Fradi újság (1997)

1997 ősz / 4. szám

3 Kedvenceink képkeretben HAJDÚ ATTILA FRADI ÚJSÁG Ugye eltalálták? Hajdú József Attilával - anno... Hajdú Attilának, azazhogy Atyának már kiskorában szin­te eleve elrendeltetett a sorsa. Ugyanis már édesapja is a Fe­rencváros hálóját őrizte annak idején, s a kis Attila még tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal leste az akkori sztárokat az edzéseken és természetesen a mérkőzéseken is.- Minden gyerek jövőjére hatással van, hogy milyen szakmát űz az apja, velem sem történt ez másként - mondja Attila.- Más sportágakkal nem is próbálkoztál?- Bár igazolt sportoló nem lettem, sokat jártam úszni, és futóedzéseken is részt vettem. De akkoriban is mindig arra gondoltam, hogy úgyis futbal­lista leszek. Az lett. Nyolc esztendősen jelentkezett a Fradiban, s itt az Üllői úton töltötte serdülő és ifiéveit is, hogy aztán röpke váci, szegedi és csepeli kitérő után ugyanide térjen vissza. Eddig közel száz élvonalbeli találkozón védett, s nyolc al­kalommal a válogatott egyes számú mezét is viselte.- Szüleid örültek, hogy a papád nyomdokaiba lépve te is a kapusposztot válasz­tottad?- Eleinte nem igazán. Kér­leltek, hogy ha már focizom, legalább ne álljak be a kapu­ba. Édesanyám végigélte apám mellett pályafutásának minden örömét és kínját. Tud­ták jól, hogy nem ez a leghá- lásabb poszt.- Már az első gyakorláson a gólvonalra álltái?- Nem, jó két hétig me­zőnyjátékos voltam, játszot­tam hátvédet is, csatárt is. Nem is ment rosszul, mígnem az egyik foglalkozásra nem jött el a kapus. Persze min­denki rám nézett, hogy ugyan ki más is állhatna be a kapu­ba?... Aztán ott ragadtam.- Ha aznap az a kapussrác mégis megérkezett volna...-Fogalmam sincs, mit tör­ténik. Alighanem előbb-utóbb akkor is felvettem volna a kesztyűt... A dolog pikantériája, hogy a Ferencváros utánpótlásának kapusedzőjét akkoriban Hajdú Józsefnek hívták. Tehát Attila már csak hivatalosan is az édesapjától ismerhette meg a szakma csínját-bínját.- Ezt gyerekfejjel nehezen tudtam kezelni. Néha az apá­mat, néha az edzőmet láttam benne, ezért előfordult, hogy indulatosabban szóltam vissza valamiért, mehettem is be idő előtt az öltözőbe. De a későbbiekben már egyáltalán nem okozott problémát. Ren­geteget tanultam tőle, éppen abban az időszakban, amikor a legtöbb ragadhat az ember­re, amikor kialakul, hogy egy kapus mennyire iskolázott, s milyen biztos a labdafogása. Sokat számított, hogy három és fél évig Csánk János keze alatt dolgozhattam. Róla köz­tudott, hogy kapus volt aktív korában, nagy hangsúlyt fek­tetett a kapusképzésre is. Úgyhogy kiváló mesterekkel büszkélkedhetek.- Benned is megfordult, hogy később edzőként helyez­kedj el?-Most vagyok harmadéves a TF-en, igaz, abban az esz­tendőben, amikor felvételiz­tem, nem indult edzői szak, így én sportmenedzserire já­rok. Osztálytársam Telek Manci és Szeiler Józsi a csa­patból, de velünk tanul Ágh Norbi úszó és a kosaras Újvári Eszti is. Még nem tudom, mit hoz a jövő...- Ha jól tudom, korábban máshová is felvételt nyertél.-Igen, Szegeden védtem, s próba-szerencse, elmentem felvételizni a tanárképző főis­kolára. Előtte gimnáziumi érettségim volt, gondoltam, nem árthat egy diploma sem.- Milyen szakra jelent­keztél?- Testnevelés-rekreáció.- Hogy testnevelés és mi­csoda?- Rekreáció. Nem túl is­mert fogalom, az összes sza­badidős sporttevékenységet magába foglalja. Csakhogy akkor keresett meg a Csepel, s nem hagyhattam ki a lehe­tőséget. Úgy egyetlen előadá­son és szemináriumon sem vettem részt, de azt hiszem, jól döntöttem.- Régebben olvastam ró­lad, hogy minden mérkőzés előtt alkalmazod az agykont­roll- Nagyon jó módszer, min­denkinek csak ajánlani tu­dom. Nehogy azt higgye bár­ki, hogy szombat délutánon­ként „lemegyek alfába”, nem erről van szó. Egyszerűen csak szuggerálom magam, hogy minél felspanoltabb ál­lapotban fussak ki a pályára. Hogy ott már semmitől ne féljek. Mert ha egy kapus attól remeg, hogy Úristen, csak be ne ejtsek egy beadást, akkor az biztosan megtörténik. Te­hát ezt a furcsa érzést igyek­szem jóelőre kiiktatni, ami persze nem jelenti azt, hogy néha nem kaphatok én is po­tyagólt.- A házasságtól nem félsz egy kicsit? Elvégre már 26 esztendős vagy, a csapatban alig akad olyan társad, aki ilyen korára nőtlen lenne.- Menyasszonyom van. Szegeden ismerkedtünk meg Erikával hat évvel ezelőtt, két esztendeje költöztünk össze. Egyelőre anyámék házának te­tőterében lakunk, de Solymá­ron építkezünk. Bár városban nőttem fel, nagyon megtet­szett az a kis sváb falu, szere­tem a csendet és a nyugalmat is. Télen remélhetőleg befe­jezzük a munkát, bár a sérülé­sem anyagilag egy picit visszavetett bennünket. Utána jöhet az esküvő is.- Gondolom, most minden energiádat a rehabilitáció köti le, a szabadidődet pedig leg­inkább az építkezésre szente­led. A hobbijaidra jut azért né­hány órád?-Nem pecázom, nem gyűj­tök bélyeget vagy ilyesmi. Ré­gebben olyan srácokai haver­kodtam, akik motorversenyző­nek készültek, akkoriban so­kat foglalkoztam az autókkal és a motorokkal. Mostanában, ha ráérek, leginkább megné­zek egy jó meccset valamelyik csatornán, olvasok, s lemezt hallgatok. Bár nem vagyok nagy koncertre járó, imádom a bluesmuzsikát. De igazad van, most elsősorban az érde­kel, hogy minél hamarabb visszaállhassak a Fradi kapu­jába. n.gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom