Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 6-7. szám
13 FRADI ÚJSÁG A Ferencváros női kosárlabdacsapata nagy küzdelemben, nagyszerű teljesítménnyel nyerte meg a bajnoki címet. Az együttes öt meghatározó játékosát a siker összetevőiről, a fradistaságról és a jövőről kérdeztük. I Károlyi Andrea- A szezon kezdetén a második helyet vártam a csapattól, magamtól pedig erős javulást. Egy kisebb hullámvölgyet leszámítva végig nagyon jól ment a játék mind a többieknek, mind nekem. Ennek a mai Fradinak borzasztó egyszerű a titka: igazi CSAPATOT alkotunk. Ha valakinek éppen nem ment, akkor a többiek hozták magukat, így mindig voltak nyerő embereink. Sokat számított a fiatalság, a lendület, amellyel szétfutottuk a ri- tunosabb ellenfeleket. Mi minden más csapatnál jobban akartuk a sikert, és ez gyakran átlendített bennünket a holtponton. A négy között szerencsére elkerültük a Pécset, tőlük tartottunk a leginkább. Tapasztalt játékosok, fanatikus, kitűnő edző. A Diósgyőrrel háromszor játszhattunk hazai pályán, és ez nagy előny volt, mert a miskolci vereségeket lényegében belekalkuláltuk. A döntőben ugyan nem a PVSK-val kellett játszanunk, de a BSE esélyesebb volt. Igaz, a városmajori csarnokban nincs hangorkán, és Daninak (Dénes Krisztina - M. S.) meg nekem nem idegen. Az első meccsen felszabadultan játszottunk, a másodikon már görcsösebben, de a csapatmunka meghozta a győzelmet. Kettő-null után már kezdtük elhinni, hogy nyerhetünk, és szétestünk fejben. Az ötödik meccsen hasonló volt a helyzet, mint az elsőn, és a lelki tehertől megszabadulva megint szaladt a szekér. A nagy közönséget nem volt könnyű megszoknunk, hiszen olyan csapatokban játszottunk eddig, amelyeknek kevés szurkolója van. A nehéz pillanatokban sokat jelentett a fradisták biztatása. Az Euroligától kicsit tartok, mert még rutintalanok vagyunk. Ami a bajnokságot illeti, jövő ilyenkor válaszolok... I Dénes Krisztina- Az edzőnk meglepődött rajta, amikor a kezdéskor azt mondtam: döntőbe várom a csapatot, mert döntőt akarok játszani. Persze, stabil kezdőjátékosként. Menet közben úgy tűnt: mindkettőből valóság lesz. Mi azzal nőttünk az ellenfelek fölé, hogy nálunk a csapategység az első. Nálunk nincsenek ászok, mi együtt vagyunk jók. Az alapszakaszban ugyan kétszer is kikaptunk a Diósgyőrtől, de akkor még játszott náluk Zsol- nay. Úgy gondoltuk, nélküle könnyebben verhető a DKSK, mint a Pécs, sőt, én azt hittem, hamarabb túlleszünk rajtuk. A döntő előtt viszont elbizonytalanodtam. Úgy véltem, nagyon össze kell szednünk magunkat, hogy legyen valami halvány esélyünk. A második meccs után azonban már bíztam a végső győzelemben. De egy kicsit meg is ijedtünk a nagy lehetőségtől, és ez okozta a két vereséget. Az utolsó mérkőzés előtt két nap teljes pihenőt kapott a csapat, és nekem ez nagyon jót tett, megújulva vártam a feldobást. A sorsdöntő pillanatokban sokat számított, hogy mi - még én is - fiatalabbak vagyunk, gyorsabbak, bátrabbak. Szerintem ez a Fradi, amelynek ilyen remek közönsége van, még jobb lesz jövőre. A nemzetközi kupában rengeteg meccs lesz, nem tudom, hogyan fogjuk bírni. Remélem, marad erőnk a bajnokságra is, mert én jövőre is döntőt akarok játszani... I Újvári Eszter- A rajtnál én mindenképpen dobogóra vártam a csapatot. Magamnak azt kívántam, hogy legyen jó évem. Az utóbbi nem igazán sikerült, sérülésekkel bajlódtam. A végére azonban össze tudtam szedni magam, és úgy érzem, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottam. A Ferencváros ereje a fiatalságában rejlik, meg abban, hogy csapattá formálódott. Mi még korántsem játszottuk ki magunkból azt, ami bennünk van. A mostani nagy sikerrel magasra tettük a mércét, és nem lesz könnyű megfelelni az elvárásoknak. Az elődöntőben a Diósgyőrrel szerettünk volna játszani, mert Zsolnay nélkül legyőzhetőnek gondoltuk. Végül nagyon nehéz küzdelemben vertük ki őket. A BSE könnyebb falatnak tűnt, mivel az idényben négy meccsből hármon mi nyertünk ellenük. Nagyon készültünk, és a sok munka meghozta a gyümölcsét. Amikor kettő-nullra vezettünk, már-már biztos voltam az aranyéremben. Az ötödik meccsen az volt a sorsfordító, hogy elhittük: igenis, van esélyünk győzni. Aztán 50-57-nél jött a szikra. Károlyi Andi beindult, majd sorra a többiek is. Az első évben még csak ismerkedtünk a szurkolókkal, aztán a második szezonban már befogadtak minket. Óriási dolog ilyen közönség előtt játszani. Bár a BSE mindent megpróbált az ötödik meccs előtt, még az ezerforintos jegyárak sem riasztották el a fradistákat. Az Euroligában nehéz dolgunk lesz, ennek a fiatal csapatnak még sok munkára van szüksége. Viszont rengeteget tanulhatunk majd azokból a mérkőzésekből. Ami a bajnokságot illeti, nem is lehet más célunk, mint a cím megvédése, bár még nem tudni, milyen játékosmozgások lesznek a csapatoknál. I Seres Éva-Amikor egy felkészülési tornán az edzőnk megkérdezte, mire számítunk, én azt mondtam: miért ne játszhatnánk döntőt? Az azóta eltelt hónapokban nagyon sok munkát végeztünk, aminek köszönhetően egy hajtós, jó csapat alakult ki. így nekem nem okozott meglepetést a Fradi jó szereplése. Az alapszakaszban a legjobban a BSE-től tartottunk, az első meccsre egy hónapot készültünk, különösen arra, hogy hogyan kell védekezni Balogh ellen. Mindkétszer megvertük őket, és ez a döntőben nagy lelki pluszt jelentett. A Diósgyőr viszont a mumusunk volt, kétszer is kikaptunk tőlük. Tudtuk, hogy a védekezésen múlik minden, elsősorban a két idegenlégiósuk őrzésén. Sikerült, és jöhetett újra a BSE. Baloghék ellen napi két edzéssel készültünk. Az első meccs a csapatmunka diadala volt, amihez kellett Béres és Károlyi extra teljesítménye is. Kettő-null után hullámvölgybe kerültünk, fejben és fizikailag egyaránt elfáradtunk. A negyedik mérkőzés után Si- nya (Tursics Sándor - M. S.) nagyot húzott: két nap pihenőt adott a csapatnak. Ilyen még nem fordult elő amióta együtt dolgozunk. Fel tudtunk töltődni a szünet alatt, és a döntő pillanatokban mi bírtuk jobban erővel és pszichikailag. Az Euroliga nagyon nagy próba lesz számunkra, viszont sokat tanulhatunk azokból a meccsekből. Jó lenne megismételni a bajnoki sikert a csodálatos közönségünk eőtt, de sok függ attól, ki, hogyan erősít. I Bíró I Anikó- Én azt gondoltam a kezdéskor, hogy a négy közé jutás már jó eredmény lesz; a továbbiakat csak titkon reméltem. Magamtól különösebbet másfél év kihagyás után nem várhattam. A legfontosabb célom az volt, hogy minél jobb fizikai állapotba kerüljek. Amikor látszott, hogy ott leszünk a négy között, inkább a Diósgyőrt szerettem volna ellenfélnek, mint a PVSK-t, mert a Pécs lényegesen okosabb csapat. A történtek engem igazoltak. A döntő előtt próbáltam rábeszélni a lányokat arra, hogy ne foglalkozzanak a téttel, mi már így is nagy sikert értünkéi. Afel- szabadultság különösen az első mérkőzésen és az utolsó meccs hajrájában érződött. Ugyanakkor a harmadik-negyedik mérkőzés a nagy akarás miatt kicsit görcsös játékot hozott. A Fradi igazi CSAPAT. Itt nincsenek sztárok, minden sikerünk a csapat érdeme. Mindig van egy-két játékos, aki a többiek gyengébb játéka esetén többet vállal, és győzelemre viszi a csapatot. Jó versenyzőkből áll a Ferencváros, és ez főleg az utolsó percekben mutatkozik meg, amikor nemegyszer vesztett állásból fordítunk. • Csodálatos érzés ennyi ember előtt játszani. Még ma is végigfut a hátamon a hideg, ha arra a falrengető biztatásra gondolok, ami a negyedik meccs hajrájában szólt a népligeti csarnokban. Óriási változás ez az életünkben, hiszen eddig szűk körben játszottunk a mérkőzéseken. Bízom benne, hogy még sokáig kosarazhatok a Fradi színeiben. Az Euroliga nehéz sorozat lesz, hétközi meccsekkel. Az ellenfeleknél sok amerikai és orosz kosaras játszik, akiktől bőven tanulhatunk. Egy biztos: nem adjuk olcsón a bőrünket. Az összeállítás készítette: Margay Sándor
