Fradi újság (1997)
1997 ősz / 2. szám
8 FRADI ÚJSÁG (Folytatás a 7. oldalról.) FRADI FUTBALL{«Pili HB! aMNH8&ií* ' Hetvenötödször a dobogón! ____________________ A Ferencváros a magyar labdarúgás történetében csak 20 alkalommal nem ért el dobogós helyezést. 75 bajnokságban - 75 érmet nyert! 26 arany, 29 ezüst, 20 bronz Az eddigi 95 bajnokságban a következő csapatok értek el érmes helyezéseket: Ferencváros MTK UTE Kispest-Honvéd FC arany 26 20 19 13 ezüst 29 18 18 12 bronz 20 13 17 5 Vasas 6 2 10 Csepel 402 Győri ETO 3 2 3 BTC 2 1 3 Vác 120 Nagyváradi AC 1 1 0 Tatabánya 0 2 4 MAC 021 Videoton 0 1 3 Törekvés 0 1 2 Pécs FC 0 11 BVSC-Zugló 0 1 0 MÚE 0 10 Postás 0 1 0 33 FC 0 0 1 Nemzeti SC 0 0 1 BAK 001 Bocskai 0 0 1 Szeged FC 0 0 1 Szolnoki MÁV 0 0 1 Kolozsvári AC 0 0 1 Salgótarjáni BTC 0 0 1 Diósgyőr 0 0 1 Békéscsaba 0 0 1 DVSC 0 0 1 A ferencvárosi játékosok állandó mezszámai Szeiler József 20 Vámos János 22 Udvarácz Milán 1 Simon Tibor 2 Dragoner Attila 3 Vámosi Csaba 13 Hrutka János 12 Szűcs Mihály 5 Jagodics Zoltán 18 Limperger Zsolt 6 Dejan Milovanovics 24 Nagy Norbert 4 Nyilas Elek 10 Vasile Miriuta 8 Albert Flórián 7 Póling Zsolt 16 Schultz levente 17 Vincze Ottó 31 Lipcsei Péter 30 Zavadszky Gábor 11 Horváth Ferenc 9 Meziane Touati 23 Igor Nicsenko 21 Balázs Gerely 25 Baranyai Tibor 26 Lilik Pál 27 Mogyorósi József 28 Sitku Illés 29 ^ Megjelent egy hangkazetta a boltokban, tessék mindenkinek megvenni, én is ezt hallgatom most már napok óta. A kazettának nemes egyszerűséggel FRAAADIÜ! A címe, de nehogy azt higy- gyük ám, hogy szokványos kazetta, s hogy zöld-fehér slágerek, indulók vannak rajta, netán a Novotny hangja, amint Fradi- gólokat közvetít. Nem. Ez nem egy unalmas tucatkazetta, amelyet legfeljebb háromszor- négyszer hallgat meg az ember, majd azt mondja, na akkor ez is megvan, s egy életre elrakja a tartóba, hogy többé hozzá se nyúl, majd B. Tóth úgyis leforgatja. Ezen a kazettán semmi más nem hallható, mint a közönség hangja, moraja, lélegzése, artikulátlan üvöltése, eufórikus éneklése némi buzizással. Ahogy az van. Ha volna értelme még annak a kifejezésnek, hogy ezerfejű cézár (a legutóbbi BVSC-MTK Magyar Kupa döntőn 726 fizető néző volt, tehát 726 fejű a cézár), akkor ez a kazetta a nem tudom hány fejű cézár kazettája, írta és rendezte, valamint színre vitte szintén a cézár, plusz ő is hallgatja. Nagy baromság, így első nekifutásra, az biztos. A kazettával legelőször a ráckevei Duna-ágban találkoztam. Vasárnap cél volt, pállott, forró levegő, a parton üldögéltünk, bemenjünk-e a vízbe vagy ne menjünk, ózonlyukat kerestünk az égen, de nem volt az égbolton semmi, ennek ellenére mégse mentünk be a vízbe, talán mert jött egy ladik. Illetve először nem is a ladikot vettük észre, a ladikot jóval megelőzte a hang, egész furcsa volt és valószínűtlen. Húszezer ember hangja. Azt skandálta húszezer ember a ráckevei Duna- ágban, hogy hullámozzatok, hullámozzatok. A mexikói figura, a Duna kellős közepén, vasárnap délben. És akkor már láttuk a ladikot is, ócska bádogladik volt, csurgót! lefelé a vizen, szalmakalapos férfi ült benne magnós rádióval, nem mondom, hogy eksztázisban volt, de amikor a húszezer ember egyszerre csattant fel, hogy tizenegyes, tizenegyes, reflexszerüen suhintott a levegőbe, s toppantott a lábával. A tizenegyest különben megadta a bíró, mert elnyújtott gooól kiáltás robbant a légtérben, s mire előttünk elhaladt, már zöld sasokió\ énekelt a ladik, a férfi két öklével verte a rigmust, szép volt fiú, gyertek ide. Intettünk a szalmakalaposnak, az visszaintett, a szemközti horgászok gyorsan pakolni kezdtek és visszahúzódtak a bodegájukba. Na most, ki itt a hülye? Én már jó ideje vacillálok azon, hogy mi a fenének meccsre járni. Ez a foci, a Fradié is, csak lejáratja az embert, mit bír művelni egy meccsen. Van egy feloldhatatlan ellentmondása a magyar futballnak: a közönség ugyanúgy őrjöng és vetkőzik ki magából egy abszolúte nulla színvonalú meccsen, mint egy világszám mérkőzésen. Gólnál, meg nem adott tizenegyesnél nincs mérték, súlyozás, dolgok helyére tevése. A hatvanas évek góljainál fölugrott az ember, egészen az égig akart repülni, az olyan foci is volt. Értelemszerűen egy Hrutka fejesgólnál manapság nem szabadna egekig ugrani, érezni kellene a mértéket, s legfeljebb bólintani szabadna, maximum tapsolni egy kicsit, de hát van-e olyan, hogy csak picit vastaps. Esetleg mértéktartó vastaps. A gólnál nincs mérték, csak ünnep, harmadrangú játékos a harmadrangú akciójával is a mennybe vagy a pokolba repít, micsoda igazságtalanság ez. És az ember hazamegy a mennyből vagy a pokolból, otthon megnézi videóról a meccset, s nyomban szégyenkezni kezd, úgy érzi, cserben hagyta saját magát, meg azokat az igazi, régi gólokat. Nem mindegy, hogy az ember fia Albert akar lenni vagy Wukovics. A tribünön ülve az van, hogy az ember nézi a meccset és reagál. A kazettán is meccs van, de képzeletbeli meccs, összevágott részletek gyűjteménye, azt se tudni, hogy kivel és mikor játszik a Fradi. Csak annyi a bizonyosság, hogy a mostani Fradi játszik valakivel. A lényeg a közönség. A kazettán a Fradi-tábor hangja hal- lik, ez a fogódzó, az egyetlen kiindulópont. Kommentár, információ nincs, a morajból, a dalból, a füttyből kell kitalálni. Vajon mi történhet a pályán. Mert olyan, hogy általános meccs nincs, egy meccs mindig megnevezhető, értelme a konkrétságában van. A közönség hangja ráadásul sohasem szervezett, valaki rákezd, a társai folytatják, a stadion átveszi, az ember pedig, akár a Dunán lecsorogva, meg a parton is, elképzeli a hanghoz tartozó akciót. Most szöglet van, mondja a moraj, most pedig kapukirúgás, hiszen azért van hóóó-rukk. A közönséghangból már a faultokat is elképzelni, más a moraj, a felháborodás, ha a félpályánál szállnak be páros lábbal, mint mikor a tizenhatoson belül, igaz, csak finoman, s oldalról pöccintve. S az ember a kezezést is elképzeli, a lesreállítást, a bíró mozgását, sőt, én még azt is tudom, hogy ezen a soha nem létező meccsen zöldcsíkosban játszott a Fradi, nem pedig fehérben. Ezen felül biztos, hogy esti meccs, nem délutáni, viszont kicsit hűvös az idő, az embereken dzseki. Fordított világ. A szurkoló már nem a meccsért, hanem kizárólag saját magáért jár meccsre. Önnön múltja, bolondériája jegyében díszbe öltözik, egyenesen pompába, s keresi a díszlethez méltó játékot. Ilyet azonban nem talál a pályán, ilyen meccsek nincsenek, ilyen meccs csak a kazettán van, mindenki beleképzelheti a neki megfelelő játékot, ráadásul a nap minden percében, földön, vízen, és levegőben. Egyedül csorog le a Dunán, mégis betonkaréj gyűrűjében, tömeg kellős közepében, ám mégse tömegként, hanem önálló arccal. írja is a borító hogy kedves szurkoló, ezen a kazettán te is szerepelhetsz S csakugyan, minél többször forgatod vissza a szalagot annál inkább válnak szét a hangok, úgy a tizedik vissza játszásnál rájössz, hogy az a buzi vagy? Kiáltás tán épp te magad vagy. De az is, hogy Limpi, hát mi a f...-t csinálsz, hogy aztán épp te kezdj rá a zöld sasokra. Nem a foci, hanem a stadion volt előbb, teli emberekkel, kórussal, morajjal, s csak azután találták ki hozzá a játékot, a labdát, s kapukat. Aki meccsre jár, mind bolond. Aki ilyen kazettát hallgat, még inkább, de neki megvan az az előnye, hogy önszántából az. Ez csak azért fontos, mert most új bajnokság jő, s már megint tudni előre, hogy mi lesz. Olyan nincs, hogy az ember ne menjen ki a meccsre, de olyan se, hogy úgy menjen ki, mintha nem tudná mi lesz. Valami okos középút kellene, bolondokhoz méltó túl a józanságon, de még innen a teljes elhülyülésen Talán, ha volna mindenkinek egy megbízható vókmenje vonulnak ki a csapatok, gyönyörű nyári délután, ülünk megszokott helyünkön, fejünkre húzzuk a fülhallgatót egy szimpla mozdulattal elindítjuk a kazettát, s innentő kezdve bármi történik is a pályán, garantáltan nem ér sem mi csalódás. Megyesi Gusztáv (Élet és Irodalom)
