Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 2. szám
4 FRADI ÚJSÁG tott a kapuba. Egy perc múlva ugyan egyenlítettek az újvárosiak, de ez csak késleltette a Fradi-henger beindulását. Sofron Attila elcsípett egy átadást, majd elképesztően szemtelenül ültette hintába a Dunaferr hátvédjét és kapusát, 2-1. Két és fél perccel később Pindák fordulásból köténygólt lőtt, és ekkor már érezni lehetett, hogy ezt a meccset és az aranyérmet csak a Fradi veszítheti el. A bajnokság utolsó húsz percében aztán egyértelműen bebizonyosodott az, ami az alapszakaszban is többször feltűnt: ez a Dunaferr már nem az a Dunaferr, amely tavaly simán nyerte a bajnokságot. Az idény második felében látványosan feltámadó Fradi a döntő második mérkőzésén is jobban bírta erővel. Fél szemmel az órát fiézve játszottak a zöldek, és eközben Stás - rá jellemző tanári gólt lőtt - és Dobos növelte az előnyt. A Dunaferr teljesen szétesett, játékosai időnként durvasággal próbálták meg ellensúlyozni a két csapat közti különbséget. A fra- disták, dicséretükre legyen mondva, nem mentek bele az adok-kapokba. A végéről már esett szó. Aztán zengett-zúgott a csarnok, a játékosok hatalmas kupacban ünnepelték a visszahódított bajnoki címet. A bajnoki kupát Dobos emelte először a magasba. A szurkolók elénekelték a Himnuszt, a fiúk pedig a jégen hason csúszva köszönték meg a kitartást. A döntő kapcsán szólni kell a szezonban sokat szidott játékvezetésről is. Árkovics Miklós mindkét meccset jól vezette, bár a Dunaferr edzője tévényilatkozatában részben az ő nyakába varrta a második vereséget. Persze könnyű annak a csapatnak, amelyben Szuper a kapus és Arany, azaz Gold az edző! A kassai származású mester nagy munkát végzett, egy elemeire esett, önbizalom nélküli Ferencvárosból néhány hónap alatt egy egységes, magabiztos CSAPATOT, méghozzá BAJNOKCSAPATOT kovácsolt. Szaktudása vitathatatlan, képes volt megújítani a régi játékosokat, hitet adni a fiataloknak. Nemrég azt nyilatkozta valahol, hogy ha bajnok lesz a Fradi, szeretne úgy szerepelni csapatával a BEK- ben, mint legutóbb a Dunaferr. Most már ebben is kezdünk hinni. Margay Sándor Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három kettő, egy... ...és egy év szünet után ismét bajnok a Ferencváros-Whirlpool jégkorongcsapata! Pedig ha valaki azt mondja december 16-án este, az alapszakasz felének lejátszása és az Álba Volántól elszenvedett hazai vereség után, hogy március elején a zöld-fehérek nyerik a bajnokságot, legkevesebb bolondnak nézik. Akkor öt pont volt a Fradi hátránya a második helyezett székesfehérváriakkal szemben. Aztán Gold Róbert fiai januárra összeszedték magukat, és az orosz légiósok dicstelen távozása után bemasíroztak a döntőbe. A Budapest Sportcsarnokban telt ház, nyolcezer néző várta a Ferencváros és a Dunaferr első összecsapását. Sok Fradi-szurkoló csak a kezdés előtti pillanatokban érkezett meg az Üllői úti'stadionból, hogy aztán elemi erővel buzdítsa kedvenceit. A mintegy öt és félezer fradista már a hatodik percben tombolhatott, amikor Kaszala emelt a dunaújvárosi hálóba. Jobban játszottak a fehér mezes ferencvárosiak, ám olykor a a büntetőlövéseket. Az „öreg”, aki egész idényben nagyon hasznosan játszott, ezúttal sem hibázott. Majd kezdetét vette a SZUPER-show: Levente mind a négy büntetőt kivédte! Igaz, közben három ferencvárosi is hiába próbálkozott. Ötödiknek An- csin László következett. Az egykori kiváló újpesti hokist hamar megszerette a kiritikus Fradi-tábor, és a nevét skandálva biztatta. Laci meghálálta a bizalmat, és bevarrta a büntetőt - ezzel a Fradi megnyerte az első mérkőzést! Két nappal később már másfél órával a kezdés előtt sűrű sorokban tódult a nép a BS felé. A pénztárak már bezártak, mert minden jegy elkelt! A hoki ismét bizonyított: az emberek nagyon szeretik ezt a játékot. Többen azzal érkeztek, hogy másnap este nem érnek rá, azaz ma kell megnyerni a bajnokságot. Lehet, hogy a Dunaferr szurkolóinak egy része csapata szombati játékát látva nem bízott a fordításban, mert kevesebb piros-fehérbe öltözött drukker foglalt helyet a nézőtéren, mint az első meccsen. A Fradi-oldalon viszont egy szó szerint zöld-fehér szurkolót is láthattunk: a fiatalember félmeztelenre vetkőzve buzdította Dobosékat, A pokolból sl mennyországba Ismét a Fradi nevéhez méltó teljesítményt nyújtó Szuper Levente bravúrjaira volt szükség az előny megtartásához. Kevéssel az első harmad vége előtt a szlovák Stás is bevette a Dunaferr kapuját - vastaps kísérte az öltözőbe a Fradit. A második játékrészben sok minden megváltozott. Egyre veszélyesebbek lettek a pirosak, és tíz perc alatt kiegyenlítettek. Aztán sokáig „csak" óriási küzdelmet láthatott a publikum. A harmadik harmadban a tizenegyedik perc végén Ancsin János megmutatta, hogy még mindig nagyon jó a keze, és parádés góllal szerzett vezetést a Dunaferrnek. A lelátó ferencvárosi oldalán összenéztek az emberek: lehet, hogy mégsem sikerül? Ám még két perc sem telt el, és Kangyal majdnem a kék vonalról bombázott a hálóba, 3-3! Ezt követően beszorultak az újvárosiak, a Fradi egyenlő létszám mellett is felállt a Dunaferr harmadában, és sokáig nem engedte ki onnan a korongot. Újabb gól azonban már nem született, jöhetett a tíz perces hosszabbítás - és a „hirtelen halál”. Teltek a percek, és a hálók érintetlenek maradtak. Az utolsó másfél percet hátrányban játszotta végig a Fradi, de a fáradt Dunaferr még helyzetig sem jutott. Szóval, büntetők! Amíg az edzők kijelölték a lövőket, öt és fél ezer fradista üvöltötte: Szuper Levi! A tizenhét éves, kivételes tehetségű kapusnak oroszlánrésze volt a Ferencváros döntőbe kerülésében, és most ismét nagy feladat várt rá. A Fradi, pontosabban Stás kezdte s egyik fele a fejétől a derekáig zöldre, a másik fehérre volt festve. A Dunaferr kezdett jobban, de a legnagyobb felhördülést Dobos felső kapuvason csattant lövése váltotta ki. Óvatosan terelgették a pakkot a fiúk, és egyetlen kiállítás sem volt - egy Fradi—Dunaferr meccsen! A második harmadban itt is, ott is akadt helyzet, majd a hatodik percben hangrobbanás rázta meg a csarnokot: Ancsin Laci egy hátraadott korongot irtózatos erővel zúdía hokibajnok!
