Fradi újság (1997)

1997 tavasz / 1. szám

7 FRADI ÚJSÁG Allah tudja, mi lesz? Vincze Géza az egyik notóriusan külföldön dolgozó magyar labdarúgóedző. Az arab országok rabja: összesen tizenegy évet húzott le Irakban, Algériában, s jelenlegi állomáshe­lyén, Kuvaitban. Követni is nehéz, ámbátor nevét hallva megkövezés terhe mellett a legtöbben egy csapatot bizto­san említenek - a 80-as évek közepén a Ferencváros veze­tőedzője volt. Próféta azonban sosem volt saját hazájában, afféle jó pap annál inkább, tudniillik olyan, aki holtig tanul. Edzői oklevele mellett testnevelő tanári végzettséget, vala­mint pszichológusi és közgazdászi diplomát szerzett. Sokak szerint furcsa szerzet.- Feltehetően jó kis hely Kuvait, amikor az irakiak nem támadgatják. Jól érzi magát az olaj országában?- Hogyha éppen dolgozhatok, ak­kor igen. Itt azonban a válogatott szereplése az elsődleges, így amikor bármiféle tornára készülnek, errefelé a futballban megáll az élet. Edzőtá­borba vonulnak, túráznak, majd részt vesznek az adott sorozaton - közben hetek, esetenként hónapok telnek el, s a bajnokság áll. Most is éppen egy ilyen sorozaton vagyunk túl. Az azért ez nem a meggazdagodás egyenes útja. Hogyha elég tájékozott vagyok a jelenlegi, otthoni edzői fi­zetések és prémiumrendszerek te­kintetében, lassacskán azt sem mer­ném állítani, hogy Kuvaitban jobban jár az ember. Különösképp, ha bele­kalkulálom azt, hogy egyedül kell megbirkóznom a nehézségekkel.- Miféle nehézségekkel: úgy okoskodnék, mindenre nyitott, tett- rekész fiatalemberekből kell csapatot csinálnia, nemde? • koleszterinmentes • E-vitaminban és telítetlen zsírsavak­ban gazdag • tiszta és természetes Gyártja az FTC férfi torna szakosztá­lyának hivatalos szponzora: Ccrcol NövőH\olajipari Ki. Magyarország .075 Budapest, Rumbach Selíeslven ti 21 Telefon: 208-1022 Telefax: 268-1020 A Vincze-gárda... Első sor balról: Zsiborás, Horváth R., Kvaszta, Koch, Répási, Szabadi, Pogány, Zsivótzky, Fischer, Pölöskei, Józsa. Középső sor: Pusztai László szakosztály- vezető, Jancsika, Takács, Mucha József pályaedző, Hajdú József kapusedző, Vincze Géza vezetőedző, Szűcs Lajos pályaedző, Kovács, Rab, Havasi Mihály technikai vezető. Harmadik sor: Bodnár József masszőr, Szántó, Zsinka, Haaz, Pintér, Keller, Rubold, Monostori Károly intéző Ázsia-bajnokság miatti generálpauza után a napokban kezdődik újra a baj­nokság.- És miből áll a munkája?- Egy helyi szinten is szerényebb klubbal, a Slaidikhat Sportinggal kö­töttem szerződést, és a teljes után­pótlásért én felelek. Egyébként meg­lehetősen kevés, összesen tizennégy komoly egyesület van Kuvaitban, s közülük néhány az országhoz hason­lóan kiemelkedően gazdag. Termé­szetesen ezek a dominánsak, ám még egyszer hangsúlyozom, a válo­gatott mindenek feletti. Hihetetlenül orientáltak, és semmi pénzt nem saj­nálnak arra, hogy neves külföldi szakembereket fizessenek meg. Akik következésképp gyorsan cserélőd­nek: a világhírű Lobanovszkij után következő cseh szövetségi kapitány nem húzta sokáig. Elégedetlenek voltak a mostani szerepléssel, s ál­lítólag máris egy neves brazil edzőt ültetnek a padra.- Ön is a jól fizetett külföldi tré­nerek közé sorolható?- Külföldi vagyok, s edző, eddig stimmel. Velem együtt sok kollégám vállal itt munkát a keleti blokkból, de- Nem ilyen egyszerű a dolog, hi­szen ez egy teljesen más világ, eltérő gondolkodásmóddal és életvitellel. Az alkalmasint többször szünetelő bajnokságról már szóltam... ugyan­akkor az élvonalbeli küzdelmek kel­lős közepén sem mindig állhat össze tökéletesen az együttesem. Az állam és a szülők magas mércét állítanak a srácok elé, s elsősorban a tanulás­ra helyezik a hangsúlyt. Vizsgák ide­jén bűvészmutatvánnyal ér fel tré­ninget tartani és bajnokit játszani. Általában igen nagy hasznát veszem a pszichológia szakon szerzett dip­lomámnak, sokszor kell a fiúk lelkére beszélni.