Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 4. szám
6 FRADI ÚJSÁG Két esztendő két bravúr és hol van még a vége... Röpke időszak alatt igazi sikerhalmozó szakosztálya lett a Fradinak a női kosárlabda! A legelső évben Magyar Kupa: győzelem a négyes döntőben, majd országos ifjúsági bajnoki és kupa-küzdelem- sorozat: győzelmek, jelenleg pedig a bajnokságban verekedte be magát a gárda a fináléba! írásom pillanatában még nem tudni, hogy a BSE vagy a PVSK lesz-e az ellenfél, de a szakmai elvárásokat így is teljesítette, sőt túlteljesítette a szakág. Nem túlzás ez, hiszen az ifjúsági bajnokságban is vezetnek - újra - a zöld-fehérek és az OJK- ban is méltóak kívánnak lenni a tavalyi sikersorozathoz. A felnőtt gárda légiósok nélkül, fiatalokkal vágott a pontvadászatnak. Cél volt a legjobb négy közé kerülés a bajnokságban és kupában egyaránt, sőt helytállás a Ronchetti Kupában is. Utóbbiban a fiatal játékosok nem vallottak szégyent az erős nemzetközi csapatokkal szemben, a bajnokságban ugyebár döntőt játszanak - egyedül a Magyar Kupa, a soproni döntő sikeredett halványabbra! Az alapszakaszban parádésan kezdett a Fradi! 11 meccses győzelmi sorozat, ezenközben a BSE bravúros legyőzése, összeszedett védekezés és imponáló támadójáték jellemezte a csapatot. A sorozatban később becsúszott egy-két vereség (pld. Diósgyőr), de látható volt akkor is, hogy akarati tényezőkben, erőnlétileg „jól összerakott a csapat” és ez Tursics mester elvitathatatlan érdeme! A közvélemény a BSE, az állandó „ígéret” a fantasztikus légiósaira épülő Diósgyőr, vagy a bajnok pécsiek sikerére fogadott inkább, még akkor is, amikor szárnyaltak a zöldek! A két, mindenkire veszélyes soproni csapat pedig gyakorta összekuszálta az élboly állását. A rájátszásban azután a Zala Volán csupán könnyű „ujjgyakorlatot" jelentett Sereséknek, bár Tursics Sándor ezeken a mérkőzéseken is rávilágított mindig a hiányosságokra, ám jól tette, hiszen a DKSK-Borsodchem végső diadalra éhes egylete óriási falatnak ígérkezett. Mindehhez képest a gyönyörű, új FTC-csarnok lelkes közönsége magabiztos zöld sikernek tapsolhatott az elődöntő első meccsén: Újvári remekül irányított, Károlyi és Béres úr volt a palánk alatt és középtávolról egyaránt, a védekezés pedig „megfogta" az ellenfél ászait! A diósgyőri következő derbin is volt esély, ám egy párperces kihagyás „elvitte" a meccset. Budapesten újabb diadal, majd a 4. ütközetben ismét hazai siker: 2-2, azaz jöhet a mindent eldöntő találkozó! Telt ház a csarnokban, szépszámú vendégdrukker (róluk majd később) és idegesen kezdő Ferencváros! Az első 7 perc igazi rémálom, hisz 19-10 a vendégek javára! Kihagyott ziccerek, „levegős” védekezés, alig 30%-os dobóteljesítmény. Arbutina és Molnár villog a vendégeknél, míg Judy Mosley-t viszonylag jól fogja a Fradi. A játékrész második fele azonban a Fradié! Újvári „Nyuszi" egyre higgadtabb és eredményesebb és Béres is megkezdi a kidolgozott ziccerek kihasználását. Fokozatosan végül két pontra felzárkózik a zöld hölgykoszorú, ám a végén röpke figyelmetlenségek után 4 pontos vendégelőny, 33-37! A második félidőben Mosley és Arbutina ellenállhatatlan, a 22-23 percben 50-41 a diósgyőrieknek, de innentől hosszú hajrát nyit a Ferencváros! Összefogott és sokkal keményebb lett a csapat védekezése és középtávolról eredményesek a dobások: a 33. percben „csak 49-54”, majd Károlyi-pontok után Kosjár kosarával 3 perccel a vége előtt már a Fradi vezet: 57- 56! Innen már a rendkívüli akarattal küzdő Tursics-gárda nem veszíthet, konstatálja a lelkes zöldfehér tábor és így is történik: 61-58 a vége, jöhet majd a finálé! A diósgyőri vendégközönség közben „átmegy belsőépítészbe" és mindezt a pompás FTC-csarnok bánja. Törés és szaggatás perceken keresztül - mindez néhány gondolatra ösztökél engem: kérem, ha mindezt Fradi-szurkolók csinálnák... Debrecenben köpészuhatag, in- zultálás a női kézilabda-rangadón (büntetés semmi), most a „kosárlabdáért rajongó, intelligens és lelkes