Fradi újság (1997)
1997 ősz / 3. szám
10 FRADI ÚJSÁG Útban a Centenárium felé Villanyfényes atlétkai viadal a Margitszigeten - 1924 Július 22-én és 23-án tartották a nagy érdeklődéssel várt atlétikai viadalokat, ahol természetesen az FTC kiválóságai is indultak, „Hatalmas tömeg vonult tel az első budapesti esti versenyre, hogy az amerikai világnagyságok tudásában is gyönyörködjék, s az olimpia óta első ízben induló magyar kiküldötteket láthassa és ünnepelje. A verseny nemcsak a nézőközönség szempontjából volt sikerült, hanem elsősorban a nyújtott sportért, amely kielégített minden várakozást. A harmadik szám, amelyben magyar szempontból örülni kellelt, a súlylökés volt. Az FTC most feltűnt fiatal óriása, az aradi Forbáth versenyről versenyre javuló tormát mutat, s ma már biztos 13,5-ös dobónk. Pompás stílusa, energiája, gyorsasága és fiatalsága a közeljövő magyar rekorderét ígéri. A fiatalságot képviselő Forbáth mellett az öreg oroszlán, Toldi megjelenése keltett osztatlan örömet. A végeredmény: 1. Forbáth 13,60 m, 2. Toldi 13,48 m." A második napon még többen mentek ki a margitszigeti pályára, ott volt szinte mindenki, akit az atlétika magyarorszá- gon érdekelt. A diszkoszvetés után ismét ferencvárosi sportolót ünnepeltek... „Veterán bajnokunk, Toldi Sándor megérdemelt és rendkívül népszerű győzelmet aratott a világrekorder Lieb lelett, akinek dobásait az erős szél rendkívül zavarta. Ezen a versenyen nem sikerültek jól a dobásai, el is volt kissé bizakodva, s így nem csoda, hogy a nem sokkal kisebb klasszis Tolditól vereséget szenvedett. Toldi volt az egyetlen magyar hőse a tegnapi versenynapnak, mert a többi számot bizony könnyedén tarolták le az amerikaiak." Toldi legjobb dobása 41,26 m volt - amivel ugyan ezt a versenyt megnyerie az olimpiai bronzérmes előtt - de ezzel a teljesítménnyel nem került volna az olimpián az első hatba... Pirityék a Millenárison Az FTC 25 éves jubileuma alkalmából a Millenárison rendezték a már 12 éve szünetelő 100 km-es kerékpáros pályaversenyt. A 17 induló közül végül Wel- wárt, az MTK versenyzője győzött, Pirity a 3. helyen végzett. Az 5000 m-es pontversenyben már ferencvárosi siker született - Wittori végzett az élen. Az 50 km-es motorvezetéses bajnokságban Pirity ezüstérmes lett (vezette Jankovics). Az RTK 1000 m-es nagydíját azonban kitűnő versenyzőnk nyerte: „A nagyszerű taktikával dolgozó Pirity váratlanu kiugrásaival Eigner segítségével leszakította magáról a favorit Pteitert és így géphosszal győzött." Fradi-meccs az Atlantióceánban 1924. augusztus 6-án érkezett meg híres angliai túrájáról az FTC vízipóló- csapata. Közel háromhetes kőrútjukon a vízipólójáték klasszikus hazájában kilenc mérkőzést bonyolítottak le és csak az első mérkőzésükön szenvedtek vereséget. Összeredményben az angol túrát 52:24- es gólaránnyal abszolválták. A portya egyik érdekes mérkőzését a csapat edzője és vezetője, Speisegger Ernő elevenítette fel. „Dawlishban játszottunk, az Atlanti- óceán partján, illetve az Atlanti-óceánban magában. A hullámzó, habzó vízben két lebólyázott pólókaput láttunk hánykolódni. .. Impozáns látvány volt a természetalkotta tribünön, a vöröslő homok- padlejtőn a háromezres - űzető - nézősereg. A jegypénztár egy sziklabarlangban volt és előtte egy kis sziklaszoroson lehetett bemenni az „uszodába". 8-1-re győztünk, csodaszép pólójátékkal, mint ahogy a Dawlish Gazette másnap írta. A hullámzó tengernek kiszámíthatatlan jótékony hatása volt a csapat játékára: nem lehetett a labdát tartogatni, tovább kellett adni, ezért a csapattól soha életemben olyan szép összjátékot nem láttam, mint ott. Pillanatok alatt cserélt a labda perdülve gazdát..." Az egész csapatot kiállították! A Wiener AC 6-3-ra győzött az FTC vízi labdacsapata ellen - nem mindennapi bírói segédlettel. A meccset tulajdonképpen kétszer kezdték - no és olyan is volt, hogy az osztrák bíró egyszerre hat fradis- tát állított ki - csak a kapust hagyta a medencében, hogy legyen kinek gólt dobni... Speisegger Ernő a Fradi edzője, csapatvezetője így számolt be a történtekről: „Bécsbe fél négykor érkeztünk, közvetlenül a mérkőzés előtt, az első gólt egy primitív bírói elnézésből kaptuk. Felálltunk az újrakezdéshez. A közönség iszonyatosan lármázott, örült az olcsó dicsőségnek. Bachrach bíró motyogott valamit, amit a fiúk úgy értettek, hogy go on (rajta) és máris startoltak, csak Nagy Barna maradt a kapuban. Nemcsak mi, három osztrák is kiúszott már, amikor Bachrach duplát sípolt és magyarázni, integetni kezdett. Nem értettük, hogy mit akar. Hogy álljanak ki mind a hatan az FTC-ből? Hogy képzeli? Elúszásért - mondja ű - előbb indulásért. Kiálltak a fiúk. A kapuban egyedül Nagy Barna. Az osztrák csatársor adogatja a labdát, előre, hátra. Azután végre bevágja a gólba. Nagy Barna nem is mozdul a labdára. A bíró gólt ítél és újrakezdést. Erre a hallatlan intézkedésre azután természetesen levonultunk. Nagy Barna is kijött a vízből. Kapacitáltak kérleltek bennünket. Mi azt a teltételt szabtuk, hogy kezdjék elölről az egész mérkőzést. Ebbe nem egyeztek bele. Végre megállapodtunk, hogy a 2. gólt töröljük és egy másik bíró játék- vezetése mellett tovább játszunk. Ami ezután következett az is kész botrány volt. Az osztrákok tetszés szerint úszhattak el, mi azonnal szabaddobással bűnhődtünk. Biztos gólhelyzeteinket lefütyülte oly módon, hogy szabaddobási ítélt a javunkra... így kaptunk ki 6-3-ra" Bécsben persze barátilag is viszonyultak a Fradihoz. A „sógorok" a Rapid jubileumára nem véletlenül hívták a pesti zöld-fehéreket... „A régmúlt idők barátsága nyomán nem csoda, hogy a Rapid jubiláns sporthetének attrakciójává az FTC-mérkőzést tette. Lobogódíszben, a két klub és a két nemzet színeivel ékesítetten várta az öreg pálya a két öreg klub fiatal harcosait, akikben mintha leiéledt volna a régi idők lelkesedése, s a tíz-tizenkét év előtti nagy csaták emléke, úgy küzdöttek, úgy játszottak a szelíd napsütéses délutánon. Izgalmas és érdekteszítő volt a mérkőzés elejétől végéig. A 13. percben az FTC- csatársor a Rapid-kapu elé nyomul, Pataki nagyszerű testmozdulattal csapja be a rárohanó védőjátékost és féltordulatból mesteri gólt lő. A gól a régi Patakira, az igazi futballművészre emlékeztetett, amiért tomboló tapsot is kapott. A játék most megélénkül a Rapid erőteljes támadásokkal válaszol. A 15. percben már megtörténik a ki- egyenlítés. A Rapid-lölény nem teszi színtelenné a játékot, mert Amset védései újra meg újra gyönyörködtetik a közönséget. Az utolsó előtti percben egy labdát Takács akaszt meg 16-oson belül, a bíró hendszet lát és 11-estitél. Érthető az FTC iehangoitsága, hiszen az utolsó perc tosztaná meg a nehéz küzdelemben kivívott eldöntetlentől. Csak Amsei dörzsöli össze a kezét bizakodóan. Villogó szemmel nézi a labdát és simítja végig a homlokát amikor Wessely a rúgáshoz készülődik. A pompás bécsi csatár őrült erővel rúgja meg a labdát, de egy pillanat, s a süvítő labda Amsei kezében van. Meglepetésre az egész publikum örömrivalgás- sal fogadja a nagyszerű védést, s szinte extázisbán ünnepli Amseit, aki így a mérkőzés szépségét megmentene." „Felépült és a nagyközönség rendelkezésére áll az FTC Üllői úti tribünje. Ma van az ünnepélyes megnyitása. Már messziről látszik a hatalmas új tribün, amely túlemelkedik a környező házakon. Benn a sporttelepen egy csapat ember veszi körül Mattyók Aladárt, az FTC alel- nökét, a pálya zseniális megalkotóját. A méreteit magyarázza éppen: - a hossza 134 méter, a magassága 16 méter (négy emelet). Már az első sor páholy 6 méter magasságban van a pálya felett. 