- És milyen eredményeket ér el?- Jókat, mindenekelőtt annak kö­szönhetően, hogy bírom a nyelvüket. Angolul is beszélhetnék velük, ám azáltal, hogy kizárólag arabul szólok hozzájuk, nagyobb tekintélyem van előttük, s tisztelnek is. Mellesleg ti­zenegy év alatt volt időm relatíve jó szinten elsajátítani a nyelvet. De nemcsak lefelé nehéz megfelelni, fölfelé sem könnyű párbeszédet foly­tatni. A szó szoros értelmében, mert­hogy a mindent átható, s mindenhol tetten érhető szigorú hierarchikus rend folytán mondjuk a klubelnökkel sem egyszerű kommunikálni. Nem lehet csak úgy odamenni hozzá, be kell jelentkezni, s időpont-egyezte­tés után elképzelhető, hogy fogad. Borzasztóan zárt társadalomban él­nek. A baráti környezet kialakítása igen komoly nehézségekbe ütközik, a helyi mentalitás leginkább a tisz­tességes emberi kapcsolatok fokát feltételezi.- Meddig edzi még magát ebben az európai számára valóban nehezen tolerálható környezetben?- Június végéig érvényes a szer­ződésem. A hosszabbítás az itteni ügyintézés szokott rendje szerint dől el, azaz az utolsó pillanatban. Előre csak Allah tudja, mi lesz, vagy lehet, hogy ő sem.- Szívesen dolgozna otthon?- Huszonöt évig ferencvárosi voltam, tehát ez nem lehet kérdés.- Vezetőedzőként nem a legfé­nyesebb időszak jutott önnek a zöld- fehéreknél.- Pedig én is hasonló úton jár­tam, mint - ahogy hallom - most Varga Zoltán. Fiatalítani akartam, s nemzetközi értékrend szerinti mun­kát végezni. Csakhogy ezt akkor ne­hezen értettem meg, ráadásul nem volt olyan labdarúgós múltam, mint Zolinak, tehát irányomban ereden­dően nem lehetett ugyanolyan biza­lommal a közönség. Többnyire a saj­tóban sem úgy jelentek meg a gon­dolataim, ahogy azokat vissza illett volna adni egy-egy cikkben. Ugyanis én igyekszem mindig átfogóan és fo­lyamatában vizsgálni az eseménye­ket, s jó értelemben véve örök elé­gedetlenséggel kezelni az eredmé­nyeket. Azt hiszem, annak a ferenc­városi csapatnak az alapjaira lehetett építeni, tehát bátran mondhatom, va­lamelyest csak maradandót alkottam akkor a Fradinál.- Mégis az utánpótlásnál töltött több időt.- De ott is mindenekelőtt a Fe­rencvárosnál. A III. kerületnél dol­goztam még vezetőedzőként, s velem kapaszkodtak meg a másodosztály­ba, ez után kezdhettek stabil, majd feljutó csapatról álmodni. Az újbóli, hazai szerepvállalásra visszatérve: manapság is naprakész vagyok a magyar labdarúgásból, illetve igyek­szem előretekinteni. Az 50 évesen szerzett gazdasági diplomám kiváló­ként értékelt szakdolgozatát is a fut­ball financiális kérdéseiről írtam - szerintem időszerű, szélesebb körű publikációra is méltó munka.- Miért nem Magyarországon vállal munkát, hogyha felkészültsége s más egyéb is ide kötné?- Nem az egyedüli vagyok, aki­nek fel lehetne tenni ezt a kérdést. Kuvait tehetős ország, de sokszor fö­löslegesen szórja a pénzét külföldi szakemberek megfizetésére, ma- gyarország is gazdag, méghozzá szellemiekben. Nem kizárólag Ma­gamra gondolok, ha azt mondom, túl könnyen nélkülözzük a tevékeny em­bereket. S hogy válaszoljak is: egye­lőre nincs realitása, mégis, ameny- nyiben a képességeimnek megfelelő munkát kapnék, biztosan hazatérnék. Ganczer Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom