Fradi újság (1997)

1997 tavasz / 3. szám

8 FRADI ÚJSÁG Útban a Centenárium felé Új sorozatunkban régi-régi ferencvárosi esemé­nyek elevenednek meg a kezdetektől időrendben haladva az FTC Centenáriuma felé. Valamennyi szakosztályunk érdemleges vagy érdekes esemé­nyeit villantjuk fel, természetesen a terjedelem adta lehetőségeken belül. Ezért is döntöttem úgy, hogy amik a Fradi-futballévszázad c. könyvben már két kiadásban a közelmúltban megjelentek, nos azok­ról nem - de más futballérdekességekről, kevésbé ismert történetekről megemlékezünk. Centenáriu­mig tartó sorozatunk harmadik részét olvashatják. Legyőztük az első magyar bajnokot Labdarúgásunk kezdeti szaka­szában a Budapesti Torna Club szinte egyeduralkodó volt. Könnyedén nyerték az első két bajnoki címet, 1901- ben és 1902-ben. 1903-ban azonban nagy meglepetésre az FTC már elhódította az elsőséget. De! A zöld-fehérek akkor még képtele­nek voltak a BTC legyőzésére. A nagy fordulat 1904. február 21- én a Millenárison történt. „A BTC az FTC-vel szemben megőrzött verhetetlenség nimbuszával ál­lott ki a küzdőtérre, az FTC pedig azzal az erős akarattal és elszánt­sággal lépett a porondra, hogy a tradíciót megszakítsa. Az FTC- nek sikerült az, amit akart, meg­verte, mégpedig nagy fölénnyel verte a BTC-t. Feljegyzésre mél­tó, hogy az első félidő első fele emlékezetes marad sokáig, olyan klasszikusan szép volt. A heves tempónak azonban mindkét csa­pat megadta az árát, mert attól kezdve nagyon lanyhult a játék­kedv. Az esett gólokat - az első félidő 18. percében, valamint a második félidő 10. percében ad­ták a ferencvárosiak. A BTC pe­dig egy góllal sem szomorította ellenfelét..." A Fradi 13-0-ra győzött! A folytatás is kitűnően sike­rült: FTC-Fó'v. TC 13-0! „Az első félidőben még vala­hogy ellenállt a Főv.TC a ferenc­városiak szorongatásainak, a második félidőben azonban te­hetetlennek bizonyult az FTC ki­tűnő csatáraival szemben. A gó­lok lövésében mindegyik ferenc­városi forward kivette a maga ré­szét: Weisz és Braun 3-3, Po- korny, Borbás, Kovács 2-2 gólt rúgtak. A tizenharmadiknak pe­dig Bródy volt az okozója. Az FTC most áll formája tetőpont­ján, csatársora összjáték dolgá­ban még sohasem produkált ilyen kiválót." Bécsi dicséret... A hazai győzelmeket követően nemzetközi siker után is áhítozott az egyre gyarapodó ferencvárosi tábor. Fia az eredményben nem is, de a játékban már mutatkoztak kedvező jelek. 1904. március 30- án az FTC a Wiener AC vendé­geként Bécsben vendégszerepeit. Ez volt az első alkalom, hogy a zöld-fehérek tudását külföldön is elismerték! „Az idei nemzetközi mérkőzé­sek során úgy ránk nézve, mint a bécsiekre nézve is a legérdeke­sebb mérkőzés a múlt vasárnap volt, amely Bécsben a fenti két egyesület közölt folyt le Magyar- ország és Ausztria bajnokcsapa­tai állottak szemben, így mindkét részről különösen fontos volt a küzdelem. Jóleső érzéssel re­gisztrálhatjuk azt a tényt, hogy a magyar bajnokcsapat nemcsak megállotta helyét, hanem játéká­val kivívta magának azt - amit még eddig magyar csapatnak nem sikerült - hogy a bécsi sportsajtó a legjobb bécsi csa­pattal egyenrangúnak ismerte el." A Fradi 2-1-es veresége elle­nére sikert aratott és nem tudni, hogy mi lett volna az eredmény, ha az FTC a játékidő nagy részé­ben nem tíz emberrel játszik. Borbás ugyanis 1-0-ás ferenc­városi vezetésnél megsérült és csak a II. félidőben tért vissza - bicegve a pályára... Az első „aranycsapat” Ezüstlabdája Az FTC az Ezüstlabda-döntő- ben a MAFC ellen 3-2-re győ­zött és másodszor is elhódította az értékes trófeát. A játékosok ér­tékelésénél különösen a fedezet­sor-Gorszky, Bródy, Lissauer — kapott kedvező kritikát: „Csak a fedezetsor üti meg a támadás klasszisát, nincs magyar csapat, amelyben a fedezetek oly helye­sen fognák fel hivatásukat, s oly ésszerűen felelnének meg szere­pük követelményeinek, mint az FTC-nél." Gabrovitz Emil volt a házibajnok 