Fradi újság (1997)

1997 tavasz / 5. szám

7 FRADI ÚJSÁG Rákos 940, Hergéth 920, Molnár 919, Mocsinka 910, Szabó Gy. 829, Szabó S. 872. FTC-Szeged 6-2 Lovász 424, Juhász 449, Fehér 404, Szilassy 374, Tóthné 449, Ko- vácsné 462. Szeptember 29. Székesfehér­vár: Videoton—FTC 0-2 G: Kuznyecov, Zavadszky Szeiler—Telek—Kuznyecov, Milo- vanovics, Limperger-Páling, Miriu- ta, Nyilas, Nagy N. - Zavadszky, Horváth Cs: Szűcs, Jagodics, Nicsenko A közönség vastapsa és üdvözlő kiáltásai köszöntötték a melegítés­hez kifutó fradistákat. Hja, a Fradi to­vábbjutott az UEFA Kupában - és ezt még a fehérváriak is megtapsolták. Az első félóra kiegyenlített játékot hozott, majd a 30. perc már gólt is. Kuznyecov vagy 30 méterről - mondhatnánk úgy is a „tajgából" lőt­te bombagólját. Félidőben a Fradi ez­zel vezetett. A második játékrész kez­dete viszont igen csak „csúszott" - tudjuk, tv-reklám is van a világon. Még megélhetjük azt is, hogy példá­ul az esetleges 11-est nem lőheti a já­tékos addig, amíg a reklám lement a tizenegyest megelőző fél percben... Ezen a Vidi—Fradi mérkőzésen nem volt még 11-es gyanús eset sem. Volt viszont még egy kései (84. perc) Fradi-gól, amelyet Zavadszky szerzett. Varga: - A Videoton az első fél­időben erőteljesen támadott, játéko­saim több egyéni hibát követtek el. Szerencsére Kuznyecov gólja a leg­jobbkor jött. A második félidőben már pontosabban futballoztunk, tak­tikusan, jól játszottunk, és újabb góllal biztosítottuk a szerintem meg­érdemelt győzelmünket. Október 2. Dunaszekcső: Duna- szekcső-FTC 1-0 MK Szeiler—Hrutka—Kuznyecov, Szűcs-Arany, Jagodics, Touati, Nagy N.-Horváth, Nicsenko, Za­vadszky Cs: Haselbach, Telek, Miriuta Dunaszekcső 2500 lakosú Duna- parti városka. A meccsre kétezren vol­tak kíváncsiak! A pálya kb. Gellért­hegy magasságban helyezkedik el, szőlőhegyek közötti göröngyös, erede­ti füvű talajon. A mérkőzésre mindent építettek, szépítettek-de volt amit hi­ába terveztek. Egy nagy sörsátrat kí­vántak emelni - szponzor is volt és minden meccsre jövő fradistát egy korsó ingyen sörrel vártak volna. Az önkormányzat nem hogy ezt nem en­gedte - de az egész településre ki­terjedő szesztilalmat rendelt el. A rendőri erők felvonulása a mérkőzés előtt már-már nemzetközi kupa­meccs készültséget sejtetett - majd­nem hogy a nézők helyét vettékel... Szóval alapos melléfogások - személyes helyi ellentétek, tisztség- viselők lemondásai vezették be a Fradi szekcsői szereplését. Ami a mérkőzést illeti: fáradt Fra­di támadgatásai az egyik oldalon - csupaszív, lelkes NB lll-as csapat a másikon. A Fradi négy kapufája és egy káprázatosán védő bizonyos Gill nevű kapus, no és a helyiek gólját szerző Pankovics - ezek eredmé­nyezték a szekcsői csodát. Volt meccs közbeni mikrofonos buzdítás is... („Azt a szentségit, de gyönyörű szekcsői támadás volt!" vagy a ka­pusuk bravúros védésénél „Norbi, te isten!” „Még öt perc fiúk, bírjátok kil") Mindezeket Pazaurek Dezső, az Aréna étterem tulajdonosa konferál­ta, aki azért nemcsak lelkesedésével, hanem vendégszeretetével is kitett magáért. A meccs után mindkét csa­patot meghívta az Arénába egy bő­séges és választékos vacsorára. Né- dó Péter, a klub akkori elnöke mon­dott pohárköszöntőt (azóta már le­mondott), majd Kispál Tibor, a csa­pat főszponzora is üdvözölte a szek- csőiek számára felejthetetlen mérkő­zés résztvevőit. Fradi szempontból három „első" született a szekcsői „stadionban":- Varga Zoltán edzősége alatt először kapott ki a Fradi.- Haselbach először szerepelt az FTC csapatában díjmérkőzésen.- A Fradi 97 éves története során először játszott díjmérkőzést Duna- szekcsőn... Népliget: FTC-USK Praha (cseh) 63-64 Ronchetti Kupa Béres 4, Új­vári 12, Seres 22, Bíró 3, Károlyi 8 Cs: Hagara 2, Dénes 4, Papp 8 A Fradi félidőben 34-33-ra veze­tett, de sajnos a végelszámolásnál a cseheknél mutatkozott az egypontos fölény. Igaz volt olyan időszaka is a meccsnek, amikor a Praha már 15 ponttal vezetett... Azután hat perc alatt egy pontra apadt mindez és 14 másodperccel a vége előtt még egy triplakísérlet is adódott a mieink előtt. Csak kétpontos kosár lett be­lőle - no és egygólos vereség... Népliget: FTC-Szolnoki VSE 16-10 Pelle-Székely 2, Péter 1, Lontay, Nagy S. 2, Matajsz, Kiss 3, Dodog 2, Kardos, Hesz 3, Steinmetz B. 2, Stainmetz Á, Balogh 1. Godova Gábor edző: - Bosszús vagyok, mert sok gólt kaptunk és rengeteg helyzetet kihagytunk. Havasi Mihály lemondott a Ma­gyar Hivatásos Labdarúgó Ligában viselt tisztségéről is. Helyére az FTC szakosztály-igazgatójának kinevezett Novák Dezsőt delegálták. Október 5. Székesfehérvár: Ika­rus KC-FTC 59-102 Bíró 2, Károlyi 29, Hagara 7, Se­res 13, Béres 20. Cs: Dénes 19, Papp 7, Kosjár 5, Fekete, Farkas Tursics Sándor: - Játékelemeket gyakoroltunk, erre jó volt ez a mér­kőzés. A támadójátékunkkal így sem vagyok teljesen elégedett... * Népliget: FTC-DVSC 33-16 Farkas-Kántor, Tóth, Kökény 4, Győrffyné, Kertész 5, Takács 6 Cs: Hoffman, Szarka 1, Fiedler 6, Kovászá­nál. Lőwy 1, Brigovácz 8, Pásztor. A rangadó biztos Fradi-sikert ho­zott. A lendületes, de sok hibával tar­kított játék láttán, hol tapsolt, hol bosszankodott a közönség, amely zöld-fehérbe öltözött része végig sportszerűen bíztatta Kertészéket. Kökény a védekezésben és támadás­ban egyaránt vezéregyénisége volt a bajnokcsapatnak. Egyébként Kökény sporttörténeti gólt lőtt. Az FTC 16. gólja után a műsorközlő bemondta: „Ez volt a Fradi női csapatának tör­ténetében a tizenötezredik bajnoki gól!" Aki mind a 15 ezer gólt látta és a statisztákat vezette, a szakosztály legendás egyénisége - Elek Gyula... Visszatérve a Fradi-gólzáport ho­zó mérkőzésre a hajrá 30—11-nél kezdődött el, és a zöld-fehérek játé­kát innentől végigkísérte a lelkes kö­zönség kórusa: „Játszik a Fradi!" „Szép volt lányok!" Németh András: - A második fél­időben csapatom teljesítménye megközelítette azt, amit elvárok. Ek­kor a lányok bebizonyították, hogy kirobbanó formában vannak. Balatonfűzfőn a ferencvárosi Gáspár Zsolt nyerte az 50 m-es gyorsúszásban rendezett nemzetközi sprintversenyt. (24.66) Az 50 m-es hátúszásban másodikként ütött a célba. Október 6. A Fradi ezúttal vil­lanyfényes pályaavatóval írta be ne­vét a futballtörténelembe. (Büki TK- FTC 0—2) Az NB lll-as Büki TK mint­egy 6 millió forintért - egy német cég révén - rövid idő alatt villany- világítást varázsolt a híres fürdőhely kis stadionjába. Közel négyezer (!) néző előtt futottak ki a csapatok, a barátságos, ám a helyieknek mégis jelentős mérkőzésre. A kezdőrúgást Szidoly Lacika, a helyi klub szpon­zorának ifjú gyermeke végezte. Az el­ső büki villanyfényes gól ukrán „származású" (Nicsenko), míg a má­sodik Milovanovics révén szintén „idegenajkú"... A játék egyébként könnyed, sportszerű volt, helyzet mindkét ol­dalon bőven adódott, de a kapusok mindkét csapatban bravúrosan véd­tek. Az ünnepi hangulat végig tartott, hiszen itt elsősorban ez volt a cél. „Csak a Fradihoz kötődöm” Mint minden gyermek, szerettem sportolni, legfőképpen a labdarúgást. Erzsébeten, ahol laktam, a Klapka utcában volt egy kis egyesület, az ETSC, amelynek a játékosa voltam. Az utcánkban volt a pálya, a házunktól kb. 100 m-re. Mi, gyerekek, mindennap reggeltől estig rúgtuk a labdát. Amolyan rongylabda volt, amit harisnyából készítettünk, később vettem egy úgynevezett fűzős bőrlabdát. Közel volt egy kis tó, a Kakas-tó, amely minden télen befagyott, így az összes gyerek megtanult korcsolyázni. Biciklizni is tudott mindenki. Erzsébeten jártam polgáriba, a Kálmán utcába, ott alakítottam egy osz­tálycsapatot. Különböző osztályokkal és iskolákkal játszottunk. Minden esetben előre lekötöttem a pályát, amelyért fizetni kellett. A játékosok adták össze a rájuk eső részt. Később az ifjúságiban játékos-kapitány lettem. Minden héten sorsolás szerint, különböző csapatokkal játszottunk. Az egyik barátom az FTC amatőr csapatában játszott, az első csapatban. Hívott engem is, így kerültem az FTC-be. Természetesen előzőleg több edzőmérkőzést játszottam különböző csapatokkal. Akkoriban volt egy kö­zépiskolai bajnokság. A mi edzőnk a híres ifjúsági edző, Zsazsa bácsi volt, aki mindig nagyon hangosan kiabált velünk a nézők előtt. Egyszer nagyon megsértődtem és lementem a pályáról. Burger intéző kísért ki és kérte, hogy jöjjek vissza. Egy vasárnap - mindig délelőtt játszottunk - egy nagyon jól sikerült meccsen hatalmas gólt rúgtam. Akkor délután bemutattak az FTC elnöké­nek. Híres, nagy csapat volt a Fradi (Hungler, Takács, Amzel stb. majd jöttek dr. Sárosiék). Néhány meccset játszottam, aztán kimentem Svájcba. Fél évig voltam Berben, majd a nagy világgazdasági válság idején 8 napon belül el kellett hagynom az országot. Erzsébeten télen kezdőmeccset játszottam. Egy beadott labdára ugrot­tam, amikor elestem a jeges talajon. A könyököm tele lett apró szilánkok­kal, ami elfertőződött, sokáig beteg voltam. Anyám, aki osztrák származású volt és nem beszélt jól magyarul, így kért a sérülés után: „Tgyula, hatyd abba, nem vaty Csikós, meg dr. Sárosi! Neked van jó szakmád, azzal foglalkozz!” Megfogadtam anyám tanácsát és abba is hagytam a focizást. A Kis-Duna mentén a Somod) csónakházba jártunk evezni, teniszezni és a labdarúgást is gyakoroltuk. Úgynevezett „buli” meccseket rendeztünk, amelyekre meghívtuk dr. Sárosiékat is. Játszott Csikós, Titkos, Kálmán és Balogh Sándor, aki szintén erzsébeti volt. Amikor Csikósnak két gólt rúgtam, kérték, hogy kezdjek újra játszani. Erzsébeten volt egy NB lll-as csapat, amelynek én lettem az ügyvezető elnöke, ameddig meg nem kaptam a katonai behívómat. Aztán kikerültem az orosz frontra, itt is játszottam a katonai válogatottban a németek ellen. Itt a himnuszunkat is eljátszották. Nagyon sok néző volt az orosz civilekkel együtt. Aztán következett a harc és a visszavonulás. 1945-től hadifogolyként a nikolajevi lágerben újból a magyar váloga­tottban játszottam egészen 1948-ig. Ennek köszönhettem, hogy kaptam „plusz kalóriát” (1 dl kását, 3 db kockacukrot), amely akkor az életet je­lentette. Egyszer kaptunk egy maréknyi apró, olajos halat is. Szerencsére nem tudtam megenni, mert aki evett belőle, másnap reggelre meghalt. Itt még csicskásom is volt. 1947-ben a Ferencváros Mexikóban volt túrán, amelyen kölcsönjáté- kosként részt vett Puskás, Szusza és Mészáros is. Onnan küldtek nekem egy üdvözlőlapot, gondolhatják milyen híre volt. Később New York-ból egy kis csomagot kaptam (konzerv stb.). Ezután ráírták a kartonomra, hogy amerikai összeköttetésem van. Ez is hozzájárult, hogy csak 1951-ben ke­rültem haza. Első utam a Fradiba vezetett, ahol akkor többek között Csikós, Mészá­ros, Csanádi Árpád játszottak. Az edző Urbancsik Gábor volt, akit jól is­mertem, hiszen ő is Erzsébeten kezdett játszani. Csikós Gyula a komám volt, én voltam a fia keresztapja, a lányának pedig Tátrai Sanyi. Akkoriban sokat összejártunk. Később a Fradi pártoló tagjaiból megalakult a Fradi Baráti Társasága, Mészáros József elnökletével, amelynek azóta is tagja vagyok. A mai napig természetesen sok Fradi-meccsre kijárok, de megnézem a többi meccset is. Érzelmileg azonban csak a Fradihoz kötődöm. Elek Gyula AVIS AVIS AVIS

Next

/
Oldalképek
Tartalom