Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 3. szám
12 FRADI ÚJSÁG Alig több mint két éve, 1994. december 5-én Pa- raizs Ernő, a Ferencváros-Whirlpool válogatott hokisa végleg lekorcsolyázott a Kisstadion jegéről. Az akkor még feltörekvőnek számító Dunaferr egyik játékosának, Simon Csabának botja ugyanis súlyosan megsértette a szemét. A mindig kiegyensúlyozott Paraizs Ernő ezt követően sokáig kétségek között élt. Azóta azonban megtalálta helyét a világban, technikai vezetője lett a Fradinak. A meccseken rendre ott toporog a palánk innenső oldalán. Biztatja egykori játszótársait, együtt örül, vagy éppen szomorkodik velük. A hétfő esti bajnokavatás után a szurkolók őt is ünnepelték a Budapest Sportcsarnokban.- Amikor hétfőn este Árkovics játékvezető véget vetett a bajnoki döntőnek, éreztet valamilyen elégtételfélét?- Igen.- Ha megkérnélek, kifejtenéd ezt kicsit bővebben?- Megpróbálhatnám, de sok értelmét nem látom. A lényeget illetően ugyanis elmondhatatlan az a bizonyos elégtételérzés. Képek, szituációk ugráltak összevissza az agyamban, láttam egykét arcot, aztán hallottam az ünneplő tömeget, lúdbőrözött a testem. Hajrá, Fradi...- Vezetőként vagy játékosként tartasz értékesebbnek egy bajnoki címet?- Egyértelműen játékosként. A játékos mindig nagyobb király, fordul időnkén, hogy egy-egy edző vagy vezető agyonsztárol- tatja magát, de sohasem lehet akkora kedvence a szurkolóknak, mint aki a pályán bizonyít, gólt szerez. Gondolj bele, mit érezhetett Dobos Tamás, amikor hétfőn beverte az ötödiket a Dunaferr- nek. Nem mondom, hogy utolsó dolog odaállni a bajnokcsapat fotózására vezetőként, de hát nincs a lábadon korcsolya és ütő a kezedben. Érted, ugye, mire gondolok?- Sajnos igen. S azt is tudom, hogy a korod és tudásod alapján még vígan ott lehettél volna az idei aranyérmes Fradiban... Mondd, Ernő időnként álmodozol még arról, hogy te is ott kergeted a pakkot a többiekkel?- Maradjunk annyiban, hogy ha nem sérülök meg, valószínűleg hasznos tagja lehettem volna még néhány évig a Fradinak. A sors azonban másként rendelkezett. Én viszont kihívtam magam ellen a sorsot, ugyanis újra hokizom. Igaz, nem a Fradiban, hanem a Chicago nevű ob ll-es csapatban. Állítólag nem is megy rosszul. Sokan mondogatják, Ernő, ugorj be a döntőre. De hát amondó vagyok, tudjon az ember disztingválni.- A legfrissebb ferencvárosi bajnoki címhez te mint technikai vezető mennyit tudtál hozzátenni?- Ne tűnjek szerénytelennek, de elég sokat. A bajnoki címért nemcsak a jégen kell megküzdeni, akadnak kemény csaták a palánkon innen is. Harcolnom kellett például időnként Mihók Béla szakosztályelnökkel, többek közt a srácok felszereléséért, a jó ütőkért és korcsolyákért. Nem mondhatom, hogy mindig sikerrel jártam, de többnyire azért elértem azt, amire a játékosok vágytak. Tudom, hogy ezek apróságok, de hidd el, ilyeneken is múlhat a siker.- Játkosként mennyire értékelted azoknak a teljesítményét, akik hozzád hasonló beosztásban dolgoztak a csapatért?- Nagyon. Például Szigi bá’-t (Krisztel Imre, az FTC hokiszakosztályának mindenese - a szerk.), aki a mai napig él-hal a Fradiért. A srácok azt mondják, rosszabb vagyok nála. Őt ugyanis időnként sikerült csokoládéval megvesztegetniük egy-egy extra hokibotért, korcsolyáért, én meg nem szeretem a csokit.- A Fradi-szurkolók az utóbbi időben miként viszonyulnak hozzád?- Semmi különös. Ismernek, vállon veregetnek, mint régen. Az a fontos, hogy nem felejtettek el.- Amikor kedden hajnalban véget ért a dínomdánom, és hazatértek az aranyérmes legények, amikor az utolsó ember is felállt az asztaltól, mi játszódott le benned?- Túlzottan sokat nem gondolkodtam. Volt bennem néhány sör, könnyebb volt így... A meccs után mondta az anyósom, hogy a tévében úgy látta, nem voltam valami vidám. Nem tudom, miért? Más ez így, a palánk innenső oldalán... Szóval, már csak néhányan maradtunk hajnalra a Kálvin téri Irish Pubban, onnan gyalog mentem hazáig. Baktattam az Üllői úton egy ho- kimeccsnyi időt. Ettől meg is nyugodtam.- Szerencsétlennek érezted netán magad?- Nem. Illetve, nem tudom.- Szívesebben beszálltál volna a döntőre?- Ezt komolyan kérdezed? Persze, hogy megfordult a fejemben, de jó lenne benn lenni a jégen, de az eszemmel tudtam, hogy ilyen szinten már nem hokizhatok.- Találkoztál mostanában a dunaújvárosi Simonnal, aki annak idején a szemsérülésedet okozta?- Igen. Szevasz-szevasz, ennyit beszélgettünk, de az is igaz, hogy a sérülésem előtt sem többet.- Ha lenne Paraizs Ernő-díj, kik kapták volna az idén?- Hűha... A bekkek közül Kangyal Balázs és Ancsin Laci, a csatároknál pedig Dobos Tamás.- Na és Szuper Levente?- Nomen est omen. A bajnokság legjobb kapusa volt a 17 éves srác.- Végezetül még egyet árulj el! Amennyiben választási lehetőséged lenne, jövőre játékosként vagy vezetőként lennél inkább bajnok?- Játékosként. mint az edző vagy a vezető. ElőGWK-MÁVTOURS UTAZÁSI IRODA Az Ön partnere, utazásának megszervezésében Budapest, Teréz krt. 62. Tel.: 269-5422 Nádor u. 19. Tel.:111-4025 Déli pályaudvar Tel.: 213-0301 pénzváltás, repülőjegyek (ingyenes repülőtéri transzfer), vasúti menetjegyek, szállásfoglalás, kül- és belföldi utak gazdag választéka, utasbiztosítások, nemzetközi autóbuszjegyek, külföldi telefonkártyák AKCIÓ: Ha bármelyik szolgáltatásunkat igénybe veszi, AJÁNDÉKOT kap! GWK-MAVTOURS a legjobb választás! GWK-MÁVTOURS UTAZÁSI IRODA Az Ön megbízható partnere, utazásának megszervezésében Budapest, Teréz krt. 62. Tel.: 269-5422 Nádor u. 19. Tel.: 111-4025 Déli pályaudvar Tel.: 213-0301 HA VALUTAVÁLTÁS, AKKOR GWK-MÁVTOURS! Ha bármelyik irodánkban a meccsre szóló belépőjegyét leadja, valutaárfolyamainkból 1% kedvezményt kap! HOZZÁNK ÉRDEMES BETÉRNIE! GWK-MÁVTOURS avanti Buzgó József (Népszava)
