Fradi újság (1997)

1997 ősz / UEFA kupa-szám

3 FRADI ÚJSÁG „ITT BIZONY KÖTELEZŐ PRODUKÁLNI 55 Nyilasi szurkolók százezeréinek a kedvence. A képen közülük hárman - Tibivel a halbturni pá­lyán. Balról: Zeller Adolf, Mihály János, Nyilasi Tibor, Fellegi András Minden futballhoz valame­lyest konyító szurkoló tudta, hogy előbb vagy utóbb vissza­tér az Üllői útra. Mert Nyilasi Ti­bornak ez a sors rendeltetett, neve mind játékosként, mind edzőként egyszer és (valószínű­leg) mindenkorra összeforrt a Ferencvárossal. Amikor a kis­pestiekkel folytatott tárgyalásai­ról naponta cikkeztek a lapok, többen akkor is csak legyintet­tek, hogy „Ugyan már, a Tibi a Honvédban? Lehetetlen!’’ Pedig hát egy másutt már bizonyított szakember miért ne dolgozhat­na a patinás piros-fekete klub­nál? Bár Nyilasi Tibor esetében alapos az indok - őt Nyilasi Ti­bornak hívják. A régi-új mester 1990-1994 között irányította már a Fradi szakmai munkáját, ezen időszak alatt egy bajnoki címet és há­rom kupagyőzelmet szerzett csapatával. Vagyis nemcsak egykoron a gyepen, hanem a kispadon is maradandót alko­tott zöld-fehérben. Éppen ezért nem okozott hatalmas meglepe­tést, hogy újbóli kinevezése utáni első edzésen ezernél is több drukker látogatott ki a Népligetbe.- Három esztendei szünet után tértél vissza a futballba, legalábbis ami a Fradit és az NB l-t illeti. Mennyiben tartod ma­gad más edzőnek, mint előző, s tegyük rögtön hozzá, sikeres Üllői úti ténykedésed során; - kérdeztük tőle.- Talán valamelyest böl- csebb, higgadtabb lettem, ami a korral jár. Annak idején 36 éve­sen életem első edzői feladatá­ba hatalmas elánnal vágtam be­le, ugyanakkor rengeteg feles­leges dolgot is csináltam, ami sok energiát emésztett fel. Úgy érzem, már megtanultam sú­lyozni a problémákat, és ez mindenképpen előnyömre vál­hat. A munkáról alkotott felfo­gásom nem változott, a játéko­sokkal való viszonyom azonban igen. Néhány futballistát szinte dajkáltam, s akadtak, akik ezzel visszaéltek. Nos, ilyesmi többé nem fordulhat elő.- Köztudott, hogy a minden­kori pletykák megelőzése végett nem jártál sűrűn meccsre. Gon­dolom, azért így is folyamato­san figyelted, mi történik a csa­pattal.- Természetesen naprakész voltam Fradi-ügyekben, tévén többször is láttam a fiúkat ját­szani, az újságok meg ontották az információkat a klubházban zajló eseményekről.- Tehát nem ért semmi vá­ratlanul, amikor újból munkába álltái...- A játékosok nagy részével már dolgoztunk együtt, de a többieket is ismertem már, leg­feljebb nem voltunk közvetlen kapcsolatban. Úgyhogy nem ér­tek szokatlan impulzusok.- Szerinted miben különbö­zik leginkább a '90-es évek első felének Ferencvárosa a maitól?- 1990-ben generációváltás zajlott a csapatnál, sikerre éhes fiatalokkal indultunk a harcba. Most egészen más a helyzet, lé­nyegesebb több az érettebb, kész labdarúgó, ami egyrészt jó, hiszen erősebb a játékosállo­mány. Másrészt viszont veszé­lyesebb, az úgymond sztárokat nehezebb tűzbe hozni, már nem mindegyikükre jellemző a sportág iránti alázat. Enélkül pedig nem lehet eredményeket elérni, sőt nem is szabad futbal­lozni. Ettől függetlenül bízom benne, hogy edzó'kollégiámmal együtt mindenkit kellőképp tu­dunk majd motiválni.- Mi alapján választottad ki a melletted dolgozó edzői team tagjait?-Már’90-ben próbáltam egy új szisztémát bevezetni, a mos­tani modell annak a folytatása, bővebb és modernebb változa­ta. Kiss Lacit aligha kell bárki­nek is bemutatni, elfogultság nélkül állíthatom, a szakma egyik legjobbja. Szokolai Laci is bizonyította képességeit, rá­adásul ők ketten összeszokott párost alkotnak, hiszen régeb­ben a Volánnál már edzősköd- tek együtt. Simon-Balla Istvánt már ’90-ben hívtam ide, akkor még sokan megmosolyogtak, hogy miért van szükség külön futóedzőre. Azt hiszem, ma már senki nem kételkedik a döntés helyességében. A kapusokat edző Fiegedűs Gyurival is dol­goztam már, az ő munkája is nélkülözhetetlen. A team tagjai szakmailag és emberileg is feddhetetlenek, jó közösséget is alkotunk, s ami szintén fontos, erős a Fradi-kötődésünk. Na­gyon örülök, hogy a klubveze­tés elfogadta az angolos mintá­ra felállított modellel kapcsola­tos elképzeléseimet.