Fradi újság (1997)

1997 ősz / 8. szám

22 MUCHA VOLT A SZÁZADIK... _______________________FRADI ÚJSÁG A magyar labda­rúgó-válogatott viszontagságo s, mégis sike­res vb-selejte- zőcsoportbeli szerepléséből nemcsak játékosok vették ki a részüket a Ferencváros népes családjából. Csank János szövetségi kapitány szakmai teamjében Mucha József is ott dolgozott pályaedzó'ként. „Mucusnak" jelenleg hivata­losan nincs Üllői úti kötődé­se, 26 éves tradista múltja azonban már önmagában ele­gendő az örökös családtag­sághoz. S talán kevesen emlékez­nek arra, hogy válogatottsága mérföldkő a zöld-fehér klub történetében. Ő volt az egye­sület 100. válogatott futballis­tája.- Mikor és hogyan mutat­koztál be címeres mezben?- Huszonhárom éve, Car- diffban egy Wales elleni vb- selejtezőn játszottam először a válogatottban. Moór Ede volt a szövetségi kapitány, Várhidi Pál a pályaedzője. Ha nem csal a memóriám, rajtam kívül még két újoncot avat­tunk aznap, az MTK-s Kiss Ti­bi és Kántor Misi a Vasasból is akkor debütált.- Eredmény?-Nagy csalódást okoztunk, hiszen 2-0-ra kikaptunk, ho­lott esélyesebbnek tűntünk a walesi tizenegynél.- Azért számodra így is ün­nepet jelentett az a mérkőzés. A klubnál hogyan köszöntöt­ték a századik válogatottjukat?- Egy szép serleget kaptam a vezetőktől, ma is ott díszeleg a vitrinem egyik fő helyén. Utólag tudtam meg, s büszke­séggel töltött el, hogy én va­gyok a századik a sorban, bár ezt nem tekintem külön ér­demnek. Ez valahol ugyan­olyan, mint hogy Hegedűs Csaba nyerte Magyarország századik olimpiai aranyérmét. A sorszám a véletlen, vagy in­kább a mi esetünkben a sze­rencse műve, mert a 100,-at mindenki jobban megjegyzi, mint mondjuk a 67,-et.- Akkoriban hemzsegtek az NB l-ben a jobbnál jobb bal­oldali középpályások. Szerin­ted mivel érdemelted ki a vá­logatók bizalmát?- Nemsokkal a selejtező előtt kezdődött meg a Fradi csodás KEK-menetelése, amelynek első állomásán ép­pen a walesi Cardiff Cityt ütöt­tük el a továbbjutástól. Mind­két meccsen jól ment a játék, talán ezért küldtek nekem is meghívót. Persze, korábban is szem előtt lehettem, hiszen akkorra már lehúztam néhány kilencven percet a Ferencvá­rosban.- Kikkel kellett megküzde- ned a csapatba kerülésért?- Tóth Andris és Zombori Sanyi volt a két legnagyobb riválisom, s akkoriban bonto­gatta szárnyait Pintér Sanyi. Egyébként attól függetlenül, hogy vetélytársak voltunk, na­gyon jó, mondhatni baráti vi­szony alakult ki közöttünk. A bemutatkozás után még ötször lépett pályára a nemzeti tizenegyben. Várnában Bulgá­riával játszottunk egy gól nél­küli döntetlent, Chorzówban kikaptunk a lengyelektől 4-2- re, aztán hosszú szünet. Mé­szöly Kálmán együttesében kapott ismét helyet, játszott Luzernban a Svájc elleni 2-2- n, pechére ezután megsérült, s kimaradt a románok és nor­végok elleni győzelmekből. Ahogy visszakerült a csapat­ba, az angoloktól kikaptunk 3-1-re a Népstadionban. Az egyetlen győztes meccs Va­lenciában adatott meg számá­ra, a spanyolokat vertük 3-0- ra. Aztán jó másfél évtizedig mindenféle kapcsolata meg­szűnt a nagyválogatottal...- Váratlanul ért Csank Já­nos felkérése?-Meglepődtem, de nem ért teljesen váratlanul. Hiszen dolgoztam már az utánpótlás- és az olimpiai csapatoknál.- Milyen viszonyban volta­tok korábban a kapitánnyal?-Hasonló korosztályba tar­tozunk, találkozgattunk ugyan, de nem „csókosként” kerültem mellé. Egyszer Rác­kevém hívtak meg kettőnket egy közös ismerősön keresz­tül, mint az éppen bajnoki cí­met nyert Vác és a vetélytárs Ferencváros képviselőit. Ak­kor beszélgettünk el először hosszasan.- Megkérdezted, hogy mi­ért téged választott segítőnek?- Nem, de ez nem is téma. Gondolom, Jani ismerte a munkámat, hiszen előbb Nyi­lasi Tiborral, majd Novák De­zsővel komoly eredményeket értünk el, másrészt talán - és ezt ne vegyék nagyképűség­nek - az emberi tartást, a jel­lemvonásokat is figyelembe vette.- Izgultál, amikor annyi év után ismét beléptél az öltöző­be?- Nem tagadom, dolgozott bennem egy kis drukk. A vá­logatottnak mindig volt, s ma is megvan a maga varázsa.- Ami az első négy találko­zón sem foszlott semmivé...- Arról a négy meccsről mindenki tudta, hogy nincs esélyünk. A horvát, az olasz és az angol csapat jócskán előt­tünk jár, az osztrákok pedig akkor alapozták meg a mai, immáron vb-résztvevő együt­tesüket. De vállaltam, mert nagy szakmai kihívásnak tar­tom a mindenkori szövetségi kapitány munkáját segíteni.- Talán nem is kellene megkérdeznem, mit tartasz a legkellemesebb élménynek ebből az időszakból.- Életem egyik legnehe­zebb kilencven percét hozta a helsinki csoportzáró. Iszonya­tos feszültség szabadult fel bennem a végén. S vallom, hogy ez a társaság igenis rá­szolgált erre a ritka szerencsé­re, hiszen előzőleg inkább a balszerencse szegődött mellé. Hatalmas volt a tét a finnek el­len, a népnek akartunk örömet szerezni, sikerült, s így szerin­tem a futball megítélését is ja­vítottuk valamelyest.- Szerinted reális végső sorrend alakult ki a csoport­ban?- Inkább úgy fogalmazom, megérdemeltük a második he­lyet. Svájc valóban jobb erők­ből áll, de végig tormán alul futballoztak. Mi kiegyensúlyo­zottabb teljesítményt nyújtot­tunk.- Miben más a hangulat a mostani válogatottnál, mint abban, ahol játékosként sze­repeltél?-Nehéz erre válaszolni, hi­szen akkor játékosfejjel gon­dolkodtam, ma edzőként élem át az eseményeket. Másrészt nem számítottam évekre meg­határozó, stabil csapattagnak, most egy folyamat részese le­hettem. Akkor is, most is na­gyon jól érzem magam a vá­logatottban, s látom értelmét a munkámnak.- Korábban hívott már ve­zetőedzőnek a Matáv-Sopron, a ZTE és a Csepel is. Mikor engedsz a csábításnak, hogy te vedd át valahol a szakmai irányítást?- Amig pályaedző vagyok Csank Jani mellett, biztos, hogy sehová nem szerződöm el szakmai főnöknek.- S ha az MLSZ-nél nem hosszabbítják meg a vb után a szerződésed?- Egyelőre a szövetség al­kalmazottja vagyok, most még jut időm a kispályás váloga­tottat és a Fiatal Újságírók CsodaCsapatát is edzeni. Nem vagyok az a típus, aki bárhová ajánlja magát, ha va­lahol szükség lesz rám, kész­séggel leülök a tárgyalóasz­talhoz. Biztosan eljön majd ennek is az ideje... n. gy­FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: O & O Design Bt. Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár A kiadvány az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom