Fradi újság (1997)
1997 ősz / 3. szám
4 FRADI ÚJSÁG ZÖLD DIADAL A ZÖLD SZIGETEN Siófok és Dublin tegnaptól akár testvérváros is lehetne. Mindkét település vízparton fekszik, a közelmúltban mindkettőben vendégeskedett a Ferencváros futballcsapata, és innen is, onnan is 1-0-ás győzelemmel távozott. A szerda esti siker annyival feltétlenül értékesebb, hogy az UEFA-kupa előselejtezőjében született. Bár a játéktól nem minden pillanatban ájulhatunk el, de nem is ezért repültünk át fél Európát. Nem ájuldozni jöttünk, hanem nyerni. A meccsig minden a papírforma jegyében folydogált. Kedden megérkeztünk egy álmosan is kedves, London valamely peremkerületét idéző városba, tegnap este pedig egy ódon, kíméletesebben szólva patinás, 1890-ben épült stadionba. Itt várt ránk egy színamatőr csapat, amelynek tagjai még a selejtező napján is dolgoztak, délután letették a csavarhúzót vagy éppen kikapcsolták a számítógépet, és kifutottak a pályára. Írországban ez így természetes. Mintegy kétezer hazai és tíz magyar szurkoló (mindannyian autóval jöttek, és ez az utóbbiak részéről valamivel nagyobb eltökéltséget követelt) előtt a következő szerep- osztásban kezdődött az összecsapás, Bohemians: Dempsey - Broughan, Mullen, Best, O'Connor, Swan - Hanrahan, Byrne; Ferencváros: Udvaráéi - Dragoner - Limperger, Lipcsei - Paling, Schultz, Jagodics, Albert, Nagy - Horváth, Zavadszky. Az első percekben még nem tudhattuk, hogy az ellenfél gyilkos, avagy öngyilkos stílusban futballozik-e, ami tény: Horváth szinte azonnal helyzetbe került, de a kapus kivetődve hárított, a csatár pedig megsérült, és bő negyedóra elteltével Sitku állt a helyére. Némi adok-kapok után a 28. percben aztán bejött a keddi edzésen sulykolt kényszerítőzés - lyukra futás. Lipcsei kilépett a bal oldalon, középre gurítását pedig Zavadszky a hálóba passzolta. Láss csodát, akár a régi szép időkben, a hazai publikum megtapsolta az akciót! Az ováció négy perc múltán tovább erősödött, mert a Bohemians „vélemé- nyes” büntetőhöz jutott, de Byrne lö- kete után a néma csendben csak a bal kapufa fémes csattanása hallatszott. Szerencsénkre... A dubliniak egysíkú, de vehemes támadásaival és a Ferencváros 1-0-ás vezetésével zárult a félidő. Fordulás után végre bekapcsolták a reflektorként használatos, rozsdás vasmonstrumokat, de túlzottan nem örültünk annak, amit ekkor láttunk. A mieink csak momentumokra tartották meg a labdát, a Bohemians darált, az FTC darálódott. Nem csoda, hogy Nyilasi Tibor cserére határozta el magát: Schultzot a védekező Szűcs váltotta. A 70. perc tájára azonban a vendéglátóknak már csak a szívük maradt meg a futáshoz. Hirtelen több lett a tér, az idő, egyáltalán, minden fontos labdarúgó-dimenzió, a magyarok nagyobb játéktudása már érvényesült, ezt a 80. percben Páling felső kapufája félreérthetetlenül jelezte is. A hangulat a pályán és a lelátón is hűvösödött, a látogatónak elismerés helyett jobbára fütty és ökölrázás jutott. Pedig nem tett mást, csupán nyerni merészelt. Az egyetlen, még említésre méltó adat a Jagodics—Milovanovic csere volt, az FTC szitáló esőben és derűs hangulatban, 1-0-ás sikerrel búcsúzott Dublintől. És abban a meggyőződésben, hogy a jövő keddi, budapesti találkozót csak azért hívják visszavágónak, mert egyszerűen nincs rá jobb szavunk. Ballai Attila (Népszava) Horváth Ferenc - bár csatárember - olyan, mint a bármilyen megpróbáltatást elviselő játékvezető: strapabíró. Most azonban ő sem úszta meg, igaz, a legakarnokabb támadónak tartott magyar labdarúgót immár hat éve aggódva és respektálva nézte szimpatizáns és ellendrukker: Horváth számtalanszor gatyaszaggatóbban küzdött, mint a berber oroszlán. Nem fetisizálásképp, csak tényközlés végett: többször az önveszélyt kockáztatta a gólszerzésért. Például a honi mezőnyből szinte egyedüliként vetemedett rendszeresen ollózásokra, továbbá nemegyszer maga csúszott be meglepett védőjének, mielőtt a durung bekk aprította volna őt hasonló technikával. Tegnap azonban kiderült: lábát törte a Ferencváros győztes dublini UEFA Kupa- előselejtezőjén. Esetében tán meglepetésként sem hat: nem hagyta magát begipszelni, mert ha csülkét kíméli, így is gyógyul, legott mégsem sorvadnak le izmai, Tegnap délután már bőszen gyógyítgatta magát (szigorúan egy helyben ücsörgött) s a szokatlan tétlenség közepette osztotta meg velünk, az írek után miért is kell különféle gyógyírek után néznie:- Már a meccs harmadik percében eltört a lábam, de erről csak tegnap reggel, másfél nappal a történtek után értesültem. Akkor sem akartam tudomást venni az egészről, hisz máskor is előfordult, hogy hasonló szituációban összecsaptam valakivel, s aztán fájt egy kicsit a lábam. Ezúttal a kapussal ütköztem, s éreztem, hogy nincs minden rendben, de tizenöt percig még a pályán maradtam.- Nem is ön lett volna, hogyha nem küszködik addig, amíg kicsit is bírja...- Valóban, ám ezt csak azért mondom, mert hat éve, amióta az NB l-ben játszom, még sosem fordult elő, hogy sérülés miatt cseréltek volna le. Most utóbb ez is megesett, s ebből sejthettem volna, nem hétköznapi az esetem, talán baj lehet. Mégsem éreztem olyan irtóztató fájdalmat, nem dagadt, s vérzett be különösebben, csupán szokásos elefántpuszinak véltem, így odakint ripsz-ropsz nem is röntgeneztettük meg. Végigbumliztam hát ezzel a lábbal fél Európán. Londonban, míg az átszállásra vártunk, elég sokat evickéltem vele. Igaz, ez a sajátságot mozgáskoordináció még bicegésnek sem ment el, merthogy már reggel alig tudtam ráállni, s természetesen később sem sikerült bejáratnom.- A bóklászással mennyit rontott az állapotán?- Szerencsére, ha ebben a helyzetben lehet ezt a szót használni, semmit. A Sportkórházban megröntgenezték, majd tüzetesen megvizsgálták, s kiderült, a csont és a töréshez közel eső, a térd környékén található szalagon sem nyúltak meg. Éppen ezért nem kell mindenáron begipszelni.- Mikor lehet ott legközelebb az Üllői úton?- Már ma. Röntgen előtt még azt mondogattam, hogy feltétlenül a csatársorban, de kiderült, nemhogy a pályára, a lelátóra is nehezen juthatok el. S ez kibírhatatlan érzés, nem tudom, mit kezdek magammal három-négy hétig, ugyanis állítólag ennyi idő alatt felépülök. Mindenre kész vagyok, hogy mihamarabb meggyógyuljak, lelkesen polcolom, borogatom a lábam, kálciumtablettákat, erősítő gyógyszereket falok, s Bodnár Józsefet, a masszőrünket is megpróbálom rávenni, hogy szokásos módon tegyen csodát, s forrassza össze a szár- kapocscsontot.- A lehető legrosszabbkor dőlt ki, hisz ezzel gyakorlatilag nincs különösebb választék csatárposzton: Nicsenko ugyancsak sérült, s csak Zavadszky maradt, szinte egyedül.- A helyemre a fiatal Sitku állt, s ott van még Touati is, tehát nincs vész. Habár rettentően zavar, hogy fontos kupameccsek előtt robbantam le. Mindegy, már most a visszatérésre gondolok: a feleségemmel előkerestettem a súlyzóimat, s ha a lábamat nem is használhatom, legalább felsőtestre erősítek. Azért nem tudom teljesen lefoglalni magam, sokat agyalok, s próbálom meggyőzni magam arról, hogy a láb- törés dacára továbbra se legyen félsz bennem, ha egy-egy szituációban keményen oda kell lépnem. Remélem, ezt a gyakorlatban a vártnál is hamarabb bizonyíthatom: a Bohemians ellen biztosan továbbjutunk, s a következő kupaforduló második meccsén már én is ott lehetek. Ganczer Gábor (Kurir) Nem ér rá letörni Horváth ritkán jár pórul, de most gipsz nélkül gyógyul
