtéren, amikor például egy idegenbeli 1-1 után a sokkal esélyesebbnek vélt Liverpoort vertük ki egy hazai gól nélküli döntetlennel. Meg az­tán az én példaképem, mind sportolói, mind emberi kvalitásait te­kintve Géczi István, a Fradi akkori kapusa volt. Rajongtam érte. Szerencsés véletlen, hogy mivel ő is XV. kerületi lakos, személyes ismeretség fűz hozzá, kifejezetten jó viszonyban vagyunk.-És a 80-as évekből mi jut először az eszedbe?- Nos, az különös meccs volt. Öcsém az MTK játékosa volt, s éppen a Fradi ellen produkálta egyik legjobb teljesítményét. Rú­gott egy gyönyörű gólt, mellé még adott két gólpasszt, 3-0-ra győztek a kékek. Nekem pedig az egyik szemem sírt, a másik - ta­lán egyetlen fradista sem haragszik meg érte - nevetett.- Manapság már nem is szurkolsz?- Azt azért nem mondanám. De az időm sem engedi túlzottan, hogy hétvégéken ellátogassak a stadionba. Az újságokat viszont mindig átolvasom, s ma is elsősorban a Fradival kapcsolatos hírek érdekelnek. Most is csodálom a Fradit körülvevő miliőt, a szurko­lók klub iránt érzett imádatát. Egy újabb BL-meccsre biztosan ki­mennék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom