Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 1. szám

9 FRADI ÚJSÁG HAJDÚ ÖNKÉNTES TÚLÓRÁJA El Puerto de Santa Maria, feb­ruár 20. Csaknem két héten keresztül az andalúz kikötővárosban edző­táborozott a Ferencváros labda­rúgócsapata. A küldöttség kedd este tért vissza Budapestre. A fradisták többsége nagyon várta a megérkezés pillanatát, mert ne­hezen tűrte a hosszú távollétet, monotonnak érezte a hétközna­pok ritmusát, hangulatát. A játé­kosok időnként morgolódtak is egymás között. Akadnak persze, akik higgadtabban, megfontol­tabban közelítenek a témához. A kevesek egyike Hajdú Attila. A zöld-fehérek kapusával beszél­gettünk a felkészülés tapasz­talatairól.- Hogyan vélekedik arról, hogy a társak többsége eléggé nyűgösen vészelte át a hosszabb ideje tartó téli alapozást, az ott­honi bentlakásos rendszerű és a külföldi zártabb edzőtáborozást?- Ennek a megítélése nem rám tartozik. Ugyanakkor azt gondo­lom, amikor valaki elkezd vala­mit, elhatározza, mire teszi fel az életét, akkor annak számolnia kell azzal, hogy az a szakma vagy hivatás esetleg sok lemondással jár együtt. A profi futball ponto­san ilyen, előre lehet tudni, hogy télen a hazai zord időjárás elől egy időre valószínűleg idegen országba utazunk gyakorolni.- Ezek szerint tehát a hosszú edzőtáborozás szükséges rossz?- Szó sincs róla! Egyáltalán nem rossz, viszont szükséges. Ha valaki valamihez előre úgy áll hozzá, hogy rossz lesz, akkor az alapvetően befolyásolja a mun­kához való viszonyát, a hangula­tát is. Szeretném hangsúlyozni, hogy a csapatból senki nem állt hozzá a dologhoz eleve fenntar­tással. Az persze kétségtelen, hogy az ember sokat kénytelen távol lenni a szeretteitől, ám ha például éppen a jól sikerült fel­készülésnek, formába hozásnak köszönhetően eredményesek le­szünk a bajnokságban meg a ku­pában, akkor a rajongók elisme­rése, tapsa sok mindenért kárpó­tol majd. A kellemetlen és a kel­lemes összetevők hosszú távon kiegyensúlyozzák egymást. Az, hogy monoton volt-e az együtt­sünk, vagy sem, erősen relatív, ki egyéni sportot űzők, példának okáért az úszók hónapokat tölte­nek távol a családjuktól, a bará­taiktól, ráadásul az ő munkájuk még egysíkúbb is, mint a miénk.- Arról nem is beszélve, hogy az úszók alighanem többet edze­nek, mint a magyar labdarúgók...- A két sportágat nem szabad összehasonlítani. Annyi a ha­sonlóság közöttük, hogy mind­kettő sport, ettől kezdve viszont egészen más a kettő. De kár is ezt tovább „ragozni”: a jó ered­mények eléréséhez minden sportágban egyaránt nagyon so­kat kell dolgozni. Én úgy hiszem, hogy ennek érdekében tőlem tel­hetőén mindent meg is teszek.- Ez egyébként olyannyira így van, magam is tapasztaltam, hogy egyik délelőtt, szabadidő­ben a harmadik számú kapussal, Tímár Jánossal szükségét érezte magánszorgalomból gyakorolni a tengerparti homokon. Netán hi­ányzott a mozgás?- Nem csak mi voltunk „lent”, hiszen több csapattársunkkal is találkoztunk, akik egy kiadósat futottak. Mivel előző este mécs­esünk volt, úgy gondoltuk, hogy nyugodtan labdázhatunk egy órát. Egyébként pedig nem tör­tént semmi különös, frissítő jel­lege volt az önkéntes alapon ve­zényelt tréningünknek, egyszerű­en jólesett a mozgás. Illik jóban lenni a szervezettel, s nekem visszajelzett, hogy futkározzak s játsszak egy kicsit.- Novák Dezső vezető edző tisztában van azzal, hogy ki az eminens diákok az osztályában?- Fogalmam sincs róla, de én ezeket a pluszedzéseket nem is azért csinálom, hogy megvere­gessék a vállárnál, hanem azért, mert jó kapus szeretnék lenni.- Fentebb már érintettük a té­mát, de újfent felvetődik a kér­dés, hogy vajon adnak-e ezek a táborok elegendő többletet, ha egyénileg is fontosnak érzi a tré- ningezést?- E kettő között alapvetően nincs összefüggés. Odahaza ugyanezt a munkát ugyanúgy el­végzi, vagy pontosabban szólva, elvégezte volna a csapat, mint a világ bármelyik pontján, de a je­len időszakban erre otthon nin­csen lehetőség. Szerencsére a Fradi megteheti, hogy valahol a nagyvilágban megfelelő helyet találjon magának a felkészülésre. Ha pedig szükségét érzem, ott­hon, a megszokott környezetben is vállalok némi pluszmunkát. De még egy apróság: szerintem na­gyon sok klub örülne, ha cserél­hetne velünk, és a mediterrán égövi tavaszban tekinthetne előre a márciusi nyitányra.- Ön különben mivel oldja, oldotta az egyhangúságot a tábo­rozások során?- Valamit azért szeretnék le­szögezni: mi nem laktanya­fogságra ítéltetve élünk sehol sem... S hogy konkrétan vála­szoljak a kérdésére: mivel első­éves vagyok a Testnevelési Egyetem sportmenedzseri levele­ző szakán, most például hoztam magammal tankönyveket. Ezen­kívül keresztrejtvényt fejtek, ze­nét hallgatok walkmannel, no meg az elmúlt héten a különféle spanyol tévéadók közvetítették a spanyol futballkupa negyeddön­tő visszavágóit, s előtte láttam a Barcelona-Real Madrid bajnoki szuperrangadót is.- Gazdagodott a meccseket figyelve szakmailag is? Sikerült ellesnie valamit a nagyoktól?- Mindig, mindenkitől lehet tanulni. Az olyan színvonalú baj­nokságra, mint amilyen a spanyol, különösképpen érdemes kitünte­tett figyelmet fordítani. Egy példa csupán: szinte mindenki tudja, hogy a „Barca” kapusa, Busquets időnként szinte utolsó védőként szerel, ragyogó ütemben avatko­zik be lábbal a játékba.- S milyen benyomást tettek önre a Fradival vívott edző­meccseken az alacsonyabb kate­góriás andalúz kiscsapatok játé­kosai?- Roppant kemények, harco­sak, nem ismernek elveszett lab­dát, kilencven percen keresztül szaladnak. Rögtön kezdés után nekiesnek az ellenfélnek, s űzik- hajtják, ameddig csak bírják, azaz általában a végéig, mert ki­tart addig az erejük. S még vala­mi: nagyon gyorsak, egyérintős focit játszanak, lüktet a játék, eb­ből következően értelemszerűen a kapuk is sokkal többször fo­rognak veszélyben. A nézők pe­dig élvezik a mérkőzéseket, mert sok ugyan a hiba, de rengeteg a szép megmozdulás, a helyzet is, azaz a másfél órán keresztül min­dig történik valami. Molnár László (Magyar Nemzet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom