Fradi újság (1997)

1997 ősz / UEFA kupa-szám

17 FRADI ÚJSÁG Magyar válogatott-idegenlégiósok összecsapás előtt (Az elkövetkező hetekben néhány futballistát sze­retnénk bemutatni - akik egymás ellen lépnek pá­lyára - a megszokottól eltérő módon és műfajban. Mérkőzés ide vagy oda, minket nem „csak” a foci érdekel.) SZEREPLŐK: Horváth Ferenc, aki zöld-fehér­ben játszik, de szombaton a magyar válogatott színeiben szerepel, (egyébként jelen esetben véletlenül zöld-fehér melegítőnadrágban és szürke pólóban lép színre, alig pár perc késéssel) magas, barna hajú,’ barna szemű és nem szereti, ha Fe­rencnek szólítják, ezért a későbbiek­ben egyszerűen Feri. Vasile Miriuta, aki szintén zöld­fehérben játszik, de szombaton az idegenlégiós válogatott színeiben szerepel, (egyébként jelen esetben véletlenül zöld-fehér melegítőben lép színre) nem alacsony, kopasz (önszántából), barna szemű, szereti, ha Vasúénak szólítják, ennek ellené­re mindenki Lacizza, ezért a későb­biekben egyszerűen Laci. Két kérdező, akiknek a nevét lásd alant. SZÍN: Az Üllői úti Fradi-ven- déglő, bokszokkal, zöld-fehér asztal­terítőkkel, három pohár üdítőitallal, és telt házzal. ELSŐ FELVONÁS, amely­ből kiderül a két főszereplő (jelen esetben Feri és Laci) világnézete. FERI (megfontoltan): Hívő va­gyok, ezért talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy az embert Isten teremtette. A „hivatalos” verzió szá­momra sántít egy kicsit, ugyanis hi­ányoznak az átmenetek. A királyi „posztot" kihagytam volna, nem jó dolog mindig döntéseket hozni. Egy­szerű polgár annál inkább lettem volna. Hogy miért? Mert, minél több nehézségen verekszi át magát az em­ber, annál nemesebbé válik. Előbb- utóbb eljön a világvége, de nem 2000-ben, ezt nem lehet évhez kötni. Az viszont biztos, hogy tolvajként jön el ránk a vég. Nem hiszek a re­inkarnációban. de ha újjászületnék, férfi szeretnék lenni (mert a nőknek sokkal nehezebb) és focista. LACI (komolyan): Vallásos va­gyok, méghozzá ortodox. Komolyan veszem a hitet, általában minden es­te imádkozom és a fiamat is erre ta­nítom. Természetes, hogy azt gon­dolom, Isten alkotta a Földet. Király nem lettem volna, D'Artagnan vi­szont igen, jó élete volt, szabadon jöhetett-mehetett, amerre akart. Nem lesz világvége, és nem is akarom, hogy legyen. Hiszek a reinkarnáció­ban, de nem tudom, milyen más éle­tem lehetett, vagy lehetne. MÁSODIK FELVONÁS, amelyből kiderül, hogyan is él a két főszereplő. FERI (melegséggel a hangjá­ban): Nős vagyok, van egy három és fél éves kislányom, Bettinának hív­ják. Sajnos, nagyon keveset tudok vele lenni, és ez borzasztóan zavar. Még az óvodai ünnepségekre sem tudok elmenni, egyszóval, nem lá­tom ahogy felnő, pedig ez fontos do­log. Elég nagy családunk van és ál­talában mindenki „sértődött", amiért ritkán jutunk el hozzájuk, ezért sza­badidőnket azzal töltjük, hogy egy- egy látogatással kiengeszteljük őket. Szeretem a divatos és márkás ruhá­kat, de valahogy mégis a farmer az igazi. Üzletember lennék a legszíve­sebben, persze edző is, de csak gye­rekkel foglalkoznék. Ők még nincse­nek elrontva... LACI (vidáman): Én is felesé­gemmel és gyermekemmel, a négy és fél éves Marcóval élek. A család