Fradi újság (1998)
1998 / 6. szám
18 FRADI ÚJSÁG Zöld kamerával Mivel a sportközvetítések operatőrei is hús-vér emberek, bizony nekik is lehet kedvenc csapatuk. Nincs könnyű dolguk, hiszen gondoljunk csak bele, kamerával a kézben óvakodni kell a hevesebb érzelemnyilvánítástól, mert mit látna a nép, ha a kame- raman mondjuk felugrana egy-egy gólnál vagy vitatott tizenegyesnél... Berekméri András majd két évtizede kezeli a bonyolult szerkezetet a kameraállásban, s hiába csörgedezik ereiben zöld- fehér vér, mindig visszafogottabban örül a Fradi-találatoknak.- Mióta is szurkolsz a Ferencvárosnak? - kérdeztük tőle.- Csepelen laktunk, s ha jól emlékszem, tízéves koromban kimentem egy Csepel—Fradira. Eleve úgy indultunk el otthonról, hogy megnézzük azt a fiatal srácot, aki akkoriban 5-ös mezben bűvölte a labdát, s úgy hívták: Varga Zoltán. Az eredményre már nem emlékszem, de azt tudom, azon a meccsen jegyeztem el magam örökre az FTC-vel.- S onnantól kezdve nyilván már nemcsak a csepeli stadionba jártál ki a Fradi mérkőzéseire.- 1966-tól már folyamatosan vásároltam a 2 forintos diákbelépőket. Geológiai technikumba jártam, a csoportunkból szerencsére mindenki fradista volt, így aztán együtt utaztunk a vidéki találkozókra is. Én az edzőmeccseket jobban élveztem, mert akkor minden egyes alsóbb osztályú ellenfelet gyönyörű játékkal és nyolc-tíz góllal vertük.- Azért gondolom, a nagyobb rangadókra is szívesen emlékszel vissz'a.- Természetesen az egykori Fradi-Dózsák fantasztikus hangulatát soha nem felejtem el. Aztán ugye Varga Zoli szabadrúgásgólja, amit úgy lőtt, hogy a labdát igazgatva még fel sem egyenesedett görnyedt testhelyzetéből, Bicskei meg sem tudott mozdulni... De a legemlékezetesebb rangadó mégis egy másik Honvéd elleni meccs volt a számomra, a zsúfolásig telt Népstadionban 4-3-ra győztünk úgy, hogy a 89. percben 3-2- ről egyenlítettek a kispestiek, erre nekünk a középkezdés után már éppen csak annyi időnk maradt, hogy rúgjunk még egy gólt. Sikerült.- Mikor kezdődött a tévés pályafutásod?- 1975-ben segédoperatőrként kerültem a tévéhez, öt évre rá lettem kamera- man. Mahrer Emiltől, a Telesport főrendezőjétől minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy rövid idő alatt komoly tapasztalatokra, rutinra tehessek szert. Azóta folyamatosan kivettem a részem a rangosabb futballközvetítésekből, több mint száz bajnoki vagy kupameccsen és vagy ötven válogatott találkozón működtem közre.-Akkor nem véletlen, hogy a Duna TV 1993-ban alakult Hatat stábja veled is számolt.- Igen, azt hiszem ez a gárda a hazai sportközvetítések terén kiemelkedő munkát végez. Örülök, hogy én is tagja lehetek, s büszke vagyok arra, hogy 1995-ben a Magyar Kupa meccsekkel minden addigi nézettségi indexet sikerült felülmúlnunk. Egyébként egy ideig a TS és a Duna mellett dolgoztam a TV3 sportosztályán is, egyedüli operatőrként.- Munka közben szoktál, egyáltalán lehet szurkolni?- Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok klubsemleges, ettől függetlenül a Fradi meccseire is beosztanak. Egy bélyegnagyságú keresőt nézek, amelyen akkora a labda, mint egy légypiszok, ezért olyan erősen kell koncentrálnom, hogy nem is marad energia a szurkolásra. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elragadjon a hév.-Akadt olyan szituáció, amikor valami miatt lemaradtál egy tonlos jelenetről?- Egyszer egy Fradi-drukker felugrott előttem egy ordító gólhelyzetnél, s a karjával odébb lökte a kamerát, így nem tudtuk bemutatni a nézőknek a találatot. Senki nem hibáztatott érte. Ha előfordulna, hogy miattam maradnánk le egy Fradi- gólról, alighanem világgá is mennék szégyenemben, amúgy is leharapnák a fejemet. Szerencsére erre még nem volt, s remélem, nem is lesz példa.- Lehet, hogy furcsa a kérdés: van közvetítésálmod?- Persze, mint ahogy a színészeknek is van szerepálmuk. Szeretnék minél több Bajnokok Ligája-mérkőzést közvetíteni, s azt kívánom, ehhez minél nagyobb önfegyelemre legyen szükségem, nehogy lemaradjunk a Fradi-gólokról. (n. gy.) A szív ajándéka... FRÄB3 ájSáQ A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: O & O Design Bt. Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár A kiadvány az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Mr. Kick „Zárjon be a gyár!” szól a rádióban és a tévében, szinte egyfolytában. A diszkókban oly népszerű nóta és a jópofa videoklip Mr. Rick-et dicséri, aki korábban az Erik, a Viking című formációval készítette lemezeit. És aki sokakkal ellentétben nem hangoztatja fennen, hogy ízig-vérig Ferenc- város-drukker. Pedig neki még lenne is rá alapja...- Ez nálunk családi tradíció - mondja. - Az apám is hatalmas fradista, az anyai nagyapám viszont UTE-szurkoló. Namármost, amikor a tévé közvetített egy-egy Fradi—Újpest rangadót, rendre összevesztek, néha annyira üvöltöztek egymással, hogy szegény nagyanyám egy idő után megtiltotta nekik a közös meccsnézést. Akkoriban gondolkodtam el, hogy mi lehet az az érzés, ami ilyen indulatokat válthat ki az emberekből. Persze az apám pártjára álltam, így lettem én is örökre zöld-fehér hívő. Ráadásul most a IX. kerületben lakom.- Kedvenc játékosod?- Az én generációm Nyilasi Tiboron nőtt fel, ő volt a példaképem. Mezőtúron születtem, a Szolnoki MÁV MTE ili- jében csakis a 8-as számú mezben játszottam.- Milyen poszton?- Nyílhoz hasonlóan középpályás voltam. Nem is ment rosszul a futball, csakhogy hamar el kellett döntenem, hogy zenélek vagy a labdarúgásra teszem fel az életem. Mert a kettő együtt nem mehetett. Talán jól választottam...- Mióta jársz rendszeresen az Üllői útra?- No, ez szintén Nyilasi Tibihez kötődik. Akkor kerültem fel Pestre, amikor ő lett az edző, emlékszem, Lipcsei Peti szinte gyerek volt még. Azt a Fradit szerettem meg igazán, később összebarátkoztunk néhány játékossal, Szeiler Józsival, Zavával és Szűcs Misivel. Utána már az edzéseken is gyakorta megfordultam.- Ugye velük készült egy közös fotó is, futballmezben?- Igen, az egyik napilap megígérte, hogy a velem készített interjú illusztrációjaként le is közli ezeket a felvételeket. Nagyon készültem a dologra, le is fogytam vagy húsz kilót, erre semmi nem lett belőle. És még a fényképeket sem tehettem el, mert nem kaptam meg a fotóstól. Sebaj, bízom benne, hogy lesz még alkalom valami hasonlóra.- Egyébként honnan szoktad végignézni a mérkőzéseket?- A 12-es és a 13-as szektor a törzshelyem. Bár olykor-olykor bevitt egy-egy ismerősöm a sajtópáholyba is.- Gondolom, a „Zárjon be a gyár!” elsöprő sikere óta kevesebb meccsre tudsz kijönni, hiszen igencsak megszaporodhattak a fellépések.- Nem panaszkodom. A szombat este 5 órai meccskezdés még nem rossz, hiszen a bulik általában jóval később kezdődnek, s mielőtt elindulok, meg tudom nézni a srácokat. A 7 órás, villanyfényes találkozókkal már bajban leszek, valószínűleg ki kell hagynom néhányat.- Más sportágak nem érdekelnek, csak a foci?- Egyéb sporteseményekre is odafigyelek, az újságot is úgy lapozom át, hogy minden Fradi-vonatkozású interjút, eredményt vagy hírt végigböngészek. A kedvenc újságárusom is mindig felhívja a figyelmemet, hogy hányadik oldalon mit találok. De nem tagadom, csak és kizárólag a futballcsapatért tudok tiszta szívemből lelkesedni. így alakult.- Nem emlékszem olyan nyilatkozatodra, ahol kiemelted volna hithű fradista mivoltodat.- Nem vagyok az a fajta, aki így akarja növelni pár százalékkal a népszerűségi indexét. Jónéhány popsztár, színész vagy közéleti személyiség dicsekszik azzal, hogy nála talán csak elvétve akad nagyobb Fradi-szurkoló, és én még csak véletlenül sem botlottam bele egyetlen meccsen sem. Azért ez nem lehet csupán a véletlen müve... És szerintem nemcsak a Bajnokok Ligájára, meg a Newcastle elleni találkozókra kell látványosan kijönni, egy igazi fradistának egy Stadler ellen is illik ott ülni a lelátón. No látod, azon a legutóbbi Stadler-meccsen az úgymond „nagy fradista" sztárok biztosan nem voltak kinn...- A bajnoki elmekkel végződött szezonok zárásaként az utóbbi években nagy fiesztákra került sor, ahol popsztárok is felléptek. Te mikor jössz énekelni az Üllői útra?- Bármikor, ha hívnak. De számomra már egy egyszerű kezdőrúgás is hatalmas megtiszteltetés lenne. (naszály)