- Mit értesz „kicsit angolos mintán"?- Azt, hogy bár a felelősség természetesen az enyém, a gya­korlati feladatokat inkább a tár­saim hajtják végre, én inkább koordinálom a munkát. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem vetkőznék le, és az edzése­ket csak a lelátóról nézném vé­gig. És még egy nagyon fontos változtatás: a junior ezentúl nemcsak elfekvőnek számít. Ko­vács „Kokó” ugyanolyan edzé­seket tart, s egy az egyben ugyanolyan hadrendben küldi pályára majd a fiatalokat, mint mi a felnőttcsapatnál. Fia két ék­kel játszunk, a junioroknak is kötelező két ékkel felállni. Nem­csak tehetséges, hanem bármi­kor bevethető, ugrásra kész já­tékosokra van szükségünk a sa­ját közvetlen utánpótlásunkból.- A Real Madrid ifijének há­rom gólt vágó Sitkut már át is rendelted a nagycsapathoz...- Rövidebb távon is számí­tok a fiataljainkra. Éppen emiatt senkinek sincs bérelt helye a kezdő tizenegyben, s jó, ha az első csapat keretének tagjai az eszükbe vésik, innen a Fradiból egy módja van az előrelépésnek - a külföldi szerződés. Aki más magyar klubhoz igazol, több szempontból is nagyon nehéz boldogulnia, Lásd Wukovics Laci esetét. Tehát mindenkinek meg kell szakadnia!- Tegyük fel, s miért is ne lenne így, hogy minden elkép­zelésed optimálisan alakul. Mindez milyen eredményre le­het elegendő a hazai és a nem­zetközi kupaporondon?- Ezt nem lehet kiszámítani. Mindenesetre fel vagyok ké­szülve, hogy miként a mennybe, úgy a pokolra is kívánhatnak a szurkolók, az eddigi munka ha­tékonyságát némileg befolyá­solta, hogy sokáig nem alakult ki a végleges keret, s nem tud­tam, kikre számíthatok és kikre nem azon labdarúgók közül, akik velünk együtt alapoztak. Másrészt kellemetlen meglepe­tést hozott az a vizsgálat, ami a játékosok edzettségi állapotát mérte fel. Ezeken a problémá­kon mostanra túljutottunk, úgy­hogy nem előre keresem a mentségeket. Banalitás, de az Üllők úton tényleg csak a győ­zelem az elfogadható a bajnok­ságban és kupában egyaránt. Hiába erősített jól az Újpest, vagy tűnik masszívnak a Vasas, az MTK meg amúgy is erős, mi az aranyéremért küzdünk. Az UEFA Kupában pedig az előse­lejtező nem jelenthet gondot, de jó lenne legalább két-három fordulót túlélni. Ha nem sike­rül... Akkor én is röpülhetek, mint bárki más. Itt bizony köte­lező produkálni! S remélem, a korábbi időszakhoz hasonlóan produkálunk is. (naszály) A vásárló ezúttal nem egy szokványos, sláge­reket tartalmazó kazetta tulajdonosa lesz. Ez a hanganyag teljesen más, és egészen különle­ges! Ezen lehet, hogy Ön is szerepel, amikor a többi zöld-fehér szurkolóval közösen a lelátókon buzdítja kedvenceit. Ilyen jellegű kiadvánnyal idáig csak az angol Liverpool és néhány olasz klub rajongói dicsekedhettek. Ezzel a néhány perccel meghosszabbíthatja azt a csodálatos élményt, amit egy Fradi-meccs nyújt Önnek, a kazettát hallgatva már otthon rá­hangolhat a soron következő rangadóra. Ha nincs ideje kimenni a mérkőzésre, a rádió, vagy a tv mellett is ott érezheti magát a stadionban. Vigye haza az Üllői úti aréna hangulatát! Hajrá, Fradi! A kazetta Nyilasi Tibor fényképes ajánla­tával kerül forgalomba: „leírhatatlan az a han­gulat, amikor egy stadion közönsége tapsolva, dalolva buzdítja kedvenc csapatát. Ezen a kazet­tán viszont hallani is lehet azt a csodálatos kó­rust, amelyet maguk a szurkolók alkotnak. Úgy érzem, ez a kiadvány egy újabb, jelentős lépés a sportszerű szurkolás és a fair play jegyében. ” A kazetta a Fradi ajándékboltban is kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom