Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 2. szám
8 Mi tagadás az elején kételkedtem abban, hogy meg tudom írni ezt a témát. No nem technikailag, de időben, végrehajtási módban, stílusban milyen lesz? Hála a Herz-FTC női kézilabdázóinak, ők mindig kiváló témát biztosítanak az íráshoz - így jutott eszembe az ötlet, hogy egy messzi ország két kiváló játékosa beszéljen (írásban) róluk és hazája kézilabdájáról avagy magyar vonatkozású emlékeikről (ha vannak). Nem csupán „ugrás volt ez a sötétbe” - hisz portugál újságíróbarátom segítségével kazettákat küldtem a hölgyek némely meccséről - s feltettem a kérdéseket. Legnagyobb örömömre, gyorsan jött a válasz, így az alábbiakban kérem olvassák Viktor Tsikulajev és Armando Pires gondolatait, válaszait. Viktor orosz - de már portugál állampolgár - és jelenleg a legjobb formában lévő válogatott átlövő, míg Armando 2, a válogatottak listáján a gólszerzők között - persze mindez az örökranglistára értendő! A Sporting Lisboa klasszisai ők - jelenleg csapatuk vezeti Portugália nemzeti bajnokságát. Következzék a Fradi Újság számára adott exkluzív interjú - a messzi távolból:- Viktor, hogyan került tűzifán földre és vannak-e magyar emlékei? V. T.: Mint minden orosz játékos, én is találkoztam anno magyar csapatokkal (Honvéd, Elektromos, válogatott) és elismerem - remek játékosok voltak mindig a magyarok. Ötödik évemet kezdtem Lisszabonban, feleségem is idevalósi és egy éve megkaptam az állampolgárságot. A válogatottban Galambas, Re- zende, Cruz az ABC Braga kiválóságai partnereim, nos és klubtársam Pires és Faria az igazi klasszisok.- Armando, mit szólt a kazettán látottakhoz, egyáltalán mennyire ismerte a magyar női kézilabdát? A. P.: Az eredményeket ismertem, de játszani csak most a Madeira elleni meccsen láttam először az FTC csapatát. Hála Önöknek, remek gárdát ismerhettem meg. Megnéztem a tavalyi Hypobank, Vilcea, Viborg, vagy a mostani Bremen és Byasen elleni derbik összefoglalóját. A portugáloknál a férficsapatok a sztárok, velük foglalkoznak a médiák inkább - de persze azért ismerjük a hölgyek európai elitjét is. Szerintem-ez nem udvariasság - az Önök csapata ott van a legszűkebb élcsoportban. Akiket én láttam, azok közül a Hypo, a norvég Larvik és Byasen, a dánok és az FTC a legjobb. Óriási klasszis a kapus, az irányító, a szőke szélső, az átlövő. (Farkas, Kökény, Takács G., Tóth Bea dicsérete ez.)- Vannak-e konkrét magyar élményeik?- Láttuk játszani a FOTEX csapatát a Braga ellen, előtte a Benfica játszott egy csapatukkal (Győr, a szerk.) - ezek meccsek „nekünk” sikerültek jobban - ennek ellenére a klubjaik erősek, a válogatott tán nem annyira - jelenleg. Nálunk a Braga 3 éve BEK- döntőt játszott, most is elődöntős és a Porto, Sporting duó is a negyeddöntőkig ment a kupákban!- Mi a véleményük a mai női kézilabdáról? V. T.: Egyre közelíti a „férfias” stílust, látványos, izgalmas - és ebben a magyar válogatott és klubjaik élenjárók! A. P.: Számomra már néha brutális - főleg a nők játéka! A remek megoldások mellett sok az alattomosság, de a magyarok, az FTC sokkal inkább a technika, a finesz csapata. Rádásul- szerintem -kimondottan csinos ez a társaság, főleg a kezatták közelképeit látva!- Mit tudnak még a Ferencvárosról? V. T.: Bevallom, én kevesebbet, hisz labdarúgó-rajongó nem vagyok - e sportot itt Portugáliában szerettem meg - de tudom, az Önök országa most eléggé hátul áll, de a klubról azért jelentek meg írások, patinás egyesület, ennyit tudok. A. P.: A Sporting múzeumában is megtalálható egy FTC-zászló, olvastuk a klub történetét, sőt a Bajnokok Ligája a futballban újra felka- pottabbá tette a labdarúgóikat. Mindenütt ez a legnépszerűbb sport - de most a kézilabdás hölgyek sikeresebbek. Tudjuk, hogy messze a legnépszerűbb csapat és újságíró barátom, Joaquin is nekik szurkol Önöknél - a Sporting mellett! A Ferencvárosnak is van felújított, nagyszerű múzeuma, erről is láthattak a kazettán ismertetést! A. P.: Nagyon fontos dolog ez, ezt tudják a világ jelentős klubjainál. Valóban, részleteket láttam az állandó kiállításból - talán egyszer a családdal eljutunk a magyarokhoz -, én okvetlenül megnézem. Remélem, még több alkalommal tudósíthatom a Fradi sikereit e kedves sportszerető ország rajongóinak, s abban is hiszek, hogy a Herz-FTC csapata továbbra is „szállítani" fogja a felsőfokú jelzőkhöz illő teljesítményt - és tovább bővítik az FTC Sportmúzeumának trófea- és éremgyűjteményét - ezzel köszöntem el a két kiváló sportembertől - ők pedig megígérték: alkalomadtán szívesen beszélnek újra a magyarokról, a Fradiról, amelynek híre meg nem fakul sohasem, fénye el nem halványulhat az európai klubelitben! Füzesi Péter
