Fradi újság (1998)

1998 / 6. szám

15 FRADI ÚJSÁG Lelátó: nem kilátástalan! A mindig snájdig bajnokságszer­vező, Csiki Károly aligha hitte volna, hogy valamikor is közvetlen kollégá­jának nevezhet vezérszurkolókat, akik nap mint nap hivatali munkaidőben battyognak be a szövetség székházá­ba, s egyebek között papírmunkát végeznek, pedig ez immár néhány hete valóság: Kovács Attila MLSZ-el- nök kezdeményezésére a szövetség szurkolói koordinációs irodát grün- dolt, melyben a három irodista, a Fradi, az Újpest és a Kispest - egy­mással kibékíthetetlen ellentétben álló szurkolótáborok - vezérszurko­lója koordinál az ország táboraival. Az iroda vizsgamunkája az osztrák-magyar meccs volt, a fut- ballszövetség ezer ingyenjegyet osz­tott szét (nyolcezer igénylő között), kerített huszonnégy buszt, s láss csodát, az ország minden részéből érkezők a kulturált drukkolás iskola­példáját mutatták be, miközben Bicskei csapata bevette Bécsnek büszke várát. A sportág történetében Magyarországon először készítettek a nemzeti tizenegy számára transz­parenst (Nemzeti Gárda felirattal), s a magyar szurkolók példásan sport­szerű viselkedéséről még a magyar inváziótól rettegő osztrák sajtó is el­ismeréssel szólt. „A meccs után, amikor a parkolóban gyülekeztünk, még Kovács Attila elnök is felkere­sett bennünket, s gratulált nekünk - mondja Szilágyi György, a Ferencvá­ros baráti körének elnöke, az iroda vezetője. - Hál' Istennek, be tudtuk bizonyítani, ha odafigyelnek a szur­kolókra, akkor nincs balhé, rendbon­tás, a magyar drukker is képes kultu­ráltan biztatni a csapatot. Talán nem túlzóm el, ha az! állítom: a fiúk erejét megsokszorozta a közönség maga­tartása, buzdítása.” Erre persze mondhatnánk, könnyű ott és akkor sportszerűen s kulturál­tan szurkolni, ahol és amikor így ját­szik a nemzeti válogatott, de a ma­gyar pályák nézőterein nem a bécsi példa az általános. „A balhék több­sége - állítja Gyimesi Kende, az iro­da újpesti munkatársa - abból ered, hogy a klubok, a rendezőgárdák, és sok esetben a rendőrség sem foglal­kozik megfelelően a szurkolókkal, sok helyütt még nem vették tudomá­sul, hogy megváltozott a lelátók ösz- szetétele, s a szervezett szurkolói csoportosulásokkal másként kell bánni, mint a magányosokkal. Új­pesten például a nézők háromnegye­de szervezett. S önmagában édeske­vés csupán megszorító intézkedése­ket hozni, ettől még nem lesz tökéle­tes a rend a pályákon. Az MLSZ-nek éppen az volt a célja az iroda létreho­zásával, hogy legyen a szurkolóknak egy szócsöve, s viszont, a szövetség kéréseit, reakcióit tolmácsolni lehes­sen a lelátón ülőknek. Nem csak szankciók foganatosításával lehet azt elérni, hogy ne dobj követ az ellenfél kapusának fejéhez, a célunk éppen az, hogy egy új kultúrát honosítsunk meg Magyarországon.” Szilágyi György elmondta, java­solták például az MLSZ-ben, hogy engedélyezzék a pályákon a sör for­galmazását, sokkal kevesebb részeg lenne a nézőtéren, ha nem tiltanák. „Olaszországban például államilag engedélyezett görögtüzeket lehet gyújtani, hisz ez ma már a szurkolás része, de csak olyan pirotechnikai eszközöket lehet használni, amelyek­re a hatóságok áldásukat adják." a kérdésre, hogy terveznek-e hasonló, szurkoljunk együtt a nemzeti csapa­tért akciót a májusi, Paraguay elleni mérkőzésen, az irodafőnök egyértel­mű igennel válaszolt, de a banzáj mérete attól is függ, hol, melyik sta­dionban rendezi a szövetség a talál­kozót. B. K. (Kurír) Szoutun fiúmról... Takács I. Géza a Ferencváros hajdani híres válogatott védőjátéko­sa a Mari néni becenevet még a húszas években a szurkolóktól kapta. Pontosabban egy szurkoló a melegítéshez kivonult játékosok között meglátta a bő, térdig érő új nadrágjában a Fradi szigorú hátvédjét és önkéntelenül így kiáltott fel: - Nézzék már olyan szoknyás futballistánk is van, aki úgy néz ki, mint „Mari néni”, az öregedő szakácsasszony... A név rajta maradt, sőt még ilyen fotómontázst is közöltek róla a Pesti Hírlapban ■/3 / f»; *S __________________________________ Re mélhetőleg az FTC-Kispest mostani áprilisi meccsén nem tör ránk ilyen mostoha időjárás... EjjY frsulisfii a Bakonyböl A budapesti szurkolók mindig nagy tisztelettel adóztak azon társaik előtt, akik vidék­ről, gyakran komoly távolságot megtéve jöttek el egy-egy mérkőzésre. Hiszen felutazni a fővárosba, vagy elmenni az ország másik végébe, nem kis próbatétel embernek és pénztárcának egyaránt. Mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akik vidékről járnak kedvenc csapatuk meccseire. Ki-ki lehetőségeihez mérten gyakrabban vagy ritkábban jön, ám mindig nyo­mon követi, mi történt a klub házatáján. Ezeknek az embereknek nagyon fontos a kap­csolattartás az egyesülettel. Veszprémben és tágabb környékén Fürdős Károly az FTC főszervezője. A nyáron töl­ti be hetvenegyedik életévét, de ma is fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel törődik azokkal a vidéki fradistákkal, akikkel kapcsolatban áll.