nagyon fontos számomra, egyébként ha nincs nyugodt háttered, nem is tudsz csak a futballra koncentrálni. Nem sok szabadidőm van, de ha te­hetem, összejövök a barátaimmal egy kis römizésre vagy ping­pongozásra. Abban is jó vagyok (ka­csintva). Szeretek autót vezetni, hét­végémé - ha időm engedi - leruc­canunk vidékre kirándulni. Legutóbb Egerben voltunk, a fiamnak nagyon tetszett a vár. Különben feleségem­mel gyakran járunk moziba, no és ruhákat vásárolni. HARMADIK FELVONÁS, amelyből kiderül, hogy a két fősze­replő mégiscsak focista. FERI (mosolyogva): 10 évesen kezdtem. Kispesten és 18 évesen ke­rültem Székesfehérvárra. Termé­szetesen emlékszem az első NB l-es meccsemre. Az Újpest volt az ellen­fél, 1-1 lett a végeredmény, húsz percet játszottam és nagyon izgul­tam (darálja egyszuszra). Ez egyéb­ként az egyik „hibám”. Lelkizős, iz- gulós típus vagyok és ez nem el­őnyös, sokkal könnyebb azoknak, akik kevesebbet gondolkodnak. A Ferencváros harmadik helyétől per­sze nem vagyok elragadtatva, de saj­nos, az már nagyon érett a tavaszi szezonban, hogy nem tudjuk befogni az MTK-t. Ha én változtathatnék a szabályokon, eltörölném a lest, így nem kellene annyit rohangálni, még 50 évesen is focizhatnék. Babonák? Sosem érek hozzá a meccslabdához a találkozó előtt, meg aztán háttal megyek ki a pályára, hogy a végén szembe tudjuk majd lejönni. LACI (lelkesen): A tévéből kap­tam kedvet a focihoz. Tízévesen kezdtem el játszani Nagybányán, 17 évesen pedig már a felnőtt csapat tagja voltam, utána a Dinamo Buka­resthez kerültem, és velük voltam először Győrben ’92-ben edzőtábor­ban. Itt is maradtam egy darabig, majd visszatértem Romániába, ahonnan Franciaországba vezetett utam. Egy év elmúltával újra Ma­gyarországra kerültem, s úgy néz ki, tartósan itt is maradok, hiszen nagy boldogság ért, megkapom a magyar állampolgárságot. Az FTC-nél kü­lönben kétéves szerződést írtam alá. Futball nélkül el sem tudom képzelni az életem, ezért is járok a TF kétéves edzői szakára, ha nem tréner, akkor menedzser leszek. Nem vagyok ba­bonás, ám egy dologhoz ragaszko­dom, meccs előtt nem adok kölcsön pénzt. Még egy forintot sem! Ha a futball szabályain változtatni lehetne, én több piros lapot adnék az ag­resszív játékosoknak. EPILÓGUS, amelyben a kér­dezők feleszmélnek, hogy mégiscsak illik tippeket kérni egy Magyar válo­gatott-idegenlégiósok válogatottja mérkőzés előtt. LACI (mint akinek fogalma sincs, miről van szó): Legyen mond­juk 2-2. FERI (mint a jóságos kereszt­apák): 3-1-re nyerünk, Laci rúghat egy gólt. FÜGGÖNY SZÍNFALAK MÖGÖTT, ahol kiderül, hogy az egyik főszerep­lő (jelen esetben Feri) elfelejtett fényképet hozni magával, de készsé­gesen felajánlotta, hogy azonnal vesz egyet a Fradi szuvenír boltban, valamint arra is fény derült, hogy az egyik főszereplő (jelen esetben Laci) akár nyelvzseni is lehetne, hiszen ro­mánul, olaszul, franciául és magya­rul is beszél, amit tanár nélkül „csak” a pályán tanult meg. (kaszala-antal) (Új Pest Megyei Hírlap) Az 1996-97-es idényt ez a gárda kezdte: Álló sor balról: Jagodics, Miriuta, Arany, Horváth, Limperger. Elöl: Hajdú, Páling, Ara­nyos, Telek, Szűcs, Nicsenko

Next

/
Oldalképek
Tartalom