Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 4. szám
FRADI ÚJSÁG 11 Utoljára huszonnégy évvel ezelőtt szerepelt olimpián a magyar labdarugó-válogatott. Münchenben végül ezüstérmet nyert a csapat. Az idén nyáron ismét olimpiát rendeznek, ezúttal az egyesült államokbeli Atlantában. A labdarúgó- torna tizenhat együttese között pedig ismét ott lesz a magyar gárda. Dunai Antal csapata nagyszerű teljesítménnyel harcolta ki a részvétel jogát. Az ötkarikás válogatott sikereiben nagy részt vállalt két fiatal ferencvárosi játékos, Lisztes Krisztián és Hrutka János. Az eddig megtett útról és az előttük álló feladatokról egy kiadós Fradi- edzés után beszélgettünk. LISZTES KRISZTIÁN // 0 0 HRUTKA JANOS- Mikor játszottál először a Dunai-féle csapatban? - kérdeztem Krisztiánt.- A szlovénok elleni mérkőzésen, amelyet 1-0-ra megnyertünk. Azóta csupán sérülés miatt hiányoztam néhányszor.- Az elmúlt másfél évben mi volt a legnagyobb élményed az olimpiai válogatottal?- Minden győztes meccs emlékezetes maradt számomra, de a csúcs egyértelműen a skótok elleni hazai siker volt. Azzal a győzelemmel vált száz- százalékossá az olimpiai részvételünk, és egy fantasztikus közönség előtt játszottunk. Abban a hidegben, szakadó hóban is telt ház volt az Üllői úton, és azon az estén valóban egy csapat voltunk a nézőkkel. A nagy tömeg egyébként is feldobja ezt a társaságot, szeretünk sok ember előtt futballozni. Igaz, ezzel a felelősségünk is megnő, ám az elvárások növekedése doppingként hat a csapatra.- Ami az elvárásokat illeti, bőven kijut belőlük neked, hiszen a Fradiban és az olimpiai válogatottban egyaránt kulcsszerepet töltesz be, sőt, most már a nagy válogatottban is számítanak rád. Nem sok ez egy kicsit?- Rám ez inkább ösztönzően hat. Szerintem az a jó, ha az embertől mindenhol sokat várnak, mert akkor soha nem lankad a figyelme, nem engedi el magát. Márpedig ha egy labdarúgó akarja valamire vinni, akkor mindig igyekeznie kell a lehető legjobb teljesítményt nyújtania.- Térjünk egy pillanatra vissza a múltba. Skóciában, a visszavágón csupán három perc hiányzott ahhoz, hogy az utánpótlás Európa-bajnokság legjobb négy csapata közé kerüljön a válogatott.- Sajnos, elég voltegy-egy apró figyelmetlenség, és már el is ment a meccs. Mindenesetre a csapatunk erejét mutatja, hogy még 1-3 után, az utolsó percekben is voltak helyzeteink. Nekem is, de ezúttal nem sikerült gólt szereznem.- Általános vélemény, hogy régóta nem láttunk ilyen /y jó magyar labdarúgó-válogatottat, mint az olimpiai együttes. Mitől ennyire jó ez a csapat?- A mi esetünkben szó szerint igaz: egységben az erő. Nagyon jó a társaság, jó a hangulat, és bár sok klubból tevődik össze a csapat, rendkívül egységes. Ebben pedig nagy szerepe van kapitányunknak, Dunai Antalnak, akinek sokat köszönhetünk.- Vannak, akik úgy vélik, az lenne a jó, ha ezt a csapatot egy az egyben felhoznák a nagyválogatottba. Mások viszont attól féltik a gárdát, hogy több játékosa bekerült Csank János keretébe. Neked mi erről a véleményed?- Úgy gondolom, az, hogy néhányan felkerültünk a nagyválogatotthoz, nem bontja meg a csapat egységét. Más körülmények között, más ellenfelekkel szemben edződhetünk, és ebből sokat profitálhatunk. Annak, hogy mi legyünk „a” válogatott, nem lenne sok értelme. A néhány évvel idősebbek között vannak jó játékosok, akiknek képességeik alapján egyértelműen ott a helyük a nagyválogatottban. Szerintem egy jó ötvözet lenne az ideális.- Mire lehet képes a magyar csapat Atlantában?- Sokak hiedelmével ellentétben a labdarúgóknak is fontos az olimpia. Ráadásul a magyaroknak komoly hagyományaik vannak az olimpiai tornákon. Hogy mi lesz Atlantában? Sok függ attól, hogy kik lesznek a csoportellenfeleink. Az első körből jó lenne továbbjutni, de egyéb tippe- lésre nem vállalkozom. Az olimpiai válogatott védelmének oszlopa Hrutka János. Pedig az első szereplése ebben a csapatban nem tartozik a kellemes emlékei közé.- Először 1994 őszén, az oroszok ellen játszottam a mai olimpiai csapat első fellépésén - emlékezett. - Az egy utánpótlás EB- selejtező volt, és mivel a magyar együttesnek az utolsó mérkőzésre már nem maradt esélye továbbjutásra, a jövő építésének jegyében egy vadonatúj csapatot küldtek pályára. Akkor játszottunk először együtt: ki is kaptunk hat-nullra...- Azóta viszont szinte csak jó történt veled ebben a gárdában.- Sikerült állandósítanom a helyemet a csapatban, és csupán sérülés és sárga lapok miatt nem játszhattam.- Ezt a kérdést te sem kerülheted el: mi a titka ennek a csapatnak, mitől olyan, amilyen?- Az egység a legfontosabb jellemzője. Nincs olyan játékos a keretben, aki magatartásával, hozzáállásával, játéktudásával kilógna. Mindenki hajt a másikért, az éppen kimaradók sem fintorognak. A „megalakulás" óta eltelt időben jól összeszoktunk és összebarátkoztunk. A pályán kívül is jóban vagyunk egymással és soha nem volt abból probléma, hogy a bajnoki mérkőzéseken esetleg kemény párharcokat vívunk a másikkal. Emlékszem, annak idején, a már említett 0-6 után sokan leírták ezt a csapatot, hogy na, ezeket is jól elverik majd mindenhol. Aztán tessék, mi lett ebből a leszólt bandából.- S egy kis szerencsével még több is lehetett volna, azaz, Skóciában kevés kellett volna egy újabb sikerhez.- A nyolcvanötödik percben még biztos voltam abban, hogy nem lesz baj, és mi jutunk tovább. Igaz, a második félidőben végig erőteljesen támadtak a skótok, de igazán helyzetük sem volt.- Nem jelent túl nagy terhet a fiatal játékosoknak a több fronton való helytállás?- Kétségtelen, hogy egyre nagyobb követelményeket támasztott velünk szemben a közvélemény és a szakvezetés is. De úgy gondolom, ez jó, mert így bebizonyíthattuk, hogy mit tudunk együtt. A magyar csapat játékára külföldön is felfigyeltek, a nyugati lapok elismerően írtak rólunk.- Sokáig furcsa helyzetben voltál, hiszen amíg az olimpiai válogatottban betonbiztos helyed volt, addig a Ferencvárosban csak ritkán jutottál szóhoz. Tavasszal azonban úgy tűnik, változott a helyzet.- Az első mérkőzés kivételével mindig kezdőként léptem pályára, és jól is ment a játék. No- vák Dezső bizalmat szavazott nekem, és mindent elkövetek, hogy megfeleljek az elvárásainak. Remélem, bajnokcsapat tagjaként utazhatok Atlantába.- Az olimpiai válogatott tagjai közül többen is felkerültek a „nagyokhoz". Nem zavarja ez meg a társaságot?- Nem hiszem, éppen ellenkezőleg. Aki odakerült, az igyekszik ott is megmutatni, mit tud, mire képes, a többiek pedig azért hajtanak, hogy az ő példájuk nyomán eljuthassanak a nagyválogatottba. Valószínűleg egyre többen fogják kiharcolni, hogy felhúzhassák az első csapat mezét. Nekem is az a célom, hogy játszhassak a legjobbak között.- Mit vársz a magyar csapattól az atlantai olimpián? Milyen eredménnyel lennél elégedett?- Az európai csapatok mind nagyon jók, és bizonyára erősek lesznek a dél-amerikaiak és az afrikaiak is. Ám akárkivel is hoz össze a sors, nem lehet más célunk, mint a továbbjutás a nyolc közé. Ha ez sikerülne, akkor elégedett lennék. Az oldalt írta: Margay Sándor 10£Z2B0£Z201 I0EZ2BI 10EZ3S0EC20I I0SZ30® 0 0 MEGVETTE MAR FTC CENTENÁRIUMI JEGYÉT?! Í0eZ2B0£I20I 10SZ301 I0K300C30I =10£I3G