DKSK-drukkerhad" (idézet Király Sándortól, az ellenfél edzőjétől), vagy emlékezzünk az FTC-UTE futballrangadóra, ahol néhány zöld szék lett a gyújtogatás áldozata... szóval micsoda dörgedelmek lennének itt akkor, ha mindezt fradis- ták csinálták volna... Király mester ismét a játékvezetőket okolja (mint mindig, amikor veszít a csapata), míg Tursics mester visszafogott, mint egy skót nemes a pisztrángozáson: egy nagy lépést lépett a Fradi - így a döntőben bármi elképzelhető! Idézzük fel most a sporttörténelmi csata szereplőit, kalaplevéve tisztelegve a ferencvárosi hölgyek előtt, akik rövid ittlétük alatt a Magyar Kupa után a felnőtt Magyar Bajnokcsapat büszke címét is megszerezhetik! FERENCVÁROS-DKSK-Bor- sodchem 61-58 (33-37) Női bajnoki elődöntő 5. mérk. FTC: Újvári (10), Dénes (8), Seres (6), Béres (13), Károlyi (12). Csere: Hagara (2), Papp (6), Kosjár (4). Edző: Tursics Sándor, Gálos László. DKSK: Arbutina (17), Holiósy (6), Molnár (8), Mosley (13), Fodor (11). Csere: Orbán (3), Russai (-). Edző: Király Sándor, Áron Ba- lázsné Füzesi Péter Ahol a Fradi még mindig „csúcstartó” Az angolszászok hagyományőrző és -tisztelő emberek. Igaz ez az angolokra és skótokra éppúgy, mint az írekre avagy a walesiekre is! Wales leghíresebb és legsikeresebb klubja a Cardiff City pedig mindmáig megemlíti a klubkrónikában a hazai és nemzetközi labdarúgásban jegyzett legnagyobb klubdicsőséget ill. -kudarcot. Legnagyobb hazai győzelmük 1932-ben a Thames csapata ellen a II. ligában 9-2, míg kudarcuk 1926-ban az I. ligában a Sheffield Utd. elleni 2-11! A nemzetközi porondon az UEFA Kupában 5-0 a máltai Sliema Wan. ellenében, míg a legnagyobb nemzetközi vereség hazai pályán 1-4 a Ferencvárossal szemben a KEK 1974/75-ös kiírásában! A budapesti derbin a 25 000 néző eléggé döcögős kezdést látott a zöldektől, sok kihagyott helyzettel és 2-0-al a végén. A visszavágó azonban... a hazaiak 35. nemzetközi kupameccsén igazi „feketeleves" a derék cardiffi polgároknak: Takács, Szabó, Pusztai és Máté góljaira csak Dwyer válaszol, így a hüledező 10 500 néző előtt világraszóló diadalt arat az FTC. Jogos ez az emelkedett hang, hiszen például 1968-ban a KEK-elődöntőig menetelt a Cardiff, többek között a Real Madrid kiverésével! Otthonukban a Real skalpján kívül a Rangers, a Boavista, a Köln neve is fémjelzi, hogy a Ninian Park félelmetes aréna a látogatók számára. Fent említett gárdák is megtanulták ezt, és a Hamburg is keserves 1-1-gyei tudta csak „hozni" a kupadöntő felé vezető út mérkőzését! A Ferencváros és a Cardiff City között sok a hasonlóság. Nem csupán abban, hogy országuk legnépszerűbb csapatai, de a walesiek is 1899 májusában alakultak! 23-szor nyerték meg a walesi kupát és egyszer, 1927-ben, az Angol Kupát is. Eleddig walesi csapatnak nem is sikerült többször! A Fradi beceneve „zöld sasok”, míg a Cardiff City-t „kék madarak” (blue birds) néven becézik a drukkerek. A felújított Ninian Park (a képen) három oldalt fedett, kapu mögött nyitott lelátóin jelenleg 20 284 néző foglalhat helyet. Saját újságjuk van - akárcsak az FTC-nek -,.ez a Thin Blue Line. A stadion melletti klubépület falán pedig ott a megörökített FTC elleni eredmény is: jót is rosszat is elbír a történelem! Világhírű szurkolójuk a sokszoros bajnok és világbajnok Frank Bruno, valamint az egykori híres színész, Dean Fogarty és a rockzenésznőbó'l lett fotós Jeanett Jones! Leghíresebb játékosaik voltak: a 20-as, 30-as években Bould, Withe és Barman, valamint az FTC ellen is pályára lépő válogatott Murray, Shovers, Andersson. A jelenlegi futballigazgató, Kenny Hib- bit, ki egykoron a Wolverhampton csapatával játszott UEFA Kupa-döntőt - előzőleg kivervén a Fradi együttesét - 2-2 és 2-1. Jelenleg a Ninian Park nem tapsolhat oly fényes sikereknek mint egykoron - de immáron kitörölhetetlenül ott a Ferencváros emléke, emlékeztetvén a derék walesieket arra, amikor a zöld forgószél döbbenetét és tapsot váltott ki a cardiffi éjszakában a csapatukat szerető drukkerekből!
