Fradi újság (1997)

1997 tavasz / 6-7. szám

FRADI ÚJSÁG Balszerencsés kapusaink Ilyen sem fordult még elő! A Ferencváros két kapusa szinte egy­szerre feküdt a kés alá, a szakvezetésnek pedig hirtelen egy első szá­mú és egy bármikor bevethető csereportást is igazolnia kellett a nagy­csapat keretéhez. Persze mindez nyilván Hajdú Attilának és Szeiler Józsefnek fájt a legjobban, s nemcsak fizikai értelemben... Hajdú „Atyának’’ élete legbalszerencsésebb szezonja zajlik. A válo­gatottat is megjárt kapuvédő másfél év alatt immáron a harmadik ko­molyabb sérülését szenvedte el, ebben a bajnoki esztendőben csak tavaly ősz elején láthattuk őt a háló előtt. Legutóbb az MTK elleni rangadót követő hétfői edzésen érte a baj.- Éppen hátrafelé indultam, amikor egy irtózatos reccsenést hal­lottam. Sejtettem, hogy nagy gond, kifordult a jobb térdem - emlék­szik vissza. Április 2-án került sor a műtéti beavatkozásra, dr. Berkes István, megannyi sportoló „megmentője" ezúttal is tökéletes munkát végzett, Attila keresztszalagját kellett pótolnia.- A gerincembe kaptam az érzéstelenítőt - folytatja a kapus al­tatni ugyan nem altattak, de megitattak velem néhány bögre bódító teát, amit csak „koktélnak" hív mindenki. Két napig iszonyú fájdalma­im voltak, de utána egyre jobban éreztem magam. Délelőtt és délután gyógytornász foglalkozott velem, az ágyam fölött lévő mozgatósín se­gítségével tudtam megmozgatni, hajlítani és nyújtani a lábam. Sokat segített, hogy pár csapattársam - közöttük Szeiler Józsi - is meglá­togatott. Attila április 11-én hagyhatta el a kórházat, ám sajnos még legalább május közepéig nem léphet a sérült lábára, mert nem bírná a terhelést. Ezért addig mankóval közlekedik.- Mit mondtak az orvosok, mikor kezdheted el az edzéseket?-Ez a rehabilitációtól függ. Ha nem adódik semmiféle komplikáció, valószínűleg négy-öt hónapot vesz igénybe a teljes felépülésem.- A kényszerigazolások miatt elképzelhető, hogy ősszel több ve- télytárssal kell majd megküzdened az 1-es számú mezért.- A nagyobb egyesületeknél általában három kapus szerepel a ke­retben, szerintem ennyire szükség is van. Nem gond, ha eggyel többen leszünk. Addig pedig Udvarácz Milán megoldja a gondokat, régóta ismerem őt, jó kapus és nagyon rendes srác. * A Stadler elleni idegenbeli-egyébként gól nélküli döntetlenre vég­ződött - találkozó első félidejében Szeiler József egy merész kivető­déssel biztos góltól mentette meg a csapatát. Majd amikor visszasza­ladt kapuja felé, belenyilalt a fájdalom.- Először azt hittem, csak megütöttem, nem vészes, aztán később a labdát sem tudtam megfogni, cserét is kértem-meséli megpróbál­tatásainak kezdetét. - Bent az öltözőben már tudtam, nem úszom meg olyan könnyen. Tizenhárom évvel ezelőtt már volt egy kézsérülésem. A meccs után rögtön kórházba szállították, ahol azonnal meg is röntgenezték. Akkor már azt tanácsolták neki, hogy bizony meg kellene műteni a kezét.- A csontok ugyan nem mozdultak el a helyükről, ezért váci Háltam egy darabig, rengeteg szakvéleményt kértem ki, végül is úgy döntöt­tem, megműttetem. Már csak azért is, mert rövidebb időt kell kihagy­nom. Józsit, az egykori ünnepi napon, április 4-én pénteken operálta meg Sántha Andrea főorvosasszony. A beavatkozás másfél óráig tartott.- Elaltattak, s nagyon nehezen ébredtem. Nagyon rosszul éreztem magam, rám tették az infúziót, másnap nem is tudtam elaludni. De onnantól kezdve ugrásszerűen javult az állapotom, vasárnap már ki is engedtek. Nem sokat pihent, hiszen a műtét után néhány nappal már edzésre is jelentkezett. Természetesen csak kocogott a pálya körül, erősítette a lábát, kapura még nem rúgtak neki.- Milán tényleg nagyon jó kapus. De soha nem foglalkozta! a kon­kurencia, saját dolgaimmal kell törődnöm... Nagyon remélem, hogy mire hadba vethető leszek, visszafoglalhatom a helyem. Szeretném, ha a május 10-i, UTE elleni rangadón már újból én védhetnék. (naszály) A Békéscsaba egykori kapusa véd a Békéscsaba ellen Rövid időn belül kétszer is szerződtette az FTC Udvarácz Milánt (29). Mindkét alkalommal vészes kapushiányban szenvedett a Fradi. Kezdetben is Hajdút kellett helyettesítenie, aztán amikor ismét megsérült a válogatott kapuvédő, megint mentek érte. Akkor is, most is tartaléknak szánták, ám a sors másként intéz­kedett. A Stadler ellen kezét törte Szeiler, s Milánt nyomban előléptették. • Pályáját Pécsett, Gara­mi mesternél kezdte, majd Kaposvárott, aztán Békés­csabán védett. Mondhatni, izgalormmentesnek tűnhe­tett az élete. Legalábbis rit­kán került rivaldafénybe. Most viszont egy csapásra érdekes ember lett. Udvarácz: Ennyit jelent, ha az ember a Fradiban véd. • Már az ősszel szerződ­tette a Ferencváros, de az a rövid kirándulás nem ha­gyott igazán maradandó nyomokat. Udvarácz: Mert akkor csak a kispadig jutottam. Egy cserekapus kinek izgal­mas téma? • Tulajdonképpen melyik csapattól szerződtette a Fra­di? A Csabából? Mert ott védett utoljára az NB l-ben. Udvarácz: Egy úgyneve­zett maszekcsapatban. Ezt egy menedzser szedte össze. Együtt készültünk, barátságos meccseket is játszottunk, s mindenki vár­ta, hogy előbb vagy utóbb elszerződtessék. • Hazai csapatokhoz? Udvarácz: Elsősorban külföldihez. • Ön mégis a Ferencvá­rost választotta. Annak elle­nére, hogy nem is első szá­mú kapusnak hívták. Udvarácz: A Fradi az Fra­di. Ennek az egyesületnek az ajánlatát nem szabad ki­hagyni. S itt az sem számít, első vagy tizenötödik játé­kos vagyok. • Komoly meccsek nél­kül, csak edzésekkel nem­igen lehet igazán tűzben tartani egy futballistát. Udvarácz: Nekem hála is­tennek, nem okozott ez gondot. Keményen edzet­tem, s minőségileg más munkát végeztem, mint ko­rábban, ezért aztán nyugodt szívvel álltam be a kapuba Akasztón. • A hírek szerint jól vé­dett. Udvarácz: A lényeg, hogy nyertünk. • Meddig tart a szerző­dése a Fradinál? Udvarácz: A nyárig. • Utána? Udvarácz: Külföldön sze­retném folytatni. • A kapusokért nem kap­kodnak odakint. S főleg nem a mieinkért. Udvarácz: Pedig abból van több átlagon felüli ké­pességű labdarúgónk. • S mi van akkor, ha a Fradi újabb szerződést ajánl? Udvarácz: Van két jó ka­pus, övék az elsőbbség. • Ettől még küldhetnek Udvarácznak is meghívót. Udvarácz: Ez új helyzet lenne, s gondolkodni kelle­ne rajta. • Családja is a fővárosba költözött? Udvarácz: Nem. Felesé­gem és kislányom Kapos­váron maradt. Nejem szere­ti a futballt, remek társ, nél­küle kevés esélyem lett vol­na a pályán maradni. • Hogyan viseli a ma­gányt? Udvarácz: Jobban, mint az átlag. A kapusok egyéb­ként is mindig magányo­sak. Ráadásul nem vagyok igazán társasági ember. • Milyen szerepet játszik az életében a pénz? Udvarácz: Egy játékos pá­lyafutása nagyon be van ha­tárolva. Ezért azt tartom, a lehető legtöbb pénzt kell ki­venni belőle. • Eddig csak a sportnak élt. Mi lesz a futball után? Udvarácz: Már gondol­nom kell rá. Nyugaton már jóval a pályafutásuk befeje­zése előtt felépítik az életü­ket a profik. Nálunk is így kellene, mert napi négy óra futballelfoglaltság . mellett mással is lehet törődni. Én már régebben ezt teszem. • Ha most befut, aligha mondhatja el, hogy fiatalon került a csúcsra. Udvarácz: Furcsa poszt a miénk, s nem az jellemzi a kapusokat, hogy már tini­ként karriert csinálnak. A kapuban be kell érni testi­leg, lelkileg. Sok dologra most jöttem rá én is. Persze az is lehet, későn érő típus vagyok. Várkonyi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom