Fradi újság (1997)
1997 ősz / 4. szám
3 Kedvenceink képkeretben HAJDÚ ATTILA FRADI ÚJSÁG Ugye eltalálták? Hajdú József Attilával - anno... Hajdú Attilának, azazhogy Atyának már kiskorában szinte eleve elrendeltetett a sorsa. Ugyanis már édesapja is a Ferencváros hálóját őrizte annak idején, s a kis Attila még tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal leste az akkori sztárokat az edzéseken és természetesen a mérkőzéseken is.- Minden gyerek jövőjére hatással van, hogy milyen szakmát űz az apja, velem sem történt ez másként - mondja Attila.- Más sportágakkal nem is próbálkoztál?- Bár igazolt sportoló nem lettem, sokat jártam úszni, és futóedzéseken is részt vettem. De akkoriban is mindig arra gondoltam, hogy úgyis futballista leszek. Az lett. Nyolc esztendősen jelentkezett a Fradiban, s itt az Üllői úton töltötte serdülő és ifiéveit is, hogy aztán röpke váci, szegedi és csepeli kitérő után ugyanide térjen vissza. Eddig közel száz élvonalbeli találkozón védett, s nyolc alkalommal a válogatott egyes számú mezét is viselte.- Szüleid örültek, hogy a papád nyomdokaiba lépve te is a kapusposztot választottad?- Eleinte nem igazán. Kérleltek, hogy ha már focizom, legalább ne álljak be a kapuba. Édesanyám végigélte apám mellett pályafutásának minden örömét és kínját. Tudták jól, hogy nem ez a leghá- lásabb poszt.- Már az első gyakorláson a gólvonalra álltái?- Nem, jó két hétig mezőnyjátékos voltam, játszottam hátvédet is, csatárt is. Nem is ment rosszul, mígnem az egyik foglalkozásra nem jött el a kapus. Persze mindenki rám nézett, hogy ugyan ki más is állhatna be a kapuba?... Aztán ott ragadtam.- Ha aznap az a kapussrác mégis megérkezett volna...-Fogalmam sincs, mit történik. Alighanem előbb-utóbb akkor is felvettem volna a kesztyűt... A dolog pikantériája, hogy a Ferencváros utánpótlásának kapusedzőjét akkoriban Hajdú Józsefnek hívták. Tehát Attila már csak hivatalosan is az édesapjától ismerhette meg a szakma csínját-bínját.- Ezt gyerekfejjel nehezen tudtam kezelni. Néha az apámat, néha az edzőmet láttam benne, ezért előfordult, hogy indulatosabban szóltam vissza valamiért, mehettem is be idő előtt az öltözőbe. De a későbbiekben már egyáltalán nem okozott problémát. Rengeteget tanultam tőle, éppen abban az időszakban, amikor a legtöbb ragadhat az emberre, amikor kialakul, hogy egy kapus mennyire iskolázott, s milyen biztos a labdafogása. Sokat számított, hogy három és fél évig Csánk János keze alatt dolgozhattam. Róla köztudott, hogy kapus volt aktív korában, nagy hangsúlyt fektetett a kapusképzésre is. Úgyhogy kiváló mesterekkel büszkélkedhetek.- Benned is megfordult, hogy később edzőként helyezkedj el?-Most vagyok harmadéves a TF-en, igaz, abban az esztendőben, amikor felvételiztem, nem indult edzői szak, így én sportmenedzserire járok. Osztálytársam Telek Manci és Szeiler Józsi a csapatból, de velünk tanul Ágh Norbi úszó és a kosaras Újvári Eszti is. Még nem tudom, mit hoz a jövő...- Ha jól tudom, korábban máshová is felvételt nyertél.-Igen, Szegeden védtem, s próba-szerencse, elmentem felvételizni a tanárképző főiskolára. Előtte gimnáziumi érettségim volt, gondoltam, nem árthat egy diploma sem.- Milyen szakra jelentkeztél?- Testnevelés-rekreáció.- Hogy testnevelés és micsoda?- Rekreáció. Nem túl ismert fogalom, az összes szabadidős sporttevékenységet magába foglalja. Csakhogy akkor keresett meg a Csepel, s nem hagyhattam ki a lehetőséget. Úgy egyetlen előadáson és szemináriumon sem vettem részt, de azt hiszem, jól döntöttem.- Régebben olvastam rólad, hogy minden mérkőzés előtt alkalmazod az agykontroll- Nagyon jó módszer, mindenkinek csak ajánlani tudom. Nehogy azt higgye bárki, hogy szombat délutánonként „lemegyek alfába”, nem erről van szó. Egyszerűen csak szuggerálom magam, hogy minél felspanoltabb állapotban fussak ki a pályára. Hogy ott már semmitől ne féljek. Mert ha egy kapus attól remeg, hogy Úristen, csak be ne ejtsek egy beadást, akkor az biztosan megtörténik. Tehát ezt a furcsa érzést igyekszem jóelőre kiiktatni, ami persze nem jelenti azt, hogy néha nem kaphatok én is potyagólt.- A házasságtól nem félsz egy kicsit? Elvégre már 26 esztendős vagy, a csapatban alig akad olyan társad, aki ilyen korára nőtlen lenne.- Menyasszonyom van. Szegeden ismerkedtünk meg Erikával hat évvel ezelőtt, két esztendeje költöztünk össze. Egyelőre anyámék házának tetőterében lakunk, de Solymáron építkezünk. Bár városban nőttem fel, nagyon megtetszett az a kis sváb falu, szeretem a csendet és a nyugalmat is. Télen remélhetőleg befejezzük a munkát, bár a sérülésem anyagilag egy picit visszavetett bennünket. Utána jöhet az esküvő is.- Gondolom, most minden energiádat a rehabilitáció köti le, a szabadidődet pedig leginkább az építkezésre szenteled. A hobbijaidra jut azért néhány órád?-Nem pecázom, nem gyűjtök bélyeget vagy ilyesmi. Régebben olyan srácokai haverkodtam, akik motorversenyzőnek készültek, akkoriban sokat foglalkoztam az autókkal és a motorokkal. Mostanában, ha ráérek, leginkább megnézek egy jó meccset valamelyik csatornán, olvasok, s lemezt hallgatok. Bár nem vagyok nagy koncertre járó, imádom a bluesmuzsikát. De igazad van, most elsősorban az érdekel, hogy minél hamarabb visszaállhassak a Fradi kapujába. n.gy.