300 hatszemélyes páholy, 1400 számozott ülőhely, tehát összesen 3200 hely. A Springer-szobor alatt állunk, s nézzük a pályát körülvevő az Impozáns tribünsort. Gyö- nyöűen test, sietünk gratulálni a tervező Mattyók Aladárnak és az építést vezető Fejér és Dános cég beltagjának, Fejér Sándornak. Kis várakozás után megérkeznek a hatóság és a sajtó emberei, majd az FTC népszerű elnöke, Gschwindt Ernő. Sajnos, az FTC elnökségének az a tagja, aki talán leglelkesebben harcolt és küzdött az Üllői úti stadion kiépítése érdekében, s anyagi rizikótól nem félve, erős akarattal szállt síkra a gyönyörű tervek valóra váltása érdekében, Szigeti Imre nem jelenhetett meg. A Zágrábba utazó labdarúgócsapatot nehéz túráján kísérő Szigeti Imrének a kezét csak gondolatban szoríthattuk meg, lelkesen, boldogan, elismerést adózóan és büszkén. Az FTC-el- nökség kalauzolása mellett lölmegyünk és közelről is megtekintjük az új tribünöket. Fölérve a legmagasabb pontra, a minimálisra redukált karcsú oszlopok szabad látást engednek a pályára. Kipróbálunk egy páholyt. A 6 személyesben annyi a hely, hogy egy hetedik is kényelmesen elférne. Ami a legjobban bámulatba ejti az embert, az a tartóoszlopok karcsúsága és az oszlopok közötti nagy távolság. Megtudjuk, hogy az egész egy német-osztrák találmány szerint épült. A legalsó páholysorba érve magyaráz tovább a tervező, Mattyók Aladár. - Még ez is 6 méter magasan van a pályától. A tribün és a padok közt log rövidesen felépülni a betonlépcső, úgy, hogy azok újabb ezrek férnek majd el. A megtekintés fáradalmait az udvarias FTC uzsonnával enyhíti. Lassan sötétedik. A futballisták és az atléták abbahagyják munkájukat. A munkások is leteszik a csákányt, s a kezdődő sötétségben egy kis lelkes társaság beszél a múltról, amikor még a Fradi volt az első. Az első! Ami újra akar lenni és lehet is." Még egy pályával kapcsolatos, egyáltalán nem mindennapi hír: Egy barcelonai üzletemberekből álló vállalkozócsoport, amint már Európa több nagy városában tette, Budapesten is akar rendezni bika viadalokat. A látványossághoz már az összes engedélyeket megszerezte az óriási apparátussal dolgozó csoport, amely az FTC sporttelepén akarja a bikaviadalokat megrendezni szeptember 14., 18. és 28-án. Az FTC-nek igen jól jött ez a terv, mert jelentős összeggel járul hozzá pályájának teljes kiépítéséhez." Néhány hét múlva már beszámoltak arról, hogy „a gyönyörű sporttelepen javában építik a bikaviadalok arénáját. Ácsok baltája csattog, fűrésze muzsikál a pálya közepén, ahol most ácsolják össze a torreádorok öltözőjét. Az aréna maga már készen áll. A város télé eső tutball- kapu előtt húzódik el a deszkakerítés és köralakban tut a pálya közepéig. A bikák istállója az új tribün alatt van, ahonnan deszkafal közt jutnak be az arénába." A bikaviadalt végül csak az akkori külterületen, Újpesten engedélyezték, így az Üllői úti „aréna” egy nevezetességtől - egy budapesti bikaviadal helyszínének kétes értékű „dicsőségétől” elesett... 1924. augusztus 31-én a MAGYAR- ORSZÁG-LENGYELORSZÁG mérkőzésen a B-tribünnel kibővített és akkor átadott Üllői úti pályára közel negyvenezren mentek ki! A párizsi olimpiai kudarc után ez óriási dolognak számított. A közönség nem csalódott, ezúttal négy magyar gólnak örvendhettek a nézők. A zöld-fehér család részére a tribünavató mérkőzést a szeptember 8-án lejátszott FTC—Kispest találkozó jelentette. Ahogy a válogatott, a fradisták is „nullra" győztek, Pataki és Kohut góljaival 2-0 volt az eredmény. Springer-díj - atlétikában, evezésben 1924. szeptemberében két sportágban is megrendezték az FTC alapító elnöke emlékére kiírt Springer-díjat. A jubileumi évben sajnos egyiket sem nyerték a korabeli íradisták. Atlétikában Seri Egyed magasugrásban, Toldi Sándor diszkoszvetésben győzött, sőt az FTC súlydobó csapata-Toldi, Forbáth, Gyur- kó, Rózsa, Badó (a birkózó!) - még Bu- dapest-bajnokságnak is számító sikert aratott, az összesítésben: 1. MAC 46 pont, 2. FTC 31. pont. Az evezősök Springer-díjára hat csapat is nevezett, de végül csak négy hajó állt a starthoz. Nagy verseny után a MAC 1924. augusztus 28. Az FTC új tribünjének átadása! Amsel-bravúrral: Rapid-FTC 1-1 B-tribün-avató a Magyar-Lengyelen
