Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 2. szám

FRADI ÚJSÁG 17 HRUSCSOV és KADAR a Fradi-indulóra lépett be... Ónody Lajosra emlékezve közöljük Gyenes J. Andrásnak 1989-ben készült interjújából a „spor­tos” részleteket. Ami pedig az 1964-töl kezdődő, koholt vádak alapján közismertté vált Ónody ügyet illeti, nos négy év négy hónapos börtönbüntetéssel végző- dött. A közelmúltban rehabilitálták — deháta meg­aláztatások, szenvedések nem múltak el nyomta­lanul... Visszatérve az 1989-es interjúhoz, így emléke­zett ferencvárosi időszakára:- 1953-tól a Fradiban - akkor Budapesti Kinizsinek hívták-én let­tem a labdarúgó-szakosztály vezető- je, majd elnöke. Hozzáteszem, hogy a sportban mindig társadalmi mun­kásként dolgoztam, és sohasem kap­tam érte egyetlen fillér honoráriu­mot. Ez olyan időszak volt, amikor a klubra rásütötték a fasiszta bélyeget. S mindenki csak bennünket bántott. Fel akarták számolni a klubot. Ebben az időszakban jóformán csak az Élel­miszeripari Dolgozók Országos Szakszervezete részéről kaptunk er­kölcsi és anyagi segítséget. Felülről pedig gyakorta a fejünkre koppintot­tak, mondván, a Fradi múltja nem kötődött annyira a munkásmozga­lomhoz, mint a Vasasé. Arról már senki sem beszélt, hogy ez az egye­sület mindig is a prolik egyesülete volt, a melósoké, a kisembereké. De hát ránk tették a bélyeget.-Tudom, hogy Önök 1955-ben egy bécsi húsvéti tornán elkövettek egy olyan turpisságot, amiből világ­ra szóló botrány lett.-A Kinizsi színe piros-fehér volt, de mi a Práterben zöld-fehér mezben léptünk pályára. Még le sem fújták a meccset, Budapesten már tudtak er­ről a rebellis akcióról.- Ha jól tudom, az egyik magas rendfokozatú Honvéd-vezető jelen­tette fel a Kinizsi vezetőit és játéko­sait.- Bárki is panaszolt be bennün­ket, akkor is megérte, mert sohasem felejtem el azt a sok könnyes szemű játékost, aki a tükör előtt tolongott zöld-fehér mezben. Dalnoki Jenő si­mogatva a dresszt, azt mondta: „Fi­úk, ebben csak győzni lehet!' Tudja, akkor már öt éve betiltották a Fradit, egyetlen tollvonással megszüntették a zöld-fehér klubot.- Pártfegyelmit kapott ezért?- Azt nem, de mint a csapat ve­zetőjét, elmarasztaltak, és egy évre eltiltottak a szakosztályelnöki tiszt­ség betöltésétől. Mindössze annyi történt, hogy a húsvéti torna utáni vacsorán az ÉDOSZ-ban az egyik elvtárs felszólított, hogy hagyjam el a termet.- Ez 1955-ben volt, s 56-ban tért vissza az FTC-hez? küldetés. A szovjet fővárosban a ma­gyar bisztróháiózatot kellett bemu­tatnunk, s a moszkvai vezetőknek annyira megtetszett, hogy még azt sem engedték meg, hogy egy szer­számosládát hazahozzunk, mindent szőröstül-bőröstül megvettek. Ren­deztünk egy nagy fogadást, amelyre a protokoll szerint mindössze öt percre hivatalos volt Hruscsov és Kádár János. Amikor a terembe be­léptek, a világhírű prímás, Lakatos Sándor megkérdezte, hogy mit játsszon. Odasúgtam neki, a Fradi­indulót. Kádár, a Vasas-szurkoló észrevette a turpisságot és huncutul rám kacsintott. Remek volt a hangu­lat, s végül is a két vezető három és fél óráig maradta mi pavilonunkban.- Árulja el, melyik volt életének legszebb szakasza?- Az, amikor az ötvenes évek ele­jén azért harcolhattunk, hogy a Fe­rencváros talpon maradjon, s ne es­sen ki az NB l-ből, Az akkor ott igazi család volt. Tudja, olyan jó érzés időnként megnézni azokat a megsár­gult fotókat... A Fradi híres 1957-es ausztráliai túráján. Balról: Dalnoki, Gerendás, Orosz, Ónody Lajos, Láng, Dr. Csanádi Árpád, mellette az ausztrál szépségkirálynő, Kispéter, Borsos. Elől: Virág, Fenyvesi, Mátrai, Dékány. A kép előterében civilben Kertész- Engem még a Kinizsi-időszak­ban rehabilitáltak, 1956 októberé­ben. Gáspár Sándor behívatott a SZOT-ba, s elmondta, hogy nem is­merte a családom múltját: vasipar­hoz való kötődését, apám kazánko­vács mesterségét. Nagyon sajnálta a történteket, s beismerte, felső utasí­tásra ő váltatott le engem a húsvéti torna után. Mi több, még azt is fel­ajánlotta, legyek a Vasas labdarúgó­szakosztályának elnöke. Megkö­szöntem a bizalmát, de arra kértem, hagyjon engem csak a Fradinál. Én már oda kötődöm.- S mi volt a kérése a rehabilitá­lásnál?- Pusztán annyi, hogy egy vacso­ra keretében jöhessek vissza azon az ajtón, amelyiken kiutasítottak.- Az Éttermi és Büfé Vállaalt ve­zérigazgatójaként ünnepelt vezető volt, igazán befutott káder. Gondo­lom, gyakran lehetett a kor ünnepelt vezetőinek társaságában?- Több parlamenti fogadást csi­náltam, olyanokat, amelyeket Rákosi Mátyás és Nagy Imre adott, például az első téesztagoknak, s ezen ezer­kétszáz vendég volt. A legnagyobb élményem mégis egy moszkvai ki­Búcsú Ónody Lajostól Elhunyt Ónody Lajos, akitől temetésén a sportvilág képviselői is kegyelettel adóztak. Az FTC is képviseltette magát, sírjára a zöld­fehér szalagos koszorút Dr. Szívós István he­lyezte el.' Ónody Lajos közel egy évtizedig volt az FTC labdarúgó-szakosz­tályának elnöke. 1953- ban - tehát még a Kini­zsi korszakban került a népszerű szakosztály . élére. Sok nehézséget, a korra jellemző problé­mát kellett leküzdenie. Megtette, mint ahogy az 1957-es ausztrál túra megszervezéséből is alaposan kivette a ré­szét. Az ő ideje alatt nyert MNK-t a gárda és sok későbbi világhíres fiatal indulásánál is szerepet vállalt és segí­tett. Öt egykori labdarú­gó lakásproblémáját pedig úgy oldotta meg, hogy Fradi karnevált szervezett és a bevétel­ből vette a lakásokat... Akik ismerték örül­hetnek neki, akik nem ismerték örökre bánhat­ják. Nagyszerű ember volt. Szerette a sportot, a Ferencvárost, mi is szerettük őt. A klub leg­nagyobb kitüntetésé­vel, az FTC Arany-diplo­mával már évekkel eze­lőtt kitüntettük. Most már csak szomorú köte­lességként a búcsúztató maradt... Ónody, amint Moszkvában kiszolgálta a „nagy kettőst”

Next

/
Oldalképek
Tartalom