Fradi újság (1997)
1997 taavsz / 8. szám
I FRADI ÚJSÁG Útban a Centenárium felé szénakazal távolságával becsülte meg. Az első kazal éppen 60 mire volt... A csodálatot érdemlő sportfanatikust nemcsak az egyház hatóságai, hanem a falu népe is lenézte, s kijelentették, hogy „olyan lelkésznek a kezéből, aki a rúd hajigálásánál minduntalan a kezébe köp, nem fogadjuk el az úrvacsorát..." Nos, ezek a kezek jelentették az FTC-nek az első olimpiai érmet! 1912. július 10-én a stockholmi olimpián tornában svéd és német rendszerben külön-kü.ön versenyt rendeztek. A magyar csapat ugyan az elavultabb német rendszer szerint tornázott, de csapatunk nagy sikert aratott, s végül ezüstérmet nyert. Ebben a csapatban helyet kapott Háberfeld Győző, az FTC tornásza is. Ezüstérme az FTC történetében az első csapatban szerzett érem. * A többi FTC-sportoló számottevő eredményt nem tudott elérni. Talán még a labdarúgókat illeti dicséret, hogy az angoloktól elszenvedett 7-0-ás vereség után is talpra álltak és a svédek által rendezett vigaszdíjat megnyerték. (A díjat, egy gyönyörű serleget, nem is svéd, hanem egy dán milliomos ajánlotta fel...) A vigaszdíj két mérkőzésén - Svédország és Ausztria ellen - a magyarok összesen 6 gólt szereztek. Ebből ötöt a fradisták - Schlosser 4, Pataki - értékel! Vízilabda-válogatottunk, bár „nagy nevekből” állt, de az egység hiánya miatt sikertelenül szerepelt. Fazekas Tibor az egykori eseményekre így emlékezett - a hetvenes években:- A sikertelenség legfőbb oka a nehéz pénzügyi helyzettel magyarázható. A világ egyik legjobb vízilabda csatárát Wenk Jánost, a kapuba állították, mert helyet akartak adni két úszónak is - akiket csak így tudtak kivinni az olimpiára. Mivel csak mellékesen vízilabdáztak, természetesen nem tudtak a csapat megszokott játékstílusába beilleszkedni. Ha a teljes FTC-t küldték volna ki, szinte biztosan olimpiai siker született volna, hiszen ebben az időben a világ egyik legjobb klubcsapata az FTC volt. Megjegyzésül csak annyit, hogy az FTC a következő évben legyőzte a világ legjobbjának számító, olimpiai bajnokságot nyert angolokat is! Kerékpárban Király-díj, atlétikában új országos rekordok! A szépen fejlődő kerékpárszakosztály versenyén a Millenárison több, mint ezer néző jelent meg. Augusztus 11-én, az 1 km-es Budapest bajnokságért versenyt a 18 éves Szarnék Ferenc nyerte. Néhány nap múlva a Király-díjban is diadalmaskodott. A táv 1000 m volt, és a győztes aranyérmet és vállszalagot kapott... 1912. augusztus 25-én az Üllői úti pályán nemzetközi atlétikai viadalt rendeztünk. Két sportolónk országos csúcsot javított! Palotai Ottó a 800 m-es síkfutásban 1:57.4-es idővel győzött, de a célban nem állt meg, hanem tovább futott és a fél angol mérföldes távnál kifeszített célszalagot is új magyar csúccsal nyerte (1:58.4). Kóczán a finn Saaristo mögött második lett, de 56.76 m-es eredménye országos rekordot jelentett. Érdekesség, hogy az atlétikai versenyen indult az FTC egész labdarúgó-csapata is! A 4x100 m-es váltó futást az FTC futballistái (Payer, Bródy, Weinber, Koródy) nyerték a KA0É és a Tatabánya labdarúgói előtt. A verseny után az FTC-Tatabánya országos futball- döntőt tervezték, de az MLSZ ekkor már törölte a találkozót, a vidék bajnoka hivatalosan nem mérkőzhetett, a Tatabánya azonban barátságos jelleggel is játszani kívánt a híres ferencvárosiak ellen - és a találkozó létrejött. Az atlétikai versenyen részt vett fradisták csak 8 emberrel kezdték a játékot, de így is hamar 3-0-ra vezettek. A túlságosan is barátságos találkozót a 60. percben sötétedés miatt a játékvezető lefújta. Az FTC 4-3-ra győzött... Fölényes győzelem Becsben 1912. október 20. Bécs: Wiener AC-FTC 0-6! „Fenomenális volt az FTC csapatának összmunkája. A legnagyobb elismerés a csatársort illeti, amely Borbás helyén Tóth-tal legszebb teljesítményeinek egyikét produkálta. A halfsorban Blum remekelt. Komár, aki egyébként kitünően bíráskodott, a második félidőt tévedésből csak az 53. percben fejezte be." A ráadás nem sokat változtatott - ez a mérkőzés már jóval korábban eldőlt. Talán éppen a második félidő elején, amikor Schlosser hat perc alatt három gólt rúgott! A Nyugati pályaudvarra érkező csapatot kétezer ünneplő szurkoló fogadta. Ekkor a labdarúgás nagy népszerűsége abban is megnyilvánult, hogy az ifjú hölgyek(!) is futballozni akartak! Hogy hol? Természetesen az FTC-ben! A Sporthírlap részére egy B. Sárika nevű hölgy meg versikét is írt, a címzés pedig Malaky Mihálynak, az FTC futballvezérének szólt: „De szeretnék Malakyval beszélni, De még jobban az FTC-be belépni, Megmondanám Malakynak magának Lányokat is, lányokat is vegyen fel ő tagjának." B. Sárika már valószínűleg az égi futballpályán játszik - biztosan fradistaként... Kedves, és sporttörténeti soraival azonban örökké velük marad... Hölgyfutball - 1912! Befagyott a teniszpálya... A fagy beálltával 1912. december 22-én elhatározták, hogy a téli hónapokra a teniszszakosztály tagjai (75-en) jégszakosztállyá alakulnak. Felöntötték a teniszpályákat és még állandó jég- és teniszmestert is alkalmaztak a tagok irányítására. Fáncsi Józsefnek hívták, aki szíwel-lélekkel végezhette munkáját, hiszen a Fáncsi család ezután több, mint hatvan éven át a pályán lakott a tribün alatti szolgálati lakásban. Fáncsi Józsefet fia, Fáncsi Ferenc követte, egészen 1975-ben történt nyugdíjba vonulásáig! Feri bácsi volt az Üllői úti pálya ezerkezű, Fradi-szívű mindenese... A legifjabb Fáncsi-generáció pedig az FTC ifi, majd felnőtt bajnokcsapatának volt a tagja a hetvenes években. Az, hogy a második Fradiévkönyv a birtokunkban van, Fáncsi Feri bácsinak köszönhetjük, hiszen ő őrizte azt évtizedeken át... Most az 1913-ban kiadott FTC-évkönyvből idézünk jó néhány sporttörténeti dokumentumot. Ez biztos, hogy hiteles... Dr. Kenéz Béla: 1908 óta évkönyvünk nincs! Azon elv vezérel, hogy az elmúlt esztendők eseményei közül, amelyek mélyebb nyomokat hagytak hátra, s az egyesület fejlődését, sportjelentőségben való gyarapodását különösen előmozdították - azokat felidézzük. Előbb azonban emlékezzük az alapításra... Az alapítás munkáját alig egy páran végezték. Egyéb fegyverük és eszközük nem volt, mint a sport iránti lelkesedés, amely nem egy szalmaláng fellobbanásával múlt ki, hanem azon fanatikus hitből nyert táplálékot és folytonos lendületet, hogy itt a kerületben a polgárság körében a sport meghonosítása és a társas élet fejlesztése céljából egy sportegyesület alapíttassék, amely magába foglalja az egész kerület társadalmát. Derék apáknak, derék fiai egyesültek itt, akika józan életmód és serény munka mellett edzett lélekkel és tettel fogtak az alapítás munkájához. Nem múlt el pár év az alapítás után amidőn a zöld-fehér színek a mérkőzéseken, a versenyeken, föl-föl tünedeztek. A matcheket látogató közönség hamar megismerte a ferencvárosi fiúk fürgeségét, páratlan leleményességét, szívósságát, amellyel a zöld-fehér színeket mind gyakrabban győzelemre segítették. Az idő múlásával működésünk mindinkább kibővült. A testedzés különböző ágaira terjesztette ki egyletünk működését s minden téren rohamos fejlődés mutatkozott. Ekkor született meg a gondolat, mint önkéntelen szükség, a clubnak olyan otthont teremteni, ahol a testedzés sokféle ágát a legintenzívebben gyakorolhassák. A club történetében kiválóan jelentős szerep jutott e vezéreszmének, amely több éven át foglalkoztatta a vezetőséget. Az 1908. évben a székesfővárostól pályaépítésre kért területet az Üllői úti Honvéd gyalogsági laktanya mellett - úgyszólván - abban a pillanatban ragadta el tőlünk a katonaság, amikor a székesfőváros tanácsa már éppen nekünk akarta adni. Ezzel a telekszerzési akciónk némi halasztást szenvedett s a székesfőváros mérnöki hivatalának jóindulatú támogatása mellett azonban nemsokára találtunk más telket, mégpedig jobbat az előbbinél, a mostani Üllői úti sportpályánk területét. Ezt 1909 június havában engedte át részünkre a székesfőváros tanácsa. Meglévőn a telek, a club most már minden igyekezetével a megépítéshez szükséges meglehetősen nagy tőke összehozásán fáradozott. Iparkodtunk a ferencvárosi polgársággal még szorosabb összeköttetést létesíteni. Részt vettünk a polgárság társadalmi, jótékonysági és minden közérdekű mozgalmában. Viszont mi is iparkodtunk a polgárság érdeklődését felkelteni, s őket sporteseményeink buzgó látogatásának megnyerni. Ez a szoros összeforrottság eredményezte aztán, hogy amikor fennállásunk tizenegyedik évében egy nagyarányú sporttelep létesítése végett a székesfővárostól a szükséges területet megkaptuk, fölhívásunkra a polgárság áldozat- készségének igazán impozáns jelét adta. Rövid idő alatt oly összeg állt rendelkezésünkre, amelyre támaszkodva megkezdhettük építkezéseinket. Bizonyos meghatottsággal fogunk majd emlékezni az első kapavágásokra, melyek nyomán új élet, új virágzás fakadt... Dr. Springer Ferenc nélkül clubunk még mindig a kishitű ter- vezgetések idejét élné. Elnökünk fáradhatatlan energiájára volt szükségünk, hogy megküzdhessünk a nehézséggel. Külön kell megemlékeznünk Dr. Bárczy István polgármesterünk, tiszteletbeli tagunk hathatós támogatásáról, mellyel pályaépítési akciónkat elősegítette. Új pályánk, valamint annak fölépítményei Mattyók Aladár mérnök, a Ferencvárosi Verseny- pálya Részvénytársaság műszaki igazgatójának tervei szerint készültek. A pálya megnyíltával 3000 néző befogadására épült nagy tribün, 4000 néző részére épült vasbeton lépcsőzet és 10 000 néző részére készült - kis részben
