Fradi újság (1996)
1996 ősz / 6. szám
11 _______________________FRADI ÚJSÁG _______________________ L ÁNYOK Újabb tehetségek kiteljesedésében reménykedhetnek a Ferencváros atlétika-szakosztályában. Két fiatal gerelyhajító hölgy, a 16 éves Szabó Nikolett és a 17 esztendős Gránitz Andrea szenzációsan szerepelt a nemrég Sydneyben rendezett ifjúsági világbajnokságon. Nikolett 58,34 méteres dobásával ezüstérmet szerzett, míg Andrea szintén egyéni csúcsot javítva 53,62 méteres teljesítménnyel a nyolcadik helyen végzett. Mit is mondhatnánk erre a gratuláció mellett? Biztosak vagyunk benne, hogy nem ez volt az utolsó dobásuk... A pályán vetélytársak, a magánéletben jó barátnők, kiválóan megértik egymást.- Ha jót sejtem, nem özönlenek ezrével a kislányok a sporttelepekre, hogy ők bizony ha törik, ha szakad, gerelyhajítók akarnak lenni. Miért pont ezt a sportágat választottátok és miért éppen a Fradiban kezdtétek a pályafutásotokat?- Szabó Nikolett: Általános iskolás koromban ötpróbáztam, és nagyon szerettem a kislabdahajítást. nem dobhattam rosszul, hiszen a testnevelőtanárom, Kovács Zsig- mond látott bennem fantáziát, s bemutatott Széles Lajos bácsinak, aki jelenleg is az edzőm itt a Ferencvárosnál. Más különösebb oka nincs, hogy éppen a zöld-fehérekhez kerültem.- Gránitz Andrea: Amikor kicsi voltam, én sok mindennel próbálkoztam, futottam, ugrottam, több- próbáztam, végül úgy látták a szakemberek, hogy a gerelyhajításhoz van a legjobb érzékem. Ráadásul felkerültem Pestre, a Szent István Sza- középiskolában tanulok, ahol széles Lajos bácsi a testnevelőtanárom. Egyébként amúgy is a Fradinak szurkolok, nagyon szorítok a focistáknak, bár a mérkőzéseikre nem szoktam kijárni. Külön öröm, hogy éppen kedvenc klubomban sportolhatok.- Mi volt eddigi legnagyobb sikeretek?- Sz. N.: Egyértelműen Sydney! Bár azóta tovább javítottam egyéni rekordomat, dobtam már 58,88-at is.- G. A.: Sydney számomra is olyan volt, mint egy szép álom. Ámbátor akkor is a fellegekben jártam, amikor a Budapest válogatott serdülő viadalon meg tudtam verni Nikit...- Néztétek-e az olimpiát, s szerintetek mit jelenthet a magyar atlétika számára, hogy Kiss Balázs húszéves pauza után újabb aranyérmet nyert a sportágnak?- Sz. N,: Őszinte legyek? Sajnos nem láttam Balázs csodálatos győzelmét, de egészen biztosra veszem, hogy ez a siker rengeteget jelenthet a jövő szempontjából. Talán már mi is tapasztaljuk, hogy az eddigieknél valamivel kedvezőbb lesz az atlétika megítélése, s egyre többen jelentkeznek újra atlétának.- G. A.: Balázs diadalának óriási a jelentősége. Ennek köszönhető, hogy az atlétika idehaza ismét a sportágat megillető rangra emelkedett. Remélem, hogy nem kell újabb két évtizedet várni a következő olimpiai aranyra.- Van példaképetek?- Sz. N.: Nekem nincs. Szinte versenyenként változik az élmezőny. Ha jobban belegondolok, nincs olyan egyéniség, akire azt mondhatnám, hogy igen, ez az, pontosan ugyanolyan szeretnék lenni, mint ő.- G. A.: A nők közül én sem szeGránitz Andrea retnék kiemelni senkit, de a férfiak mezőnyében imádom Jan Zelezny stílusát. Alkatilag - ha szabad ilyet egyáltalán kijelenteni - kicsit hasonlítok rá, én is vékony és erős vagyok. A tatai edzőtáborban gyakorta elemezgetjük a mozgását, szerintem az ő technikája a legkiforrottabb.- Említettük már, hogy Sydneyben milyen csodálatosan szerepeltetek. Hogyan emlékeztek vissza erre a viadalra?- Sz. N.: Esélyesként utaztam oda, az idei listán a hatodik helyen álltam. Éreztem, hogy kitűnő formában leszek, szerencsére be is jött amit elterveztem. Azt hiszem érthető, hogy csak és kizárólag kellemes emlékeket őrzök erről a versenyről.- G. Á.: Kicsit megijedtem, amikor megtudtam, hogy idehaza 55 méter a minimumszint, nem teljesítettem, de szerencsére így is kijutottam, a csapatvezetők úgy döntöttek, engem is magukkal visznek. A selejtezőből a 12. legjobb eredménnyel kerültem be a fináléba, ahol viszont jócskán javítottam. Az utolsó kör előtt még a hatodik helyen álltam, aztán ketten túldobtak, mindössze 7 centiméterrel csúsztam le a hetedik helyről. De így sem volt okom a bán- kódásra.- Négy év múlva ugyanott ismét bizonyíthatnátok.- Sz. N.: Minden vágyam, hogy ez így is történjen.- G. Á.: A cél érdekében én is megteszek mindent, ami tőlem telik.- Végül arra kérlek benneteket, mutatkozzatok be röviden, mit csináltok, amikor éppen nem a népligeti dobóíészerben gyakoroljátok az elsajátítandó hajítási technikát?- Sz. N.: Az újpesti Bródy Imre Gimnáziumba járok. Igaz, ami igaz, elég nehezen tudom összeegyeztetni a sportot és a tanulást, szívesebben megyek edzésre, mint az iskolába. Kicsit lusta vagyok a tanuláshoz. Éppen ezért eltökélt szándékom, hogy élsportoló legyek.- G. Á.: Mint ahogy korábban már szót ejtettünk róla, a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója vagyok. Amíg csak lehetőségem van rá, megpróbálom a tanulást és a verseny- szerű sportolást is folytatni. Most jelentkezem a Pénzügyi Főiskolára vagy a Közgazdasági Egyetemre. S úgy érzem, ha nem jön közbe semmi, emellett két olimpia mindenképpen „bennem van". naszály AVIS AVIS AVIS
