Fradi újság (1997)
1997 ősz / 4. szám
„Kitűnő csapattársaim vannak” Amikor tavaly nyáron a válogatott Farkas Ágnes Dortmundba igazolt, a pótlására egy fiatal balátlövőt igazolt a Herz-FTC női kézilabdacsapata. S a magas, csinos lány egyre több lehetőséghez jutott a Fradiban. Pásztor Zsófiával, a huszonkét éves átlövővel a múltjáról, a Fradiban töltött egy évről és az előtte álló egy évről beszélgettünk.- Talán még a törzsszurkolók sem tudják, hogy sportpályafutásod nem egy kézilabdacsarnokban indult.- Óvodás koromban tornázni kezdtem, ugyanis kicsi voltam és vékonyka... Megtetszett a dolog, és amikor iskolás lettem, már egyesületben a Ceglédi VSE-ben tornáztam tovább. Egészen jól ment, ám tizenkét éves voltam, amikor hirtelen nagyon megnőttem, és abba kellett hagynom a tornát, pontosabban a sportakrobatikát. Akárcsak a szertornát, az akrobatikát sem lehet csinálni, ha az ember túl nagyra nő.- Kézenfekvő volt, hogy a kézilabdát választod?- Tulajdonképpen igen. Apám korábban a ceglédi kézilabdacsapat szakosztályvezetője volt, a bátyám, István pedig akkor már évek óta játszott. Amíg az általános iskolát elvégeztem, otthon, a CVSE-ben kézilabdáztam.- Hogyan kerültél Dunaújvárosba?- Akkoriban a felnőtt csapat edzője apám nagyon jó barátja, Árva Csaba volt, és így kerültem én a Kohászhoz. Nemcsak az ifikkel, hanem a felnőttekkel is edzhettem. Az ifjúsági bajnokságban másodikok lettünk, és tizenhat éves koromban játszottam először NB l-es mérkőzésen, tíz percet. Ha jól emlékszem, a BHG volt az ellenfél.- Ebből a korszakból mire emlékszel szívesen?- Az ifjúsági válogatottal negyedikek lettünk az Európa- bajnokságon, A junior válogatottnál kiharcoltuk a vilábajnoki részvételt, de a szövetség anyagi okokból nem utaztatott ki bennünket Brazíliába. Az utazás elmaradása természetesen nem kellemes emlék...- Miért igazoltál Kiskunhalasra?- A Dunaferr felnőtt csapatában ritkán jutottam szóhoz, ezért szerettem volna valahová kölcsönjátékosként elmenni. Több ajánlatom is volt, és ezek közül a halasiekét fogadtam el. Szimpatikus volta csapat, és anyagilag sem volt rossz az ajánlatuk. Meg aztán tudtam, hogy náluk végigjátszhatom a bajnokságot, nem kell a kispadot koptatnom. Bevált a számításom, és két idényt töltöttem Kiskunhalason.- A játék pedig olyan jól ment, hogy felfigyelt rád a Fradi és a Vasas is. Miért döntöttél a Ferencváros mellett?- Stabil csapattag voltam Halason, és elég sok gólt is lőttem. Két évi kölcsönjáték után lejárt a szerződésem Dunaújvárosban, ám a dunaferr vissza akart vinni, nekem viszont nem volt hozzá kedvem. Amikor megkeresebb a Fradi, meglepődtem, és nagyon jó érzés fogott el. Úgy gondoltam, a Ferencvárosba kell jönnöm, és nem bántam meg, hogy a Népligetet választottam.- Milyennek tartod az első ferencvárosi éved?- Minden szempontból jónak. Kitűnő csapattársaim vannak, akik nem csak a pályán barátok, sikerült beilleszkednem a Fradiba, és óriási dolog volt, hogy játszhattam a Bajnokok Ligájában.- A nézőtérről figyelve a játékodat észrevehető volt, hogy tavasszal más Pásztor zsófi játszott, mint tavaly ősszel.- Az alapokat illetően voltak hiányosságaim, és kellett néhány hónap, amíg ezeket úgy-ahogy sikerült pótolni. Persze, van még bőven javítanivaló a játékomban.- A mérkőzéseken többnyire a védekezésben vagy a pályán.- Egy kicsit zavar ez, de Kertész Klári támadásban egyelőre jobb nálam. A gyorsaságomat kell fejlesztenem, mert támadásban felállt fal ellen még nem megy úgy a játék, ahogy kellene.- Mit vársz magadtól és a csapattól a most kezdődő idényben?- Ami engem illet, többet, jobbat szeretnék nyújtani a pályán, mint az első évemben, és ez elsősorban a támadásokra vonatkozik. A csapat természetesen ismét megnyeri a bajnokságot és a kupát! Jó lenne, ha a Bajnokok Ligájában minél messzebbre jutnánk. Akár a döntőig is... M. S. Gödöllői kézilabdások a Ferencvárosban FRADI ÚJSÁG — Megkezdődött a felkészülés a Fradi női csapatánál. Az új játékosok közül ketten gödöllőiek. Bárdos Mónikával és Gergely Erikával beszélgettünk a kézilabdáról, a múltról és a jövőről.- Mindketten a Hajós Alfréd Általános Iskolába jártatok. Mikor kerültetek kapcsolatba a sporttal? B. M.: - Mindig szerettem mozogni. Jó eredményeket értem el atlétikában és tornában. Tízéves lehettem, amikor édesapám tanácsára elkezdtem kézílabdázni. Az elején nem voltam egy labdazsonglőr. G. E.: - Én is szerepeltem a különböző versenyeken, de a döntő lökést az 1982-es budapesti női kézilabda világbajnokság adta meg. Végigszurkoltam a mérkőzéseket, és akkor döntöttem el, hogy kapus leszek. Azt hittem, a kapusnak nem kell futnia, csak áll a kapuban, védi a lövéseket. Tetszett a dolog.- Aztán egyre jobban ment a játék. B. M.: - Igen. Nagyon jó csapat jött össze. Sorra nyertük a mérkőzéseket, bajnokságokat. G. E.: - Sok tehetséges lány játszott akkor nálunk. Sajnos, ma már csak néhányan sportolnak közülük.- Hogyan kerültetek a Ferencvárosba? Megkeresett Németh András? B. M.: - Egy Fradi-MTK mécsesén találkoztunk. Beszélgettünk, hová készülök, mik a terveim. Aztán András annyit mondott, hívjam fel. Mivel a Spartacus játékosa voltam, bár egy percet sem játszottam ott, nem tudtam, miként sikerül eljönnöm onnan. Édesapám segített a tárgyalásoknál, tanácsokat adott. Amikor András hívott a Fradiba, azonnal igent mondtam. Borók Ritával és Pusztai Tamásnéval egyszerre kerültem a csapathoz. Jött az államvizsga, diplomaátadás, július 14- tői pedig a felkészülés. Sűrű program volt. G. E.: - Három hónappal ezelőtt született meg a fiam, Attila. Azóta körülötte forog a világ. Kézilabdát már egy éve csak a tévében és az újságokban láttam. Nem is foglalkoztam a gondolattal, hogy mi lesz a sporttal. Aztán Németh András hívott telefonon. Beszélgettünk, és megkérdezte, mikor fogok újra védeni. Mondtam, nem akarok újra Szekszárdi költözni, lehet, hogy nem folytatom. Van egy viszonylag jó csapat a közelben, válaszolta, védhetnél ott. Amikor megmondta hogy a Ferencvárosról van szó, azt hittem, kiejtem a telefont a kezemből. Aztán magamhoz tértem és természetesen igent mondtam.- Hogyan érzitek magatokat? Milyen reményekkel indultok neki a bajnokságnak? R. M.: - Az edzések megterhelő- ek, de jól tűröm. Segít, hogy sportoltam és a TF-re jártam. Örülök, mert Kántor Anikó személyében nagyon jó játékos áll előttem, akitől sokat tanulhatok. Szerintem kell egy fél év, amíg felveszem az itteni tempót. Elég gyors vagyok, jól indulok, a felállt védelem elleni játékban és a helyzetkihasználásban azonban van még mit javulnom. G. E.: - Már csak hét kiló plusz van rajtam. Alakul a dolog, bár úgy érzem, újra tanulok védeni. Külön erősíteni kell a bokám, a térdem, a derekam. Nagyon sokat segít a Rácz Marianna! végzett különedzés. Ő egy fantasztikusan jó kapus, és a tudását át is tudja adni. Minimum fél év kell, amíg újra jól fogok védeni, de lehet, hogy több. Megint élvezem a kézilabdázást, és ez jó.- Kinek szeretnétek még köszönetét mondani? B. M.: - Először is a szüleimnek. Mindig támogattak, nélkülük biztosan nem lennék most a Fradi játékosa. Édesapám nagyon sokat segített a tanácsaival a tárgyalásoknál, de a döntést rám bízta. Valamint Németh Andrásnak - tőle eddig is rengeteget tanultam és végig figyelemmel kísérte a pályafutásomat. Türelmes, emberileg is remek. Örülök, hogy ismét vele dolgozhatok. Mindent elkövetek azért, hogy bizonyítsam, jó döntés volt, amikor leigazolt a Ferencváros. G. E.: - A szüleim mindent megtettek azért, hogy eredményesen sportolhassak. Nagyon fontos dolog, amikor az ember érzi, van, akire mindig számithat. Andrásról csak annyit, ha ő nem hív, talán szülök még egy kisbabát, és lehet, hogy ma már nem kézilabdázóm. Kizárólag miatta álltam edzésbe. Szeretnék sokáig az ő irányítása mellett dolgozni. Ha megszakadok, akkor is mindent elkövetek, hogy idővel védhessek a Fradiban, és ismét jó kapus Jegyek.- Lányok, köszönöm a beszélgetést. Pályafutásotokhoz sok sikert kívánok! Szabó Tamás (Új Pest Megyei Hírlap) Következő számunkban: Borok Rita és Pusztai Tamásné A szív ajándéka...