1904 júnusában nagy érdek­lődés mellett rendezték meg az FTC teniszezői a házibajnoksá­got. Ezúttal is Gabrovitz Emil re­mekelt: három számban is első volt! (férfi egyes, férfi páros, ve­gyes páros). Fradisták a vízben 1904. július elsején az FTC vezetősége nevezte a vízilabda­csapatot az első bajnokságra. Az alakulgató csapatot Balogh Flugó vezetésével hozták létre. A társa­ság a tétényi holt Dunaágban szorgalmasan gyakorolt - és várta a bemutatkozást. A MUE Városligeti tavon ren­dezett úszóversenyén két fiatal tehetség képviselte új szakosztá­lyunkat. A 200 yardos junior ver­senyben Horváth Károly a 2. he­lyen végzett, míg a kezdők 100 yardos versenyét Erdős Miksa nyerte. Erdős elindult a siófoki úszó­versenyen is. A versenyt a Sió­csatornában rendezték és Erdős megnyerte a 200 yardos számot. Ugyancsak nagy sikernek számí­tott Váczi Imre 100 yardos mell­úszó győzelme. Váczi ezzel a si­kerével az első FTC-úszó aki fel­nőtt versenyen győzött! (1904. augusztus 3.), A Balaton Úszó Egylet verse­nyén - a Római fürdőben - el­indult az FTC első úszóváltója: Váczi Imre, Nágelbach Mihály, Erdős Miksa. A „staféta úszás­ban” (mell, hát, gyors) az FTC a 3. helyen végzett. A versenyen egyébként időt nem mértek... 1904. augusztus 21-e az első nemzetközi FTC-úszósiker nap­ja! Váczi Imre a 120 méteres mellúszásban nagy fölénnyel nyerte a Vöslauban rendezett versenyt (1:57,8). Az első olimpikonunk lehetett volna... 1904 nyarán az olimpiai ki­küldetésért atlétikai számokban sorra rendezték az úgynevezett próbaversenyeket. Elindult ezen a leggyorsabb magyar labdarúgó Borbás Gáspár, az FTC váloga­tott balszélsője is. A 200 m-es síkfutás döntőjében több méter előnnyel győzött. A 100 m-es síkfutás döntőjében pedig az egész magyar élgárdát legyőzve 12 mp-es idővel ért a célba! Az akkor nagy feltűnést keltő ered­ményekre és eseményekre idős korában Borbás így emlékezett vissza:- Jó futó voltam és ezt a lab­darúgásban igyekeztem felhasz­nálni, de atlétikai versenyzésre nem gondoltam. Malaky Mihály, a ferencvárosi futballisták főnöke vett rá, hogy induljak a St. Louisi olimpia előtt rendezett próbaver­senyen. Megpróbáltam, Schu­bert Ernő többszörös bajnok adta kölcsön a futócipőjét. Rajtgödröt nem csináltam, nem értettem hozzá, álló starttal indultam a döntőben is. Az abszolút rossz rajt miatt a 200 méteres verseny­ben mintegy méternyit veszítet­tem, de a hátrányt behoztam, több méterrel vertem a második­nak befutó Wetzel Györgyöt. A célszalagot úgy szakítottam át, hogy ő lemaradt a fotóról... Másnap a 100 méteren Mező Bé­lát és Schubert Ernőt megelőzve győztem. Ezután elmentek apám­hoz, kérték, engedjen el St. Lou- isba.- Menjenek longamétázni - dörmögött apám - a fiú pedig ta­nuljon inkább... Talán ha Borbás papa nem ilyen szigorú, ma már dicseked­hetnénk az ifjú Borbás Gáspár olimpiai kiküldetésével, s talán helyezésével, érmével is. A hazai eredmények alapján ugyanis még éremesélyesnek is számított az olimpián! Az FTC első spor­tolója - igaz 8 év elteltével - mégis atléta, a gerelyvető Kóczán Mór lett... Vízilabdában tucattal kezdtünk Az első magyar vízilabda baj­nokság küzdelmeit 1904 szep­temberében bonyolították le. Az ősz eleji enyhébb időjárásban megszűnt a vízipóló iránti ellen­séges érzületű viselkedés, ame­lyet a fürdővendégek a labdával fröcskölő vízipólózókat egész nyáron illették. A Császár uszo­dában a vízipólópályát kereszt­ben rögzítették. Jóllehet a ma­gyar vízilabdasport ekkor már is­merte a hálós kaput, az 1904-es bajnoki mérkőzéseket nem hálós kapukkal játszották le, hanem csak a kapukeretekkel, amelyeket a medence falához erősítettek. Ez persze nem volt ideális megol­dás, sokszor vitatkoztak egy-egy gólon. Sajnos a fradistáknak nem volt min vitatkozni... Az el­ső bajnoki mérkőzés (1904. szeptember 3.) ugyanis ezt az eredményt hozta: Balatoni Úszó Egylet-FTC 12-0! A „Balaton"

Next

/
Oldalképek
Tartalom