Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 6-7. szám
15 FRADI ÚJSÁG- Úgy hallottam, kerékpározással ünnepelt.- Reggel fél háromig azért a lányokkal buliztam - válaszolta Tursics Sándor. - Itthon viszont a négy és fél éves kisfiam az úr, úgyhogy reggel valóban biciklizni mentem.- A családja nem is vette figyelembe, hogy hétfő este bajnoki aranyérmet nyert csapatával?- Dehogynem, hiszen a feleségem is szakmabeli. Talán éppen ezért volt annyira ideges, hogy inkább otthon, a tévén nézte a meccset. Egyébként a BSE elleni mérkőzés neki és a gyereknek is nagyon tetszett.- És önnek?- Én meglepődtem. Teljesen komolyan gondoltam ugyanis azt, hogy a BSE rutinos kosarasai jobban bírják majd idegekkel az ötödik találkozót. Erre minden fordítva történt. A szünetben pontosan annyi volta különbség a két csapat között, mint a csütörtöki, negyedik mécsesén. De ekkor már sejtettem, hogy a végeredmény egészen más lesz, mivel nem ugyanaz az ellenfél játszott a pályán, mint legutóbb. És ezt érezték meg a hajrában a tanítványaim is.- Ön több mint két évtizede dolgozik a szakmában. Miként létezik, hogy ekkora meglepetés érheti a kulcs- fontosságú mérkőzésen?- Sajnos, nálunk kultúrálatlanok a sportág körülményei, nincs munkamegosztás. Az edzőtől elvárják, hogy egyszerre oktasson, legyen pedagógus, pszichológus, menedzser, térképezze fel az ellenfelet, és értsen a fizikoterápiához. Ez persze képtelenség, és ennek következménye az, hogy mifelénk mindent csak utólag tudunk értékelni. Szakember alig akad, vezetőből viszont annyi van, mint égen a csillag.- A döntő öt mérkőzése közül négyen majdnem tökéletesen semlegesítették a BSE sztárját, Balogh Juditot. Csakúgy, mint az elődöntőben a diósgyőriek legjobbját, Judy Mosleyt. Mi volt a taktikájuk?- Az, hogy egy-egy elleni védekezéssel lehetetlen lefogni az olyan klasszist, mint Balogh. Ebben hibázott például a Pécs az elődöntő ötödik találkozóján. Rendszert kellett kidolgoznom, de ez számomra szinte szórakozással ért fel, hiszen a főiskolai szakdolgozatomat is a védekezésből írtam.- Korábban említette, hogy meglepték a hétfőn történtek. Csakhogy sokakat máraz is váratlanul ért, hogy fiatal együttese egyáltalán a döntőig eljutott.-Az tény, hogy a siker korábban jött, mint terveztem. Ősszel a vezetők közölték: drága pénzért nem kell sem külföldi, sem magyar kosaras. Célul is csupán annyit tűztek ki, hogy építsem föl a jövő jó szellemű csapatát. És amikor az előkészületi Sió Kupán a tévé nyilvánossága előtt harminc ponttal kikaptunk a Diósgyőrtől, akkor én sem tervezhettem mást. Sőt akadt egy-két, hogy is mondjam, jó szándékú kolléga, aki azt sugallta: a nyolc közé sem jut majd a Ferencváros.- Önt a szakmában nehéz embernek ismerik. Milyen a kapcsolata a csapat tagjaival?- Kiváló. A stílusomat két hét alatt ki lehet ismerni, igaz, elképzelhető, hogy ez idő alatt zokogva mennek haza a tanítványaim az edzésről. Két éve dolgozom együtt a lányokkal, és tartom olyan intelligensnek őket, hogy tisztában vannak azzal, honnan indultak és hová jutottak el.-Megfigyeltem, egy perccel a bajnokság befejezése előtt, amikor már biztos volt az FTC aranyérem, majd szétvetette a düh egy játékvezetői ítélet miatt, pár másodperccel később pedig mosolytalan arccal köszöntötte puszival a cserepadon ülőket. Sosem tud felhőtlenül boldog lenni?- Nagyon nehéz szakma a miénk, és nem olyan könnyű egyik pillanatról a másikra felszabadulni. Nem is olyan régen, Miskolcon például négyezren szidták a rokonaimat, és ezt is érzelemnyilvánítás nélkül kellett tűrnöm. De higgye el, most igazán boldog vagyok. Szetey András (Népszabadság) Tánc követte a győzelmet Budapest - Szolidnak aligha nevezhető módon ünnepelt héttő éjjel a BSE 79-67-s legyőzése és ezzel a bajnokság megnyerése után a Ferencváros női kosárlabdacsapata. Az effajta ritka alkalmakkor jönnek a felejthetetlen pillanatok, s a nagy fogadalmakat is ilyenkor lehet bevasalni a felelőtlenektől... A Fradi győzelmében nem sokan hittek, a csapat gyúrója, Lukács Béla sem. Ő azt mondta, a BSE az esélyes, szerinte húsz ponttal kikapnak. Ha mégis nyernek, akkor akár nyakörvet is köthetnek rá, és négykézláb mászkál. Megtette. Ahogyan a mindig szigorú, játékosait gyakran alaposan kiosztó edző, Tursics Sándor is úgy táncolt Károlyiékkal, mintha világéletében csak bókokat rebesgetett volna neki és társainak a pálya szélén. Bömbölt a zene, szinte mindenki énekelt, a játékosok időnként Fradi-verseket skandáltak, és persze folyt a pezsgő. Tursicsról a locsolkodás után lekerült a póló. Hajnalig tartott a vigalom, s talán csak azért nem tovább, mert reggel már a következő feladat várta a játékosok egy részét. Felmérőt tartottak a Sportkorházban a válogatottaknak. Elég szerencsétlen volt az időzítés, bár érdekességgel bizonyosan szolgált: ilyen előzmények után vajon milyenek lehettek az eredmények?... Halas Zoltán (Blikk) Bíró (balra) és Kosjár örül az aranynak
