Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 9. szám
10 Útban a Centenárium felé Bajnok: Kóczán Mór Az 1913-as atlétikai bajnokságot az Üllői úti pályán rendezték. Szeles idő ellenére is több, mint négyezren szurkoltak a jó eredményekért. Amint az várható volt, gerelyvetésben Kóczán Mór az osztrák bajnoki cím után a magyart is megszerezte. 50,50 m-es dobása után azonban megjegyezték, hogy „Kóczán a használhatatlanul rossz gerelyek miatt nem tudott hozzá méltó eredményt produkálni."Tény, hogy Bécsben, amikor megnyerte az osztrák bajnokságot, nos ott 57,86 m-es teljesítménnyel - új osztrák csúccsal - nyert... Az Üllői úton még két hazai sikernek örvendhettek a fradisták- két második helynek. A fél angol mérföldes síkfutásban Palotai Ottó, míg a diszkoszvetésben egy új tehetségünk, Toldi Sándor volt ezüstérmes. A belgákat megvertük- levonultak... 1913 augusztusában két FTC-Cercle de National Brüsz- szel vízipóló mérkőzés is volt. Az izgalmas találkozókat az új újpesti uszodában tartották. „A legizgalmasabb esemény, az úszóverseny csattanója, a vízi póló mérkőzés volt. Izgalmasabb volt sok futballmérkőzésnél, s a közönség buzdító szava orkán- szerűleg tört fel az FTC minden sikerült akciójánál. Az FTC végül 5-4-re megérdemelten győzött." Ezt a meccset egyébként belga játékvezető irányította, a visszavágón pedig magyar bíráskodott. Az FTC az első félidőben jobban játszott, mint híres ellenfele és 3-1-re vezetett. A második félidőben a belgák veszélyeztettek, de a Fradi őrizte kétgólos előnyét. Sokszor már dulakodás is volt a vízben - de a botrány akkor következett be, amikor Kiss Géza játékvezető büntetőt ítélt a brüsszeliek ellen. Egy darabig tiltakoztak, majd kijöttek a vízből - így félbeszakadt a mérkőzés, maradt a 3-1 - es ferencvárosi siker. Kerékpárkudarc Az MTK kerékpárversenyén az FTC kerékpárpólózói is szerepeltek. Pontosabban leszerepeltek, hiszen Sturmvogel Wien csapatától 10-0-ra kikaptak! „Az osztrákok élvezetes játék után 10-0- ra verték az FTC-t, a magyar bajnokcsapatot. Bemutatták az igazi pólójátékot, s olyan remek dolgokat produkáltak, hogy a közönség valósággal ünnepelte az osztrákokat. Az FTC-nek nem válik szégyenére a súlyos vereség, mert hisz balhit lett volna arra gondolni, hogy konkurens képes a Sturmvogellel szemben. ” Szép volt, Szabiár! 1913. szeptember 14-én Bécsben az osztrák-magyar atlétikai viadalon a fiatal ferencvárosi sportoló Toldi Sándor súlydobásban és diszkoszvetésben is legyőzte ellenfeleit. Stolmár a 110 m-es gátfutásban lett első. Szabiár Budapesten maradt, mert ekkor rendezték a 30 km-es gyalogló bajnokságot. Kiváló gyaloglónk új országos csúccsal (2:42.23) nyerte az újabb magyar bajnoki címet. Újabbat, mert augusztusban már megnyerte a 10 km-es távon is a bajnoki viadalt. (50:11,2 ami új országos csúcs volt.) Az első mérkőzéshosszabbítás 1913. szeptember 21-én az Üllői úton játszották a bécsi Morgen-serleg döntőjének a visszavágóját. A bécsi 1-1 után a Rapid Budapesten is remekelt és tíz perccel a befejezés előtt még 4-2-re vezetett! Óriási hajrával a Fradi egyenlített és következett a kétszer tíz perces hosszabbítás. Az FTC történetében ez a találkozó volt az első hosszabbított meccs... „Amit azután a 90 perc után az FTC mutatott, az a tűz és lelkesedés, az a párját ritkító energia és ambíció amellyel végigküz- dötte a kétszer tíz percet, feltétlenül érdemessé tette a magyar bajnokcsapatot a győzelemre. Szinte félelmetes volt a szédületes iramban végigjátszott húsz perc. Az FTC tehát a bécsieknek is bemutatta a híressé