- Veszprémben születtem, és aztán később itt is dolgoztam - mesélte. - Az iskolá­imat Keszthelyen végeztem, és tízéves lehettem, amikor egy hírverő mérkőzésen először láttam játszani a Fradit. Ez meghatározó élmény volt számomra, és azután rendszeresen figyelemmel kísértem, mi történik a Ferencvárossal. A háborúból mint oly sok kortársa, ő sem maradhatott ki. Leventeként angol fogság­ba került, és a britek egészen Dániáig vitték a nemzetközi társaságot. Az angolok nem is lettek volna angolok, ha menet közben nem rendeznek egy futballtornát a foglyoknak. Hamburgban három ország „válogatottja" mérte össze erejét, és Fürdős Károly, aki gye­rekkorában kapus szeretett volna lenni, a magyar együttes kapuját védte az olaszok el­len. Amikor hárított egy tizenegyest, az egyik őrtől „különdíjat" kapott: az angol egy do­boz cigarettát adott neki. Hazatérve Várpalotán került közelebbi kapcsolatba a labdarúgással. Az üzemi baj­nokságban kapusa, szertárosa, gondnoka volt a Ferencbánya nevű csapatnak, amely ter­mészetesen zöld-fehér szerelésben játszott.- Sokáig nem voltam abban a helyzetben, hogy fel tudjak járni Pestre a Fradi mér­kőzéseire - emlékezett. - Amikor 1947-ben leszakadt a tribün, nem jutottam be a sta­dionba, kívül rekedtem, úgy voltam szemtanúja a történteknek. Később szoros kapcsolat alakult ki a Baráti Kör és közte, és társadalmi munkában te­vékenykedett a veszprémi és a környékbeli fradisták érdekében. Amikor 1976-ban el­hunyt Cseke József, a veszprémi főszervező, Fürdős Károly vette át a szerepét. Azóta ő gondoskodik arról a néhány ezer szurkolóról, aki a Baráti Kör révén is kötődik a Ferenc­városhoz. A feladat sokrétű: a tagság szervezésén túl a tagdíjak begyűjtése, a szurkolók kíván­ságainak tolmácsolása az egyesület felé, a válasz továbbítása. Mint mondja, a vidéki fra­disták igénylik a rendszeres kapcsolattartást a klubbal. Számukra nagyon fontosak ezek a szálak, hiszen ők másképp nem jutnak információkhoz, ferencvárosi ajándéktárgyak­hoz stb. A megyében mintegy kétezer Baráti Kör-tag van. A főszervező szerint nem a minél nagyobb létszám a fontos, hanem a minőség. Vagyis az, hogy ezek az emberek valóban szorosan kötődjenek a Fradihoz. Ezért valamennyi ferencvárosi szakosztály életéről igyekszik tájékoztatni a szurkolókat. Különösen akkor kérdezik sokan a történekről, ha egy-egy csapatnál visszaesés tapasztalható. Munkáját már többször is elismerték a klubban, becses emlékként őrzi a kapott írásos dokumentumokat és ajándéktárgyakat. Amikor a legnagyobb sportélményéről kérdeztem, nem sokat gondolkodott a vála­szon:-Az Üllői úti stadionban az Ózddal játszott a Fradi. A fiammal együtt sikerült bejut­nunk a csapat öltözőjébe. Ott adtam át Nyilasi Tibinek egy Fradi-címeres hamutálat, és ő a mérkőzésen két góllal „köszönte” meg az ajándékot. Sokszor jöttem úgy meccsre, hogy éreztem: ma biztos nyerni fogunk, és az esetek többségében bejött a megérzésem. Fürdős Károly azon szerencsések közé tartozik, akiknek otthon nem voltak gondjai abból, hogy szeretik a Fradit, a futballt. Ahogy mondta: felesége sportkedvelő asszony, így soha nem jelentett problémát, ha ő meccsre vagy egyéb, ferencvárosi ügy miatt fel­utazott Budapestre, vagy labdarúgó-mérkőzést nézett a televízióban. A fia és az unoká­ja is a Fradinak szurkol, a családi hagyomány tehát folytatódik.- Jelenleg Bakonyszentlászlón lakom, és az iskolában szervezünk egy amatőrcsa­patot - magyarázta. - Engedélyt kértünk rá és nagy örömünkre meg is kaptuk, hogy Ba- konyszentlászlói Fradi Baráti Kör néven indulhassunk a hivatalos bajnokságban. A csa­patnál mindenki tagja a Baráti Körnek, a játékosok éppúgy, mint a vezetők. Reméljük, egy kicsit mi is tudjuk majd öregbíteni a klub és a Baráti Kör hírnevét. M. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom