Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 5. szám

3 FRADI ÚJSÁG Egyetlen szereplő cserélődött ki a női kosárlabda Magyar Kupa négyes dön­tőjében az elmúlt évi Final Four-torna mezőnyéhez képest. Pécsett a házi­gazdák, az MTK, a Soproni Postás és a BSE együttese csatázott a második számú honi trófeáért, míg sz 1996-os fináléban a városmajoriak helyett a Ferencváros lépett fel. S ha már a végjátékig jutott Tursics Sándor csapata, az élvonal újonca rögvest el is vállalta a négyes döntő megrendezését. Mivel a népligeti modern Fradi-csarnokban egyelőre az építők dolgoznak, a helyszín a tavalyi női kézilabda-világbajnokságra csodálatosan felújított Körcsarnok lett. Ám ez a torna - a közhellyé kopatott szlogennel élve - aligha jöhetett volna létre, ha nincs a Fruttis, egészen pontosan az 1926-ban alapított Südmilch AG Stuttgart nevű tejipari cég ma­gyarországi leányvállalata, a Südmilch Hungária Kft., mely a rendezés költségeihez névadó szponzorként járult hozzá. A tá­mogató Kiss Lenke szakosztály- vezető szerint egymillió forinttal segítette a szervezőket:- Hálásak vagyunk a Fruttis közreműködéséért, s őszintén re­méljük, e kapcsolat nem ér véget a Magyar Kupa befejeztével. Ami a költségeket illeti, félmillió fo­rintért lehettünk vendéglátók, s ebből az összegből egyenlő arányban részesedett a négy együttes és az MKOSZ, vagyis a kosárlabda-szövetség.- Mennyi idejük volt a torna megszervezésére:- Hozzávetőleg három hét, ekként április első napjaitól szin­te minden percemet lekötötték az előkészületekkel kapcsolatos te­endők.- Jó néhány kellemes megle­petés várta a Körcsarnokba kilá­togatókat. Az újságírókat nem csak részletes szakmai informá- cikkal látták el, de a Fradi-ber- kekben igazán jót ismert Pelyvás Dániel péksüteményremekeivel is megkínálták...- Igyekeztünk minél jobban, elegánsabban kiszolgálni a ven­dégeket, a tudósítókat és a szur­kolókat. Az igazat megvallva elő­szedtem egy korábbi, a rendezés tekintetében nagyszerűen sike­rült ifikupadöntő forgatókönyvét, s az onnan átvett tippeket egészí­tettem ki néhány ötlettel. Sztár­vendégeink is voltak, őket azért hívtuk a döntő napjára, mert az elődöntők estéjén adták át a szövetség vezetői a bajnoki ara­nyérmeket, valamint az év edzője és játékosa díjakat, s ezt az ün­nepséget semmiképpen nem akartunk elhomályosítani egyéb show-programokkal.- A rendezés elvállalásában szerepet játszott-e, hogy a részt­vevők közül csupán a PVSK-Dá- lia nemzetközi kupaszereplése volt biztos, s a Fradi kizárólag akkor indulhatott volna kupanye­rés nélkül a Ronchetti Kupában, ha a bajnok pécsiek dupláznak?- Alapvetően természetesen e megfontolásból jelentkeztünk házigazdának. Személy szerint nekem volt még egy szempon­tom: noha a klubvezetés amolyan ismerkedési esztendőként kezelte az idei szezont, azaz nem tűzött számszerű célokat a csapat elé, jómagam mégis úgy éreztem, az ötödik hellyel adósai maradtunk a szakosztálynak elmondhatatla­nul sok támogatást adó Fradinak. Utólag boldogan elondhatom, megérte a sok munka. A nagyszerű kosarasból lett sportvezető főszervezőként nem lehetne persze elégedett, ha a Ferencváros nem a reményeknek megfelelő produkcióval rukkol ki a szezonzáró eseményen. Az elő­döntőben végső soron a papír­forma érvényesült, hiszen az egykor szebb napokat is megért MTK ellen húszpontos, 78-58- as győzelmet aratott Tursics Sándor társulata. A mindig kriti­kus szakembert mégsem kápráz­tatta el együttese játéka, csupán a 14 pontot és 5 lepattanót jegy­ző kanadai Karla Karch és - időnként - a 18 pontig meg 5 le­pattanóig jutó Béres Tímea telje­sítményét minősítette elfogadha­tóak. Tursics a mérkőzést követő tájékoztatón cáfolta, hogy a Ma­gyar Kupa a bajnokságnál érték­telenebb erőpróba lenne, még akkor is, ha e versenysorozat rangjára mifelénk kevesen ügyel­nek. A kosárlabda-szövetség például a helytelen időpontvá­lasztással koptatta a torna fényét, hiszen a Final Fourt másfél héttel az évad csúcseseményének szá­mító bajnoki aranycsata után rendezték... Az elődöntő másik meccse meglepetéssel zárult. A bajnoki címe megvédésének ünneplésé­ben megfáradt, kissé motiválat­lan PVSK-Dália 70-68-ra kika­pott a Soproni Postástól, vagyis a szuperfináléban két zöld-fehér együttes került szembe egymás­sal. A Fradi és a Hűség városá­nak második számú csapata a kupadöntő előtti hetekben szak­mailag alaposan feltérképezhette egymást, hiszen e két társaság csatázott a bajnokság ötödik he­lyéért is - az a párviadal a Fe­rencváros 2-1-es sikerét hozta. Az aranyütközetnek két sztárven­dége is akadt: a feldobást a tava­lyi vébé kapcsán a női kézilabda­válogatott tiszteletbeli tagjává fo­gadott Republic-énekes, Cipő végezte el, a szünetben pedig a fitness Európa-bajnoknő, Kállai Ildikó látványos show-ja szóra­koztatta a publikumot. A közönségnek szerencsére a két csapat sem maradt adósa: az FTC és a Soproni Postás az el­múlt esztendők legizgalmasabb párviadalát vívta. Az első félidő­ben Novák Gábor csapata alapo­san meglepte a ferencvárosiakat, a nyolcadik percben már 22—11 - re vezetett a káprázatos dobófor­mában játszó Veres Mónika ve­zérletével. A Fradit ebben a peri­ódusban az amerikai Sophie Wi­therspoon és - újfent - Karla Karch tartotta versenyben. A já­tékrész hajrájára fejben elfáradt a vidéki együttes, s a dudaszóra 38—37-re olvadt az előnye. A folytatásban aztán már mámoro­sán ünnepelt a Kispest elleni fut- ball-kupameccsről átrándult FTC-tábor, hiszen a búcsú­meccsét játszó (összesen hét triplát bevágó) Karch szenzációs megoldásainak köszönhetően biztos győztesnek tűnt a házigaz­da. Kissé korai volt azonban a fi- eszta, mert a Sopron a drámai végjátékban 80—80-as döntet­lenre mentette a találkozót. Az ötperces ráadás aztán már végérvényesen a tursicsi forga­tókönyv szerint alakult, a 96-87- es győzelem (pontszerzők: Wi­therspoon 30, Karch 23, Seres 12, Károlyi 11, Újvári és Béres 7-7, Bíró 4, Hagara 2) pedig azt jelenti, hogy a Ferencváros női kosárlabdacsapata kupagyőze­lemmel zárta első élvonalbeli szezonját, s egyben jogot szer­zett a Ronchetti Kupa-indulásra. S. Tóth János FRUTTIS FRUTTIS

Next

/
Oldalképek
Tartalom