vált finisét, és a végén megsemmisítő fölénnyel söpörte el a bécsi csapatot. Az FTC a 6-4-es győzelem folytán megnyerte a bécsi Morgen lap által kiírt értékes ezüstserleget, a játékosok pedig igen ízléses aranyérmeket kaptak." Az aranyérmek akkori értéke kb. 40 korona - tetemes összeg volt. Azok a játékosok, akik a bécsi meccsen is játszottak, még egy ezüst emlékérmet is átvehettek. Még egy meccs utáni érdekesség: a nagy győzelem után az alkonyi fényben vagy 3000 szurkoló gyufát gyújtott s az „öröm- tüzek” fénye mellett éltették a kedvenceket... Fradi-fúzió Érdekes hír röppent fel 1913 októberében: a Terézvárosi Torna Club anyagi csőd miatt fuzionál az FTC-vel, s az új név FTTC lesz! A Sporthírlap kommentátora helyesen ítélte meg a helyzetet: „Rájönnek előbb-utóbb, hogy fantasztikus álmokat kergetnek. Mert be lehet olvadni az FTC-be, de fuzionálni vele, nem, az nem megy, de nem is történhetik meg, mert ez ellen már az FTC tradíciók tiltakoznak. Sőt ha ez sem volna elegendő, tiltakozna ellene az egész sporttársadalom. Az FTC már annyi dicsőséget szerzett a magyar sportnak, hogy tovább is érintetlenül kell maradnia a három betűjének. Nem hisszük, hogy a Ferencvárosi Torna Clubban egyetlen ember is akadna, aki szívesen látná a névváltozást. Sőt inkább hisszük, hogy inkább lemondanak a TTC-ről, semhogy az FTC nevét megváltoztassák." így is történt! A bajbajutott TTC-n végül az MLSZ segített egy jelentős kölcsönnel. A Fradi francia-spanyol túrája 1913 karácsonyán a Fradi története során először Párizsban vendégszerepeit. Bokáig érő hóban játszottak és fölényesen győzve „hódították" meg a franciákat. (FTC—Red Star 7-0, majd karácsony másnapján FTC—Párizs válogatott 5-1). Az első párizsi mesterhármasunk egyébként Schlosser nevéhez fűződött. Slózi a túráról - amely spanyol földön folytatódott - kis túrajelentést is publikált. íme a görbelábú futballpri- madonna írása a történtekről, érzéseiről: „A mi mostani túránkat igen nagy örömmel fogadtuk. Párizsban már voltunk egynéhányan - a válogatott csapattal - mindazonáltal mi is szívesen láttuk viszont a sikk és elegancia városát, nem szólva azon barátainkról, akiknek ebben először volt részük. A spanyol kirándulást is nagy érdeklődéssel vártuk, mert nemigen tudtuk, hogy Spanyol- országban is futballoznak és kíváncsiak voltunk, hogy mily erősek lehetnek a spanyol csapatok. Emellett igen sok szépet hallottunk San Sebastianról, és Bil- baóról is, ahol játszani kellett. Mondhatom, hogy nagyon meglepett bennünket a spanyol csapatok fejlettsége s bár most még a kezdet-kezdetén állnak, de három-négy év múlva már hallatni fognak magukról. Kissé túlerősen játszanak, ezt annak tulajdonítom, hogy a spanyol közönség, mely fanatiku- sabb mint a pesti, ölni képes a csapatáért, és felizgatja a játékosokat. Láttuk ezt az utolsó találkozásunk alkalmával is, amikor Weinber összeszaladt a bilbaói bal szélsővel és az megsérült A publikumnak ez volt a kedvence és sérülését nagyon fájlalta. Amiért azután revánsra buzdította a bilbaói játékosokat, akik közül a balszélső bátyja, aki ugyanott centerhalfot játszott, W'emberrel való legközelebbi összefutásnál őt megütötte. Pár perc volt ekkor már csak hátra, de a publikumot már ez sem tartotta vissza és betódulta pályára, ahol két pártra oszlottak és alaposan összekaptak. Amilyen hamar megharagudtak, azután olyan hamar ki is békültek. Este a banketten már szoros barátságot kötöttek velünk. A spanyol nagyon vendégszerető nép, eltekintve a fenti incidenstől, amely azonban inkább futballfanatizmusból
