Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 1. szám
FRADI ÚJSÁG A kézilabdás hölgyek védelmében Amikor valaki meglátja ezen írásom címét, olvasni kezdi és látja, hogy a Fradi kézis lányairól szól, valószínűleg azt hiszi, hogy megháborodtam! Mit és kiket kell itt védeni? A csapat remek, veretlenül menetel a bajnokságban, harcban áll a Bajnokok Ligájának csoportgyőzelméért, kiváló válogatott játékosok sora stb... Igen, és pont ez az egyik ki: váltó oka írásomnak. A legutóbbi időkben is sok cikk, elemzés méltatta a nemzeti csapat szereplését, sokan fanyalogtak azonban a fradisták teljesítményén. Farkas Ági kapott hi- deget-meleget - de Kökény sem volt mindig „kiválóság". Az, hogy Farkas Andrea csak másodperces epizódszerepkört kapott (a döntőn semmi lehetőséget), hogy Tóth Bea legfeljebb percekre - szélsőként - lépett pályára, hogy a kirobbanó formában küzdő Pádár Ildi a fináléban pályára sem léphetett - valahogy kevesebb hangsúlyt kapott! 1992 óta Németh András folyamatosan hatalmasat alkot a Népligetben. Először csak kupagyőzelem, bajnoki ezüst, majd bajnoki diadalok (legutoljára 100%-os bajnoki cím), újra kupadiadal, Szuper Kupa-győzelem, sőt legutóbb már ki sem lehetett írni e trófeát, hisz legfeljebb egymással küzdhettek volna a zöldfehér lányok... szóval mindezek mellett nemzetközileg is elismert lett - újra a Ferencváros női kézilabda csapata. KEK-döntő, majd a későbbi BEK-finalista (Podravka Koprivnica legyőzése ellenére) hajszálnyira a BEK-döntőtől, az idén újra szárnyalás, az európai Szuper Kupa-győztes Volgográd fölényes elintézése, de nem folytatom. Amikor az év csapatait, edzőit választják, avagy megnyilatkozik a sok „szakértő", a Fradi egyáltalán nem, vagy alig kerül szóba! Senki ne higgye, hogy most az elfogultság beszél belőlem! Az egyetlen élcsapat a zöld saslányok csapata, ahol nincsen légiós vagy Az FTC Baráti Kör ünnepségén - balról: Bauer Miklós, Tóth, Mészáros József, Pádár, Kökény, Németh András, Farkas Andrea Ildikó - Isten éltessen! honosított, esetleg más országban már válogatott játékos! Az FTC-ben magasan a legnagyobb a saját nevelésű játékosok aránya, sőt a tavalyi idényben minden korosztályos bajnoki cím az Üllői útra került-ez pedig példa nélkül áll a magyar női kézilabdázás történetében. A felnőtt, ifjúsági, junior válogatottak elképzelhetetlenek a zöld lányok nélkül és mégis... sokan elintézik a sikereket egy kézlegyintéssel! Az is megérne „egy misét", hogy Németh András mester nem a könnyebb kupákat választja, hanem csakis a Bajnokok Ligáját! Kupagyőztes lévén nem kellene így tennie és könnyebb is lenne a csapat dolga, hisz játékerőben úgy emelkedik a BEK a többi kupa fölé, mint mondjuk a Queen vagy a Pink Floyd zenéje a techno fölé! A példa: a más kupákban esetleg magyar csapatok ellen vitézkedő kül- országi gárdákat a Fradi anno könnyen elintézte, vagy ha itt-ott találkozik velük, akkor nem lehet vitás a sikere (Silcotub Zalau, Zagreb, Volgograd, Viborg...). Mindezek ellenére néhány-anyagilag jóval erősebb gárda mestere - hajlamos a Fradi sikereit, szerencsének, bírói nyomásnak tulajdonítani (lásd legutóbb Dunaferr), pedig ha az elmúlt évek eredményeit csak fellapozzák, látnivaló, hogy a zöldek nemegyszer bajnoki vagy kupameccsen, még döntőn is (Dunaferr, Vasas) tíz gólnál is nagyobb különbséggel győztek! Felkészülési tornán igaz, de a Hypo Hideröterrei csapata csak a Ferencvárostól kapott ki 7 góllal, és a külföldi sztárcsapatok egyértelműen a világ legjobb négy csapata közé sorolják a saslányokat, minderről személyesen is volt alkalmam meggyőződni. Világ- és Európa-válojga- tottak voltak a lányok (Farkas Ági, Kökény Bea, Pádár Ildi) és bár idehaza a világviszonylatban is erős bajnoki mezőnyben immáron két esztendeje veretlenek - ha sikercsapatokra kell voksolni, az ő nevük nem merül fel. Nem is beszélek a létesítményekről: a népligeti „miniaréna", az állandó vándorlás a televíziós vagy nemzetközi derbykre, esetleg az, hogy a felújított Körcsarnokban nem tud pályára lépni egy BEK-győ- zelemre is eséllyel harcba szálló magyar csapat... mindezen problémákat a saját csarnokkal rendelkező egyesületek hírből sem ismerik. A közönség, a visszatérő ferencvárosi „rém", ezzel riogatják évente többször a közvéleményt és a tájékozatlan embereket! Javaslom vessék össze egyszer a fradista kézilabda drukkerhadat a „visszafogott, hűvös és mértéktartóan sportszerű” debreceni vagy dunaújvárosi publikummal - érdekes eredmény jönne ki! A népligeti „csarnokocskában" vagy a Tromos pályán nem köptek még le és nem dobáltak meg vendégjátékost, sem szurkolót, igaz a Ferencváros sajátja az, hogy még idegenbe is sokan kísérik el a csapatot (legyen futball, kézilabda), de az ellenfelek csak otthon „kemény" fiúk - idegenben nem is jönnek, vagy ha igen - lásd Üllői út labdarúgó-mérkőzés - akkor tisztes rendőri felügyelet mellett esetleg 200-an jól odamondogatnak, majd várják a védelmet a „vandál” fradisták ellen. Maradjunk a kézilabdánál! Elég egy esetleges gyengébb válogatott szereplés (Szlovákia idegenben) és szinte minden Fradi-játékos bűnbakká válik! Pedig: az ember nem gép, a csapat iszonyú megterhelés mellett játszik hétről hétre, minden fronton remekül helyt állva! A Bajnokok Ligájában jelenleg egy vereséget szenvedett a csapat Bécsben a Hypo csapatától - de hát megszokott már, hogy a hétméteresek és kiállítások aránya eléggé egyoldalú volt -, no, találják ki, melyik a „nyerő” oldal! A legfrisebb hír pedig az, hogy a csinos és eredményes népligeti hölgykoszorú nyert Dániában a Randers Freja csarnokban a Viborg ellen! Igen, győzött annak ellenére, hogy Farkas Ági súlyos bokasérülést szenvedett. Már meg is operálták az ütközet után, és minden lelki, fizikai teher súlyán felülemelkedve, megszületett az újabb Fradi-diadal Kökény Beatrix vezérletével, ki sérülését ki sem heverve volt vezére csapatának! Pontosan ilyen, egymásért küzdő, fantasztikus közösség ez a csapat - immáron évek óta! Az én újságírói szavazatom, hogy 1995-ben az év csapata a Ferencváros női kézilabdázói, az év edzője pedig: Németh András. A kiváló utánpótlással pedig igenis dicsekedni lehet, hisz Becz Mariann, Lővy Dóra, Siti, Brigovácz, Vavrik Hajni mind-mind a szebb és még szebb eljövendő letéteményesei! Be- rendi Antal és edzőtársai is megérdemelnek egy mély meghajlást és a tisztelet és jókívánság szavait: Búcsúzom az írással, csupa nagybetűvel az immáron négy esztendeje szárnyaló csapattól: SZARKA ÉVA, FIEDLER ERIKA, FARKAS ANDREA, KERTÉSZ KLÁRA, KULCSÁR GYÖRGYI, TAKÁCS GABRIELLA, TÓTH BEA, PÁDÁR ILDIKÓ, FARKAS ÁGI, KÖKÉNY BEATRIX, KRAMMER MÁRIA és akik már nem az FTC tagjai: MOLNÁR BÖBE, FIEDLER ADRI és az újabb tagok: BECZ MARIANN, VAVRIK HAJNI, KERNER KRISZTA, HORVÁTH LENKE no és persze sokszoros hálával PÁLL TIBOR, NÉMETH ANDRÁS A „SAGA” - Az Isten adjon erőt a további sikeres szerepléshez! Füzesi Péter
